Kép forrása: Progresszív Nagy-Britannia
A 21. századi szocialista felszabadulásért folytatott küzdelem nem támaszkodhat az előző század eszközeire. Egy olyan korban, amikor az algoritmusok dominálnak, a köztudatot mesterséges intelligencia irányítja, a politikákat és a jövőképeket pedig big data alakítja, a baloldal alapvető kérdéssel néz szembe: hogyan tudnak a hagyományos logikával és elavult terepeszközökkel szerveződő mozgalmak szembeszállni a digitálisan fejlett kapitalizmussal, amely példátlan technológiai szintre emelkedett?
Ez a szöveg nemcsak eszközök fejlesztésére szólít fel, hanem a szervezeti és intellektuális tudatosság eltolódására is a digitális csatatér mélyebb megértése felé. Ez nem egyszerűen a technikai készségek hiányossága. Hiányosság annak felismerésében, hogy a digitális szféra már nem semleges. Minden mércével mérve osztályalapú tér. A kapitalizmus irányít, programoz, szervez és leigáz. A baloldal ezzel szemben jelenlétének csökkenésétől, befolyásának szűkülésétől, és egyes esetekben a világos digitális jövőkép teljes hiányától szenved.
Ez a bejegyzés megnyitja az utat a technológia központi szerepének mélyebb vitája előtt mind az uralomban, mind a felszabadulásban. Azt állítja, hogy a digitális szakadék leküzdése már nem szervezeti luxus, hanem a baloldal túlélésének szükségessége. A csata már nem csak a terepen folyik. Az algoritmusokon, a tudatosságon, az adatokon és a digitális hálózatokon belül is zajlik. Ez a cikk első hozzájárulásként szolgál a mesterséges intelligencia kritikai szocialista víziójához a digitális baloldal szemszögéből. Azt vizsgálja, hogy a mesterséges intelligencia hogyan mélyíti el a kapitalista dominanciát, és hogyan lehetne a felszabadulás eszközeként felhasználni egy szocialista keretrendszeren belül. Ez nem csupán egy elméleti feladat. Gyakorlati-elméleti kísérlet arra, hogy baloldali párbeszédet indítson el a mesterséges intelligenciáról, és realisztikus alternatívákat kínáljon a technológia felszabadítására a hatalmas államok és a monopolisztikus vállalatok ellenőrzése alól. Legalábbis egy javaslat a szerepének rövid távú meghatározására és szabályozására, valamint a társadalmi igazságosság, az egyenlőség és a demokrácia szolgálatába állítására.
A technológiáért folytatott küzdelem nem maga a tudomány ellen folyik, hanem a tudomány monopolizálása ellen, amelyet olyan domináns erők érnek el, akik a profit növelésére és az ellenőrzés megerősítésére használják fel. A mesterséges intelligenciát nem önmagában fenyegetésnek, hanem egy új csatatérnek kell tekinteni, amelyet a társadalmi, politikai, gazdasági és intellektuális erők egyensúlya alakít.
Válság idején a kapitalizmus fejlett tudományos és technológiai eszközök segítségével újraértelmezi és átalakítja önmagát. Ezek lehetővé teszik számára, hogy a kihívásokat kizsákmányoló magjának megváltoztatása nélkül leküzdje. Például a 2008-as globális pénzügyi válság idején a kapitalista kormányok a tudományt, a technológiát és a közpénzeket használták fel a gazdaság megmentésére, lehetővé téve a pénzügyi rendszer fennmaradását, miközben a kudarc költségeit a munkásosztályra hárították. Hasonlóképpen, a 2020-as COVID-19 világjárvány idején sokan a baloldalon úgy vélték, hogy a kapitalizmus végzetes válságba kerül. A kapitalizmusnak mégis sikerült túlélnie. A kormányok és a nagyvállalatok felgyorsították az automatizálás, a mesterséges intelligencia és a távmunka használatát, lehetővé téve a kapitalista gazdaság számára, hogy új módszereket alkalmazva fennmaradjon a globális lezárások ellenére. Ez a változás azonban az emberi munkaerőtől való függőség csökkenéséhez, a vállalati profitok növekedéséhez és széles körű munkahelyi bizonytalansághoz vagy elbocsátásokhoz vezetett.
Ezek a fejlemények azt mutatják, hogyan használja a kapitalizmus a tudományt és a technológiát eszközként a válságok leküzdésére és a túlélés érdekében történő átszervezésére. A kapitalizmus bizonyos marxista vagy szocialista koncepciókat is kölcsönöz és alkalmaz, mint például az állami beavatkozás vagy a marginalizált csoportok támogatása, de csak átmenetileg és csak a rendszer stabilizálása érdekében. A válság vége után ezeket az intézkedéseket visszavonják, és a kizsákmányolás még fejlettebb eszközökkel folytatódik.
A digitális kor kihívásaira való tekintettel a baloldalnak tanulnia kell ebből a rugalmasságból és tudományos fejlődésből. Nem szabad feladnia felszabadító értékeit, hanem tudományos módon kell átalakítania és modernizálnia diskurzusát, eszközeit és stratégiáit, hogy lépést tartson a gyors változásokkal. Ez magában foglalja a modern tudományos eszközök használatát nemcsak a társadalmi, gazdasági és politikai kérdések pontos elemzésére, hanem egy realisztikus és bizonyítékokon alapuló politikai diskurzus létrehozására, valamint rugalmas szervezeti mechanizmusok kidolgozására is, amelyek bővítik a baloldal bázisát. Ez különösen fontos a technológia által uralt világban felnőtt fiatalabb generációk vonzása érdekében.
A kapitalizmus által kifejlesztett tudományos eszközök és elképzelések válságkezelésre való felhasználása nem jelenti a kapitalista értékek elfogadását. Ez ezen eszközök stratégiai felhasználása szükséges a társadalmi igazságosság, az egyenlőség és az osztálykülönbségek csökkentése érdekében. Ez egy lépés egy humánusabb és igazságosabb szocialista rendszer kiépítése felé.
Az első ipari forradalom átalakította az anyagi termelést a gépek és a gőzenergia használatával, előmozdítva az ipari növekedést és a gyárakban dolgozó munkások kapitalista kizsákmányolását. A második forradalom ezt a modellt bővítette ki az elektromossággal és a szerelőszalagokkal, tovább koncentrálva a tőkét és az irányítást a polgári kezekben. A számítástechnikán és a kommunikáción alapuló harmadik ipari forradalom a számítógépek és a digitális automatizálás révén a munkamegosztás új szakaszát vezette be, megkönnyítve az emberi kommunikációt és megtörve a médiamonopóliumokat. Most a digitális forradalom – vagy az úgynevezett negyedik ipari forradalom – egy új ugrást hoz létre, amely átalakítja a tudás- és hatalmi struktúrákat, és újraértelmezi a társadalmi kapcsolatokat, az osztályharc kulcsfontosságú színterévé téve azt.
Ebben a digitális korban a tudás, az adat és az információ kritikus termelési erőforrásokká vált. Ezeket a kapitalista kontroll megerősítésére használják fel. Ez a technológia tulajdonlását és az információáramlás feletti ellenőrzést létfontosságú tényezővé teszi a modern osztálykonfliktusokban. A termelési eszközök már nem korlátozódnak a gyárakra, a gazdaságokra és az irodákra. Az adatok és az algoritmusok ma már központi szerepet játszanak a kapitalista dominancia láthatatlan újratermelésében – a közvélemény ellenőrzésén és a társadalmi viselkedés irányításán keresztül.
Ezen átfogó változások ellenére a legtöbb baloldali szervezet digitálisan lemaradt. Ez hátrányos helyzetbe hozza őket a kapitalizmus kifinomult digitális gépezetével szemben. A probléma nemcsak az eszközök hiánya, hanem a technológia harc érdekében való felhasználásuk világos politikai víziójának hiánya is. A baloldal előtt álló digitális szakadék nem csupán az erőforrásokhoz való hozzáférésről szól. Ez egy mélyebb megértési hiányt tükröz, miszerint a digitális átalakulás ma már a szocialista harc fenntartásának és fejlesztésének egzisztenciális feltétele. Digitális eszközök nélkül a baloldal egy „hangyához” hasonlít, amely egy „elefánttal” néz szembe. A kapitalizmus ma páratlan képességgel rendelkezik a digitális szféra uralására, a köztudat formálására, az információk irányítására és minden alternatív mozgalom elnyomására. Ha ez a szakadék továbbra is fennáll, a baloldal továbbra is digitális kirekesztéssel és korlátozással fog szembesülni, ami korlátozza a szerveződés, a befolyásolás és a humanista alternatívák bemutatásának képességét.
A baloldal jelenleg részben vesztésre áll a csatában, mivel a technológiát továbbra is másodlagos kérdésként kezeli, ahelyett, hogy az osztályharc elsődleges frontjaként tekintene rá. De ez a csata még nem ért véget. A győzelem nem a szlogenekből, hanem abból fog származni, hogy a víziót gyakorlati programokká alakítjuk, a technológia tudatos és hatékony használatán, valamint a kapitalista digitális dominancia életképes alternatíváinak kínálatán alapulva. A baloldalnak nem szabad védekező pozícióban maradnia. Aktívan részt kell vennie a technológiai küzdelemben, világos stratégiával – olyannal, amelyben nem a technológia passzív felhasználója, hanem a jövőjét átalakító erő.
Amikor a baloldalnak sikerül integrálnia a technológiát emancipációs projektjébe, a digitális marginalizációból dinamikus szervezőerővé válhat, amely képes alkalmazkodni a digitális korhoz. Új eszközöket és stratégiákat fejleszthet ki a kapitalista uralommal való kiegyensúlyozottabb szembeszálláshoz, és esetleg visszaszerezheti a kezdeményezést a jövőbeli küzdelmekben.
Mindazonáltal, bármilyen fejlett is lesz a technológia, soha nem helyettesítheti a tudatos emberi szerveződést. Egyetlen progresszív baloldali mozgalom igazi ereje nem kizárólag az eszközeiben rejlik – bármennyire is fontosak –, hanem a szervezett emberi erőben, amely képes ezeket az eszközöket céljai eléréséhez felhasználni. A mesterséges intelligencia és a technológia fokozhatja a küzdelem, a szervezés és a mozgósítás képességét, de soha nem helyettesítheti a szolidaritást, a politikai szerveződést vagy a közösségi cselekvést. Ezek továbbra is a valódi, tartós változás elsődleges mozgatórugói. A digitális eszközöknek ki kell egészíteniük – nem pedig helyettesíteniük – a közvetlen politikai küzdelmet.
Baloldalként arra törekszünk, hogy emancipációs alternatívákat mutassunk be a társadalom különböző területein: gazdaság, igazságosság, jogok, egyenlőség és szocialista átalakulás. Mégis, továbbra sem rendelkezünk átfogó és világos digitális baloldali jövőképpel a kapitalista technológiai dominancia ellensúlyozására, annak ellenére, hogy ez az dominancia komoly szerepet játszik a kapitalista ideológia megerősítésében a jövő generációi számára.
A legfontosabb dialektikus tanulság az, hogy a technológia nem semleges eszköz. Osztálycsatatér, amelyet tudományos és stratégiai tudatossággal kell megközelíteni. A tudomány soha nem volt pusztán objektív haladás. Mindig is attól függött, hogy ki irányítja, hogyan és milyen célra használják. A probléma nem magával a mesterséges intelligenciával van, hanem azzal, hogy a kapitalista hatalmak monopolizálják, és újra bevetik az osztálykonfliktusok elmélyítésére.
Ezért a baloldal nem állhat meg a technológia vagy annak használatának kritizálásánál. Ki kell fejlesztenie saját progresszív és baloldali alternatíváit. Új kereteket kell javasolnia arra vonatkozóan, hogyan működhet a technológia demokratikus, átlátható rendszerekben, társadalmi felügyelet alatt. A technológiának humanitárius célokat kell szolgálnia, nem csak a profitot és a kizsákmányolást.
Ez a küzdelem nem csupán a digitális dominancia szerkezetének megértéséről szól. Arról van szó, hogy behatoljunk a kapitalizmus digitális erődítményébe, ne pedig a kapuiban álljunk és kívülről kiabáljunk. Ahogy Marx és Engels koruk tudományát a kapitalizmus elleni eszközökké alakították, a baloldalnak ma aktív erővé kell válnia ezen a színtéren – nem pedig passzív megfigyelővé vagy alárendelt felhasználóvá a digitális kapitalista rendszeren belül.
Ez a szöveg a Kapitalista Mesterséges Intelligencia: Kihívások a Baloldal Számára és Lehetséges Alternatívák című könyv bevezetője , amely ingyenesen elérhető itt .
Iratkozzon fel a Savage Minds csatornára
Oknyomozó riportok és társadalmi kommentárok a közkultúráról, a művészetekről, a tudományról és a politikáról.
Forrás: https://savageminds.substack.com/p/an-urgent-mission-for-the-left?utm_source=share&utm_medium=android&shareImageVariant=overlay&r=2cxqch&triedRedirect=true 2025. dec. 24.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
