Milyen volt az ellenállás az osztrák fasizmus ellen 1934-ben? A Phehnix kollektíva a „widerSTADT” című immerzív színházi előadással időutazásra invitálja a nézőket, és felveti a kérdést, milyen lehetőségek vannak a cselekvésre sötét időkben.

Riport Fabian Lutz és Hannah Tochtermann.

(Az „immerzív” kifejezés olyan élményre utal, amely több érzékszervet is megmozgat, és azt az érzetet kelti, hogy a résztvevők a környezetben élnek, vagy mélyen elmerülnek benne, gyakran fejlett technológiák, például virtuális vagy kiterjesztett valóság használatával. Wikipedia.)

A Herweghhof lakótelep a bécsi 5. kerületben, 13:10 óra. Egy nő áll a bíróság előtt: árulás. Először csend van. Aztán felemeli öklét, kezében egy vörös kendő: „Éljen az nemzetközi szolidaritás! Éljen!” A vádlottat körülvevő fiatal diákok is – részben még tétován – felemelik a vörös kendőket. Halálos csend. De a gesztus nem segít, senkit sem ment meg. Grete-t lázadásért súlyos börtönbüntetésre ítélik. A körülálló fiatalokon látszik, hogy a hangulat nyomasztó.

Az érzelmek közvetítése a célja a Phehnix kollektívának, amely az immerzív állomásszínházi előadás, a „widerSTADT” mögött áll. 8–13. osztályos iskolások, októbertől pedig a nagyközönség is meghívást kap, hogy kísérje el a 1930-as évek osztrák fasizmusa elleni ellenállók történelmi alakjait – és vegyen részt az eseményeken: szórólapokat kell osztogatni, titkos üzeneteket továbbítani vagy tiltott tüntetéseket tartani. Ez felveti a kérdést: elárulhatok valakit, hogy megmentsem magam? És: a közönség is részt vesz-e, vagy beavatkozik?

Vörös ruhát viselni veszélyes

A Phehnix a Színház az elnyomottaknak hagyományait követi, egy politikai részvételi projekt, amelyet a brazil emigráns Augusto Boal fejlesztett ki az 1970-es években. A cél: a passzív közönséget politikai cselekvésre és ellenállásra ösztönözni a nyilvános térben. De működhet ez? Ösztönözhet-e egy részvételi színház az osztrák fasizmus ellen való ellenállásra manapság?

Az immerzív darab elején mindenesetre túlterheltség uralkodik. Amikor a diákok június 24-én délben összegyűlnek az idilli Bärenbrunnen (Medve-kút) körül a Herweghhof-ban, először találkoznak a történelmi szereplőkkel. Jura Soyfer, (Jura Soyfer (valódi nevén Juri, született 1912. december 8-án Harkovban, a Harkiv kormányzóságban, az Orosz Birodalomban; meghalt 1939. február 16-án a buchenwaldi koncentrációs táborban, politikai író volt Ausztriában az 1930-as években. Számos folyóiratban publikált, és összesen öt színdarabot és három jelenetet írt, amelyeket ma is játsszanak),szociáldemokrata színházi alkotó alakja sétálgat, és egy diáknak azt tanácsolja, hogy rejtse el a piros táskáját. A vörös színt akkoriban diszkrétebben kellett viselni. Jura a nadrágszára alatt eltűnő vörös zoknijára mutat. Egy szigorúan öltözött, kalapos férfi, pipával a kezében megkérdezi egy másik embert, hogy mi az a jegyzetfüzet a kezében. Reméli, hogy nem szociáldemokrata propaganda. Az bajba sodorná.

A nézők 1934 közepén vannak. A baloldali perspektívák és utópiák sötéten festenek. A keresztényszocialista Engelbert Dollfuß autoriter kormánya feloszlatta a parlamentet. A Kommunista Párt és a Republikánus Védelmi Szövetség betiltásra került. A Szociáldemokrata Munkáspárt háttal áll a falnak. 1934-ben felkelés tör ki, amelyet azonban véresen levernek. A februári harcosok az illegalitásba menekülnek, ahol megpróbálják tovább szervezni az ellenállást. De a Hazafias Front egységpártjának mindenhol vannak besúgói. És ott vannak még a nemzetiszocialisták, akik nyíltan fenyegetnek Ausztria „annexiójával”.

„A történelem nem ismétli önmagát, de rímel.”

90 évvel később, a 2024-es nemzetgyűlési választások előtt a Phehnix kollektíva a támogatási kérelmük elutasítása ellenére megalkotja a „widerSTADT” című darabot. Tudósokkal együttműködve a színészek az Osztrák Ellenállás Dokumentációs Archívumában (DÖW) kutatnak tudományos források, életrajzok, helyszínek és szövegek után, amelyek az 1930-as évek antifasiszta ellenállásához kapcsolódnak. A darab nagyrészt kitalált szereplői így mind történelmi előképeken alapulnak. Amikor az FPÖ 2024-ben 28,8 százalékkal történelmi választási eredményét ért el, a kollektíva számára egyértelművé válik, hogy a történelmi események ugyan nem ismétlődnek meg egyszerűen, de „rímelhetnek” egymásra, pontosan a híres, ismeretlen forrásból származó idézet szerint.

A „widerSTADT” egyik kitalált szereplője Grete. A darab végén ő hirdeti meg az nemzetközi szolidaritást. Előtte az egyik diákcsoportot vezeti végig a bécsi kommunális házak zöld udvarain. A „Vörös Bécsben” ezeket a házakat csak néhány évvel a darab ideje előtt építették, és végre megfelelő lakhatási körülményeket biztosítottak számos munkásnak. De a környezet csak látszólag biztonságos. Attól tartva, hogy megfigyelik őket, vagy illegális gyülekezésnek nézik, Grete nyugtalan marad, és folyamatosan új helyekre vezeti csoportját.

A gondoskodás ellenállás

Folyamatosan meglepő dolgok történnek. Az egyik diák elszakad a csoporttól, hogy egy járókerettel közlekedő szomszédnak tartsa nyitva az ajtót. Az ilyen gondoskodó beavatkozások teljesen összhangban vannak az elnyomottak színházának – és az 1934-es ellenállóknak – szellemiségével. Különösen a mai individualizált társadalomban lehet tanulni a szervezettségükből és kölcsönös támogatásukból. Ezt mondják a kollektíva színészei az előadás után: „Az osztrák fasizmus elleni ellenállást egy széles körű kollektíva szervezte, amelyet sajnos szétvertek. Ez felveti a kérdést: hogyan építsük újra?” Eddig egyértelmű: az ellenállás életteli szolidaritást, szervezett gondoskodást jelent. És pontosan ezt bizonyítják a diákok figyelmes beavatkozásaikkal. Még akkor is, ha ezek eleinte csak abból állnak, hogy tartják az ajtót egy járókeretes szomszédnak.

Grete megkérdezi a körülállókat, milyen zene segít nekik, amikor reménytelennek érzik magukat. „Rap” – válaszol egy diák. Ami elsőre történelmileg helytelennek tűnik – elvégre 1934-ben vagyunk –, ismét a színház lényegét találja el. Phehnix a közönségre bízza, hogy saját, egyéni párhuzamokat vonjon. És ha a rap segít a fasizmus ellen, akkor segít. Amikor Grete röviddel ezután bemutatja a bécsi munkások dalát, a diákok nem találják viccesnek, nem éreznek kínosnak, kivétel nélkül mindannyian énekelnek.

Kémeink a saját sorainkban

A darab folyamán a közönség egyre aktívabb szerepet vállal. Amikor Grete megkérdezi: „Egy olyan országban akartok élni, ahol nem mondhatjátok el a véleményeteket?”, azonnal határozott „Nem!” válasz hallatszik. Amikor egy diák elárulna egy társát, mert zsidó, egy másik diák nem hajlandó részt venni a tervben. Egy másik diák azonban felveszi a kémkedést a mobiltelefonjával. Amikor hirtelen megjelenik egy rendőr, a személy készségesen megmutatja neki a fotót, és dicséretet kap a kémkedésért. A személy hálásan fogadja a dicséretet, majd visszalép a sorba. Ekkor a színházi alkotók rövid időre magára hagyják a közönséget, hogy legyen ideje reflektálni. És erre szükség is van: egy diák zavartan kérdezi: „Mi történt az imént?”

Egy szellem jár

A gyors események során nem mindig lehet a helyes döntéseket meghozni. Sokkal fontosabbnak tűnik azonban, hogy a darab milyen gondolatokat és érzelmeket vált ki a résztvevőkből. Impulzusokat, zavart kelt egy furcsa alak is, aki szüntelenül a diákok körül ólálkodik. Groteszk arányú kartonmaszkot visel, és mindig görnyedt testtartásban marad. Egy besúgó vagy egy kitaszított? Egy passzív néző, aki hagyja, hogy minden megtörténjen? Egy zavaró tényező, amely arra emlékeztet, hogy ébereknek kell maradni? Vagy mégis a történelem szelleme, aki már mindent átélt? A Kollektiv Phehnix minden értelmezést szívesen fogad.

Amikor Jura Soyfer színházi alkotó, az egyetlen nem fiktív szereplő, meghívja a nézőket a színház pincéjébe, egy diákot állít őrségbe. Azonban darabjából, amely „a reménytelenség szatírája”, alig lehet pár párbeszédet elmondani. Az őr folyamatosan jelez: veszély közeledik. Vajon a körbe leselkedő alak miatt – vagy csak tréfálkozik, mert egyébként unalmas őrt állni?

Csak fokozatosan derül ki, hogy egy másik diákcsoportot állítottak Jura Soyfer, a zsidó színházi alkotó megfigyelésére. De nem éppen a diákok döntöttek arról, hogy kémkedjenek-e Soyfer után? A „widerSTADT” újra és újra utal a rejtett ellenálláson belüli bonyolult frontképződésre: mikor árulom el a harcostársaimat? Már akkor is, ha csak magamnak tartom meg az információt? Mikor kell beavatkoznom – és hogyan? És mennyire veszélyes ez számomra? Legkésőbb ekkor az immerzív darab egy komplex társadalmi kísérletnek tűnik – nyitott végkifejlettel.

Egy nagyobb mozgalom

További beszélgetésre van szükség, sok beszélgetésre. Ezért a Phehnix kollektíva a darab után lehetőséget biztosított a fiatal diákoknak a véleménycserére. Hamar kiderül: a darab lelkesedést váltott ki. És sok kérdés merül fel. A diákokat leginkább az ismeretlen, kartonmaszkot viselő figura foglalkoztatja. És az a kérdés, hogy a színészeknek milyen volt ezeket a figurákat játszani. Nagy szükség van az összetartásra – a nehéz, megterhelő események fényében. Linda Raule mesél arról, hogyan birkózott meg a lázadó Grete figurájával. Grete a darab végén börtönbe kerül: ez naivitás vagy fontos politikai döntés?

Legfeljebb bátorság. Mert ma is fel kell tennünk magunknak a kérdést: mennyire vagyok bátor? És hogyan tudok politikai változást elérni? A lázadásra akkoriban sem volt kész megoldás, ma sincs. A Phehnix színházi alkotói ezért saját kezdeményezésre szólítanak fel: „Az embereknek a saját életük valóságában kell politikai szerepet vállalniuk.” Ehhez segít az osztálytudat – és az az érzés, hogy nem csak a történelem részesei vagyunk, hanem egy nagyobb mozgalomé is. Aki az elnyomottak színházában aktivizálódik és kilép passzív szerepéből, talán a mindennapi életben, a közterületeken, a való életben is így fog tenni. Bécsben megkezdődtek az iskolai szünetek. Talán nem rossz időpont az ellenállás megszervezésére.

A Kollektiv Phehnix immersive állomás-színházi előadása, a „widerSTADT” 2025 októberében újra látható lesz a nagyközönség számára. Kiegészítésként szakértőkkel kerekasztal-beszélgetésre is sor kerül. A pontos időpontokat és helyszíneket az Instagram és a kollektíva weboldala fogja közzétenni. Hírlevélre is lehet feliratkozni.

Fotók: Andreas Heckhoff

Forrás: https://mosaik-blog.at/widerstadt-politisches-mitmachtheater// 2025. július 8.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó