Bombatámadás után. Mawasi Khan Younis, Gáza. Fotó: shutterstock

Tamer Nafar

Bob nem „a zsidókat” támadta, hanem egy hadsereget. Az a tény, hogy ez a zsidó államhoz tartozik, egyáltalán nem teszi antiszemitává a kijelentést!

Az emberek többnyire nem választják, hogy zsidók lesznek, hanem a zsidó hitbe születnek bele. Ezért a „halál a zsidókra” kiáltás antiszemita, ugyanúgy, ahogy a „halál az arabokra” rasszista és gyűlöletkeltő.

Az emberek döntnek úgy, hogy ölnek

Ezzel szemben az emberek tudatosan döntnek úgy, hogy katonának állnak, fegyvert viselnek, ölnek és meghalnak.

A legrosszabb esetben Bob sértett vagy provokált – miközben egy kormány, egy egész ország a gyermekeit küldi a halálba vagy a háborúba, és ezt nem a túlélés érdekében teszi, hanem hogy biztosítsa uralmát.

És pont ez a lényeg: azok a folyamatos trükkök, amelyekkel Izrael eltereli a világ figyelmét arról, hogy ki is küzd valójában a túlélésért: a palesztinok.

Egy nép, amely a túléléséért küzd?

Izrael újra és újra úgy mutatja be magát, mint egy nép, amely a túléléséért küzd. De milyen tények támasztják alá ezt a képet? Ez egy olyan ország, amelynek az egyik legerősebb hadserege van a világon, atomfegyverekkel, vasmarokkal ellenőrzött határokkal, hatalmas gazdasággal és példátlan nemzetközi szövetségekkel.

Ennek ellenére minden katonai akciót – minden bombázást, minden gyilkosságot, minden pusztítást – a „biztonság” és „Izrael létezéshez való joga” köntösében mutatnak be a világnak.

Az egyetlen valódi fenyegetés, amely Izraelt fenyegeti, az az, hogy képtelen elfogadni egy másik nép létezését. Nem a túlélésről van szó – hanem a félelem általi uralomról.

Ki küzd a túlélésért?

Ki küzd valójában a túlélésért? Egy állam nélküli, szuverenitás nélküli nép, akitől megtagadják a nyelvet, a mozgás szabadságát és a tudatosságot. Egy nép, akinek az életre való törekvése – legyen az művészet, mezőgazdaság vagy oktatás – azonnal „terrorizmusnak” minősül. Egy nép, amely engedély nélkül nem temetheti el halottjait. Egy nép, amelyet puszta létezésével fenyegetésnek minősítenek.

Olvassa el

A gázai háború miatt szétesik az Izrael-szövetség?Telepolis

Izrael feldolgozatlan múltja: áldozatból elkövetővéTelepolis

Gáza jelenleg „a világ legéhesebb helye”Telepolis

Geopolitikai póker: hogyan hagyja cserben Jordánia a palesztinokat?Telepolis

Hogyan fogynak el az izraeli katonák a gázai tisztogatási tervekben?Telepolis

Mit véd valójában az Izrael állam, amikor 18 éveseket küld a halálba vagy gyilkolni a „létjogosultsága” nevében? A polgárai életét? Vagy egy narratívát, amely örök áldozati szerepen alapul, szegregáción, felsőbbrendűségen és az erőszak folyamatos igazolásán?

És itt nincs szimmetria. Ez nem konfliktus két hadsereg között. Ez egy rémálom, amelyben az áldozatot fenyegetésként ábrázolják, a megszállók pedig elnyomottként álcázzák magukat.

Kenyér, víz, áram, otthon

A palesztinok nem atomprogramért harcolnak – Isten óvjon minket Izrael nukleáris hatalmától –, hanem kenyérért. Vízért, áramért, otthonért. És ha meghalnak, akkor a jogért, hogy eltemessék őket. Azért a jogért, hogy azt mondhassák: „Én létezem”, anélkül, hogy félniük kellene a mesterlövészektől.

És pontosan ez rázza meg igazán a cionistákat. Nem a rakéták. Nem a szlogenek. Hanem az a lehetőség, hogy a valóság már nem állja meg a helyét a narratívájukban. Hogy egy fegyvertelen művész „Halál az IDF-re!” kiáltása nem gyilkolásra szólít fel, hanem leleplezi a valóságot. Egy kiáltás, amely a cionizmust jobban fenyegeti, mint bármely rakéta.

Szóval igen – Bob Vylan kiáltott valamit. Nincs még zsebkése sem, hogy tetteket kövessen a szavai után. Hadd üvöltözzön. Ti is csendben tűritek a bombázásokat és a fegyverszállításokat.

„Gondoljanak a katasztrófa mértékére!”

A gázai halottak számát közel 100 000-re becsülik – ez a lakosság öt százaléka. És az izraeli lakosság öt százaléka? Az közel félmillió ember – körülbelül annyi, mint Tel-Aviv és Jaffa lakossága. Eltűnt. Megsemmisült.

Gondolkodjanak el ezeken a számokon. Gondoljon a katasztrófa mértékére, amely éppen most – az Ön nevében is – beíródik a történelemkönyvekbe. És végre a nyugati világ is lassan kezd tudomást venni róla.

És lassan már ott is, náluk is kezdik felismerni, hogy ez korántsem a szóbakerülő téma, amikor Izrael bármilyen kritika kapcsán előadja a szokásos cirkuszt: „Jaj, ne, antiszemitizmus!”.

Ez csak egy hangos légy az elefánt hátán.

Tamer Nafar palesztin rapper, színész, forgatókönyvíró és aktivista, izraeli állampolgársággal. Nafar szegényes körülmények között nőtt fel Lod-ban, egy arab-izraeli városban Izraelben, amelyet drogcsempészet és bűnözés sújt. 2016-ban Nafar főszerepet játszott a félig önéletrajzi Junction 48 című filmben, amely a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a közönségdíjat.

Tamer Nafar a //www.youtube.com/@TamerNafarOfficial">YouTube mellett az Instagram, a Facebook és a Spotify oldalakon is megtalálható.

Forrás: https://www.telepolis.de/features/Wenn-ein-Zornesausbruch-mehr-Reaktionen-ausloest-als-Kriegsverbrechen-10474990.html 2025. július 5.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó