„A levegőt Európában a fasizmus telíti” – mondja Max Rodermund a Zetkin Szociális Kutatások Fórumától a Fasizmus visszatért Európába? című, június 20-22. között Berlinben megrendezésre kerülő konferencia előtt.

A rendezvény nemcsak a fasizmus és a szélsőjobb aktuális megnyilvánulásait vizsgálja a régióban, hanem mélyen beleáskálódik azok politikai hátterébe is. „A központi kérdés a politikai orientáció” – magyarázza Rodermund.

Ez az orientáció kritikus pillanatban jelenik meg: miközben az európai kormányok agresszív fejlesztésbe kezdenek a hadseregükben, több száz milliárd eurót ölve harci repülőgépekbe, tengeralattjárókba és lőszerbe, ugyanakkor drasztikusan megnyirbálják az egészségügyi és oktatási költségvetéseket. A szociális háló szétesése széles körben a jobboldali mozgalmak robbanásszerű növekedésének egyik fő hajtóerejének tekinthető. „A jobboldal erősödése különböző jelenségeket tükröz” – folytatja Rodermund. „Egyrészt a lakosság egy részének haragját, félelmét és csalódottságát irányítják át. Másrészt viszont a uralkodó osztály szándékosan táplálja és támogatja őket.”

Hogyan táplálja a tőke a szélsőjobb növekedését Európában?

Ez a dinamika adja a hátteret a mai európai politikai helyzet megértéséhez. „Sokkal jobban meg kell értenünk a jelenlegi politikai helyzetet: a gazdasági válság és a reakciós tendenciák kapcsolatát” – tesz hozzá Rodermund. Ez magában foglalja a liberális pártok demokratikus folyamatokkal való széleskörű árulását is, akik a nyugati hegemónia megőrzése érdekében még a legáltalánosabb döntéshozatali normákat is kidobták az ablakon. „Európában, a Nyugaton az utóbbi években láthattuk, hogy éppen a liberális erők voltak a leghangosabbak a háborús uszításban, és ők rombolták le a demokráciát a saját országaikban.”

A konferencia egyes részei a fasizmus, imperializmus és kapitalizmus kapcsolatát vizsgálják, olyan előadókkal, mint Utsa Patnaik és Vijay Prashad. Számos előadó hangsúlyozta, hogy a szélsőjobb kapitalista rendszerbe való beágyazottságának pontosabb megértése elengedhetetlen egy valódi alternatíva kialakításához. „Benito Mussolini, a fasizmus atyja, a megszorító intézkedések egyik leglelkesebb tanulója volt – olyan intézkedések, amelyek jellemzik a kapitalista gazdaság mindennapi működtetését ma is” – mondta Clara Mattei, a Heterodox Közgazdaságtani Központ kutatója, aki szintén előadóként vesz részt a konferencián. „A fasizmus megértéséhez fel kell ismernünk azt a képességét, hogy képes teljesíteni a kapitalista rendszer alapvető követelményeit: a kizsákmányolás magas szintjét és az engedelmes munkaerőt. Pontosan ezért bukkantak fel ismételten kényelmetlen szövetségek a liberalizmus és a fasizmus között a gazdasági rendszerünk történetében.”

A fasizmus normalizálása történelehamisítással

Ezek a szövetségek különböző formát öltenek attól függően, hogy Európa magjában vagy perifériáján jelennek meg. „Szélsőjobboldali pártok robbanásszerű növekedését látjuk szinte minden európai országban, számos mély kapcsolatban áll fasizmusba hajló szereplőkkel” – magyarázza Rodermund. „Különösen Kelet-Európában ez heves antikommunizmussal párosul.”

A kommunista szimbólumok tilalma és a történelehamisítás, különösen a második világháborúval kapcsolatban, segít az elitnek abban, hogy kriminalizálja a baloldalt és megerősítse a szélsőjobbot. „A német imperializmus professzionális elitje kifinomult stratégiákat alkalmaz, hogy alapot teremtsen a fasiszta politikának: csökkentve a náci ideológia és kultúra tabuit; eltitkolva, tagadva vagy instrumentalizálva a múltat; relativizálva saját bűnösségüket a Szovjetunió és Oroszország (utólagos) ’nácizálásán’ keresztül” – mondta Susann Witt-Stahl konferencia-előadó.

Kelet-Európában zajló folyamatok kiegészítik az EU magjában zajló eseményeket. „Jelenleg két ellentétes fasiszta hullám ütközetével állunk szemben” – magyarázta Florian Nowicki, aki Lengyelországban újjéledő fasiszta áramlatokról fog előadni. „A liberalizmusból és szociáldemokráciából származó politikai erők állnak fel a ’klasszikus’ fasizmus ellen, liberális elemeket kombinálva extrém sovinizmussal és militarizmussal.”

Az ellenállás gyökerei

Ezen áramlatok megértése nélkülözhetetlen a konkrét ellenállási stratégiák kialakításához. Nem meglepő tehát, hogy a konferencia egyik fő célja ezen elemzések kiépítése. „Nem akarunk egy általános, elvont fasizmusfogalmat festeni, amely a történelem és a harc felett lebeg. Ez nem lenne hasznos” – hangsúlyozza Rodermund. „A konkrét körülményekbe kell leásnunk.”

Éppen ezért a rendezvényt kezdőpontnak kell tekinteni, nem végpontnak. Egyik fő célkitűzés egy tartós hálózat kiépítése, amely elmélyítheti ezt az elemzést és összehangolhatja a jövőbeli erőfeszítéseket. „Ha a fasiszta szereplőket a háború, elszegényedés és elnyomás tartalék erőinek tekintjük, akkor tömegmozgalmakat kell kiépítenünk, amelyek pont ezeket a dinamikákat célozzák meg” – mondja Rodermund.

Kiemeli a szakszervezetek és a nemzetközi szolidaritási mozgalmak – például azok, amelyek most Európa-szerte mobilizálnak a gázai népirtás ellen – fontosságát a fasizmus elleni küzdelemben. „Biztosítanunk kell, hogy egy antiimperialista, internacionalista mozgalmat építünk. Az antiimperializmus és az antifasizmus ebben a pillanatban mélyen, mélyen összefonódik.”

forrás: Peoples Dispatch