Izrael az éhínséggel próbálja megtörni a palesztinokat Gázában. Ez az imperialista arzenál egyik legrégebbi fegyvere – írja Frankie Murden

Az éhező palesztinok mészárlása, akik ételért mentek, és golyókat kaptak, felháborodást keltett.

Az Egyesült Államok és Izrael által támogatott Gázai Humanitárius Alapítvány (GHF) ígérte, hogy segítséget nyújt több millió palesztin számára, akik hat hete nem kaptak semmilyen segélyt. Ehelyett az éhező embereket összeterelték és meggyilkolták.

A brit kormány kijelentette: „A humanitárius segélyt soha nem szabad politikai eszközként vagy katonai taktikaként használni.”

A kormány minisztereit szégyenbe hozta a Palesztináért folytatott tömegmozgalom.

Mégis, 19 hónapja megtagadják Palesztina segélyezését, azzal érvelve, hogy nem kockáztathatják, hogy a segély a palesztin ellenállási csoport, a Hamász kezébe kerüljön. Képmutatók, akik egyáltalán nem törődnek a palesztin életekkel.

Izrael legújabb mészárlása a háborús fegyverként használt nemzetközi segély hosszú történetére épül. Gázának kétségbeejtően szüksége van segélyre. De függetlenül attól, hogy a segélyt katasztrófaelhárítási vagy fejlesztési projektek keretében nyújtják, soha nem az adakozásról szólt.

A segélyt mindig is az uralom egyik formájaként használták. Csak azért nyújtják, hogy biztosítsák az imperialista országok saját politikai, katonai és gazdasagi előnyeit.A segély beágyazza az országokat egy globális imperialista hierarchiába – és éppen ez a rendszer teremti meg a segély iránti szükségletet.

1943: Bengáli éhínség, India

A legnyilvánvalóbb módja annak, hogy a nemzetközi segélyt politikai célokra használták, az volt, amikor az államok megtagadták.

Az 1943-44-es bengáli éhínség fő oka a Brit Birodalom nyereségvágy és rasszizmusa volt.

Winston Churchill miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy az indiaiak „a legkegyetlenebb nép a világon”, és különösen a hinduk „egy undorító faj”.

Miközben Bengáliát tomboló éhínség sújtotta, a britek továbbra is több ezer tonna rizst és búzát exportáltak az országból – ami milliók élelmezéséhez lett volna elegendő.

Még Wavell tábornok, India alkirálya is könyörgött Churchillnek, hogy nyújtson segítséget, de Churchill minden erőfeszítést megakadályozott.

3-5 millió ember halt éhen vagy betegségbe halt bele ebben a teljesen megelőzhető éhínségben.

Churchill gyilkos rasszizmusa nem volt újdonság. Egy évszázaddal korábban Írország elszenvedte az 1845-52 közötti éhínséget. Az akkor brit uralom alatt álló Írországban 8,5 millió ember élt éhínségveszélyben.

A fő élelmiszerforrás, a burgonya elhalt, de a britek továbbra is hajók ezreivel szállították ki a gabonát Írországból.

A gabona magas árának nyeresége fontosabb volt, mint az emberi életek.

Az éhínség egy mesterségesen előidézett ír népirtás volt, amely több mint egymillió halálos áldozatot követelt, és több mint 2 millió embert kényszerített menekülésre. Az ország népessége soha nem épült fel teljesen.

1962-ben a brit külügyminisztérium elismerte, hogy „a segély ugyanolyan fontos fegyver a külpolitikában, mint a védelem, a diplomácia vagy a tájékoztatás”. Ahogy a Brit Nemzetközösség szétesett és Nagy-Britannia globális hatalma hanyatlott, a nemzetközi segélyt használták a nemzetközi befolyás fenntartására.

A segély lehetővé tette, hogy Nagy-Britannia továbbra is részt vegyen a tengerentúli ügyekben, de a filantrópia és a demokrácia támogatása álcája mögött, nyílt kolonializmus helyett. A Nemzetközösség maradványai hatalmas erőforrásokat biztosítottak Nagy-Britanniának, főként olcsó élelmiszereket.

A segélyezés révén Nagy-Britannia továbbra is uralkodott ezeken az országokon, biztosítva a folyamatos erőforrás-hozzáférést, és megtartva elsődleges kereskedelmi partner státuszát. Emellett a segély lehetővé tette, hogy beleszóljanak ezeknek az országoknak a belügyeibe. Vita tört ki arról, hogy az országokat „szükséglet” alapján kell-e segíteni.

A brit elit egy része azt állította, hogy a segélyt azoknak az országoknak kell adni, amelyek Nagy-Britanniát szolgálják, függetlenül más országok szükségleteitől. A hidegháború idején a segély stratégiai használata lehetővé tette Nagy-Britanniának, hogy megtartsa befolyását a két szuperhatalom közötti imperialista konfliktusban.

A segélyt arra használták, hogy eltávolítsák az országokat a Szovjetuniótól – és megbüntessék azokat a kormányokat, amelyek túl közel kerültek hozzá.

Közel-Kelet

Izrael támogatására is szolgáltak segélyek. A hidegháború alatt az Egyesült Államok egyiptomi segélyét kifejezetten arra használta, hogy rákényszerítse az egyiptomi kormányt Izrael elfogadására.

Az egyiptomi segélyt csak akkor nyújtották, miután az ország beleegyezett, hogy részt vesz a háborús bűnös Henry Kissinger „béke folyamatában”. Ez az 1973-as októberi háborút (Izrael, Egyiptom és Szíria között) követte.

Az 1975-85 közötti évtizedben Egyiptom volt a második legnagyobb amerikai segélyezett – Izrael mögött. A segélyt az egyiptomi gazdaság privatizálásához kötötték.

Az Egyiptomba pumpált pénznek és élelemnek „nyíltan politikai célja” volt: „jutalom a megfontoltságért” és a béke fenntartásáért Izraellel.

Egyiptom közelebb került az Egyesült Államok politikai és katonai céljaihoz.

Az amerikai segély változásokat hozott Egyiptomban, és cserébe az egyiptomi kormány feladta minden ellenállását Izraellel szemben.

Amíg Egyiptom béket tartott fenn Izraellel, lehetővé téve a cionista államnak és nyugati támogatóinak, hogy folytassák Palesztina etnikai tisztogatását, addig a segély folyamatosan érkezett.

Az amerikai segélyt egy olyan megállapodáshoz kötötték, amely lehetővé tette az USA katonai jelenlétének fokozását a Közel-Keleten, ha bármilyen fenyegetés érné a régióban lévő „őrségüket”.

1983-85: Etiópia

„Élelmiszert adni országoknak csak azért, mert az emberek éheznek, elég gyenge indok” – mondta Ronald Reagan amerikai elnök, aki 1980-ban került hatalomra.

Reagan egyik vezető tanácsadója kijelentette: „Naivság azt gondolni, hogy az élelmiszer-segély fő célja az éhség és a szegénység enyhítése.”

A segély ilyen célú használata nyilvánvalóvá vált az 1983-85-ös etiópiai éhínség idején.

Mengisztu Haile Mariam 1977-ben került hatalomra Etiópiában. Tömeges elnyomást, kivégzéseket és bebörtönzéseket hajtott végre a nép ellen. Később elszakadt a Nyugattól, és egyezséget kötött a Szovjetunióval.

Milliókat fenyegetett éhínség Etiópiában, de Reagan meg akarta büntetni az országot a Szovjetunió felé történő fordulásáért.

1982-ben az USA 8,172 tonna élelmiszert szállított Etiópiának – 1984-re már semmit. 1984-re Etiópia „földi pokol” lett. Csak ekkor adott ki az USA 500 millió dollárt 800 000 tonna élelemre.

Reagan kormánya vonakodott segíteni a Szovjetunió szövetségesének, de tudták, hogy az éhínség figyelmen kívül hagyása károsíthatja a saját hírnevüket. Ezért egyszerűen a segélyt saját céljaik elérésére használták.

Az amerikai segélyt Mengisztu rezsimjének aláásására használták. Reagan kormánya megpróbálta a katasztrófát Mengisztu hibás kormányzásának, és ezáltal a szovjet rendszer bukásának beállítani.

A segély nyújtáas lehetővé tette az USA számára, hogy folyamatos jelenléte legyen a Szovjetunió által dominált afrikai régióban.

Az amerikai kormány a segélyt külpolitikai eszközként kezelte. De milliók akartak segíteni az éhínség enyhítésén jótékonysági kezdeményezéseken keresztül, mint a Live Aid.

A pénzgyűjtésben résztvevők, mint Lenny Henry komikus hangsúlyozták, hogy a jótékonysághoz strukturális változások és az adósságok törlesztésének leállítása is szükséges. Henry szerint: “Afrikának hatalmas potenciálja van, és ha mindannyian felszólalunk az adósságok ellen, az embereknek esélyük nyílik megszökni a szegénység csapdájából.”

Irak és az olaj, 1990-es évek

Az 1990-es években az ENSZ és Bill Clinton amerikai elnök vezetésével indult az Olajat-Élelemért Program, ami Irak olaját cserélte élelmiszerre, gyógyszerre és más létfontosságú erőforrásokra.

1997-re Irak 26 milliós lakosságának mintegy 60%-a kizárólag az Olajat-Élelemért Programtól függött.

Körülbelül 50 milliárd font értékű iraki olajat adtak el a világpiacon.

Az ENSZ és az USA kiszívták Irak egyik legértékesebb nyersanyagát. A program egy magas rangú képviselője elismerte, hogy a 55 milliárd fontos bevételből csak 65%-át fordították tényleges segélyezésre.

A maradék egyének és szervezetek zsebeibe vándorolt. Az ENSZ évekig semmisítette meg a visszaéléseket bizonyító dokumentumokat. Az amerikai uralkodó osztály jóváhagyta félmillió gyerek meggyilkolását Irakban – akik éhezésben vagy betegségekben haltak meg.

Madeleine Albright akkori államtitkárnak feltették a kérdést: “Megérte ez a gyerekek halála?” A válasza: “Ez egy nagyon nehéz döntés, de úgy gondoljuk, az ár megérte.”

A programot csak akkor függesztették be, amikor az USA készült megtámadni Irakot.

A globális kapitalizmus uzsorása

A nemzetközi segély a globális imperialista rendszer része. Az IMF és a Világbank intézményein keresztül osztják szét.

Ezeket az intézményeket a főbb globális hatalmak, mint az USA irányítják.

Az IMF az 1970-es évek óta erőlteti a szabadpiaci sokkterápiát a világ országaiban. Az IMF biztosítja a tőke jogát, hogy profitot hajtson a világ bármely pontján, következmények nélkül.

De a segélyt kapó országok népe nem áldozat – mindig is visszavágtak.

Az 1980-90-es években a globális délen tiltakozáshullám söpört végig az IMF ellen. 1983-ban Tunéziában kezdődtek a Kenyérlázadások az IMF által kiszabott megszorítások miatt.

A legnagyobb tüntetések egyike 1989-ben Caracasban, Venezuelában volt, szintén az IMF megszorításai ellen.

A tüntetések annyira nagyok lettek, hogy a kormánynak vészhelyzetet kellett kihirdetnie. A katonaság lépett fel, 400 embert öltek meg a leverés során.

A mozgalmat nem tudták elfojtani. 1992-ig 39 országban 146 IMF elleni zavargás tört ki.

Az imperialista rendszer elleni harc

A nemzetközi segélyt nem lehet elválasztani az imperialista rendszertől. Jutalom azoknak, akik az imperialista hatalmak érdekeit szolgálják, és büntetésként vonják meg vagy élnek vissza vele.

Élelem, gyógyszer és pénz kell Palesztinának – de a segély nem lehet a megoldás a rekonstrukcióra vagy a folyamatos vészhelyzetre.

A legvilágosabb mód Palesztina segítésére, hogy ellenálljunk a megszállásának és a népirtásnak, ami tönkretette az élelmiszertermelést, az egészségügyet, az oktatást és az élet feltételeit.

A nemzetközi segély liberális álarcot ad a modern imperializmusnak. Nem önzetlen – politikai célú politikai cselekedet

forrás: Socialist Worker