A széttagolt pártrendszer lehetővé tette, hogy a Reform UK kihasználja a Munkáspárt bukásait – ehhez baloldali válasz szükséges.

A toryk nem voltak olyan letörtek a tavaly júliusi választás után, mint amennyire lett volna okuk. Ennek oka, hogy a Munkáspárt földöntúli győzelme a pártrendszer széttagolódásának eredménye volt.

A versengésben nem a brit politika két óriása, a Konzervatívok és a Munkáspárt dominált. Más szereplők is voltak a pályán – a centrista Liberális Demokraták, a szélsőjobboldali Reform UK, valamint a zöldek és a Munkáspárttól balra álló függetlenek.

Az angol „first past the post” (győztes mindent visz) rendszerben, ha több szereplő van a versenyben, egy párt kis szavazataránnyal is hatalmas győzelmet arathat. Keir Starmer a szavazatok egyharmadát szerezte meg, de a mandátumok kétharmadát.

A toryk azzal vigasztalták magukat, hogy a következő választáson ők is elérhetnek hasonló eredményt. Végülis ők nyertek nagyot 2019-ben. Új vezetőjük, Kemi Badenoch úgy döntött, hogy nem sieti el a konzervatív politika újrafogalmazását.

Nos, úgy tűnik, kifutott az időből. A múlt héten tartott angliai helyi választási részeredmények alapján a toryk a szavazatok 15%-ával a negyedik helyen végeztek, míg a Reform UK 30%-kal az élen, a Munkáspárt 20%-kal a második, a Liberális Demokraták pedig 17%-kal a harmadik helyen.

Ha ez a szavazati arány megismétlődik a következő általános választáson, a rasszista, bevándorlásellenes Nigel Farage is becsöngethet a Downing Street 10-re.

A toryk ugyanazzal a kettős nyomással szembesültek, amely a júliusi választáson is összetörte őket. A jobboldalon a Reform UK, a centrumban pedig a Liberális Demokraták előtt maradtak el. Ezek a pártok 677, illetve 163 képviselői helyet szereztek, míg a Toryk 674-et veszítettek.

Robert Shrimsley a Financial Timesban így kommentálta: „A Konzervatívoknak nincs többé kétségük. A világ legsikeresebb pártja jelenleg egy élethalálharcot veszít.”

A jelenlegi helyzet különlegessége, hogy a Munkáspárt is hasonló kettős nyomás alatt áll. A Runcorn és Helsby közötti időközi választáson a Reform UK verte őket, ráadásul a Liberális Demokraták és a Zöldek is nyomást gyakoroltak rájuk.

A védendő képviselői helyeik 65%-át elveszítették. Talán a legpusztítóbb eredmény Durhamban született, a munkásmozgalom egykori fellegvárában. A Munkáspárt 52 hely (elnyerésé)ről 4-re esett vissza, míg a Reform UK 4-ről 65-re növelte mandátumait.

Ennek fő felelősei Starmer és pénzügyminiszter, Rachel Reeves. A toryk lényegében passzívak és széles körben megvetik őket, ráadásul ügyetlen a vezetőjük.

Reeves a „pénzügyi felelősségvállalást” próbálta demonstrálni a pénzpiacok felé a munkáspárti szavazóbázis megtámadásával. „Minden ajtónál ugyanaz a történet hangzott el – a téli üzemanyag-támogatás és a fogyatékkal élők járadéka” – mondta a BBC-nek egy munkáspárti aktivista Runcornból.

A rendszerszintű válság idején az Új Munkáspárt kísérlete, hogy a gazdasági neoliberalizmust és a szociális jólétet kombinálja, összeomlott.

Farage egy igen undok figura, de ezt felismeri. Ezért háttérbe szorítja thatcherista gazdaságpolitikáját, és helyette a bevándorlásellenes és a „woke”-ellenes narratívával, valamint a British Steel és a privatizált közművek visszaállamosításával próbálja magához csábítani a elégedetlen munkáspárti szavazókat.

John Curtice választási szakértő szerint a múlt csütörtöki eredmények után „semmiképpen sem zárható ki”, hogy ez „a Konzervatívok és a Munkáspárt közös brit politikai dominanciájának végét jelzi”. Ez meglehetősen óvatos megfogalmazás. Valószínűleg a 2017-es választásra gondol, amikor a toryk és a Munkáspárt a széttagolódás után visszaszerezték a szavazatok oroszlánrészét.

De akkor Jeremy Corbyn volt a Munkáspárt vezetője, aki igyekezett valódi alternatívát kínálni a neoliberális főáramlat ellen.

Szinte elképzelhetetlen, hogy a jelenlegi munkáspárti kormány megfordítja a jelenlegi irányvonalat. Starmer nyáladzása Donald Trump előtt azt jelenti, hogy nem követheti a kanadai és ausztrál centrista miniszterelnökök példáját, akik Farage-ot Trump népszerűtlenségével próbálják lejárattatni. Sokkal valószínűbb, hogy jobbra, a Reform UK felé terel.

A Reform UK-nak mindenképpen ellen kell állni a valódi baloldalról. De ez nem a Munkáspárt, sőt, még a Zöldek részéről sem várható, akik a múlt héten sem teljesítettek túl jól.

Sürgős, hogy a radikális baloldal összefogjon, és választási alternatívát kínáljon.

írta: Alex Callinicos
forrás: Socialist Worker