A vallás nem csupán dogma, hanem módja annak, ahogy az emberek próbálják értelmezni tapasztalataikat.

Ferenc pápát milliók gyászolták, köztük nem csak katolikusok, hanem nem-katolikusok is, akik őt a palesztinok támogatójának és a menekültek barátjának tartották.

A temetésén azonban a világ legnagyobb háborús pártjai is megjelentek, és a hivatalos pompa undorító látvánnyá vált. Bármilyen nézetei is voltak Ferencnek, a katolikus egyház mélyen elnyomó és reakciós intézmény marad.

De hogyan értelmezik a marxisták a vallás kitartó vonzerejét?

A marxistákat gyakran vádolják azzal, hogy a vallást pusztán az uralkodók eszközeként tekintik, amely a népet passzivitásra és engedelmességre neveli. De nem ez volt Marx álláspontja.

Igaz, hogy a marxizmus materialista elmélet. Az emberek a természet részei, de különleges a helyzetűek, mivel tudattal rendelkeznek.

Az emberek gondolatai, véleménye és világképe változik ahogyan a termelés módja – az, ahogyan megteremtik azt, amire szükségük van – átalakul.

Ez a termelési rendszer az alapja mindannak, ami felette áll: az államintézményeknek, a jogrendszernek, a médiának, a vallásnak és más eszméknek.

Marx tehát azt hangsúlyozta: “Az ember alkotja a vallást, a vallás nem alkotja az embert.”

A kapitalista társadalomban az emberek elidegenednek saját képességüktől, hogy közösen megteremtsék, amire szükségük van. A társadalmi intézmények és a gazdasági folyamatok úgy tűnhetnek, mintha kívülálló erők irányítanák, és az emberek tehetetlennek érzik magukat.

Ez az elidegenedés egy megfordított világot teremt, ahol az emberek egy saját képzeletükben felépített mindenható istenhez fordulnak.

A vallás tehát nem csupán dogma és babona. Az emberek próbálják értelmezni vele a világot, megbirkózni a gyásszal, és mélyebb értelmet adni az életüknek.

Marx nem egyszerűen a “nép ópiumának” nevezte a vallást. Megértette, hogy “a vallási szenvedés egyúttal valós szenvedés kifejezése és tiltakozás is a valós szenvedés ellen. A vallás az elnyomott teremtvény sóhaja, a szíve egy szívtelen világnak, a lelke lelketlen körülményeknek. A nép ópiuma.”

A vallás ellentmondásos. Minden szentírás értelmezhető úgy, hogy alávetettséget és elnyomást igazol.

A vallási hierarchiák keveseket gazdagítanak és lehetővé teszik az visszaéléseket. Ugyanakkor ugyanazok a szövegek táplálhatják a haladó, radikális, sőt forradalmi mozgalmakat is. Akik a rasszizmus és gyarmatosítás ellen küzdenek, gyakran erőt és támogatást találnak templomaikban, mecseteikben.

Vannak elemzők, akik figyelmen kívül hagyják a vallás ezen oldalát. Azt állítják, hogy a vallás a háborúk és konfliktusok gyökere, nem pedig az imperializmus. Azt hiszik, hogy okos érveikkel felvilágosíthatják a tudatlan hívőket.

Az orosz forradalmár, Vlagyimir Lenin így válaszolt ezekre az elitista ateistáknak: “Miért marad fenn a vallás? A nép tudatlansága miatt – válaszolja a polgári haladó, a radikális vagy a polgári materialista. És így: »Halál a vallásra és éljen az ateizmus! Az ateista nézetek terjesztése a fő feladatunk!« A marxisták szerint ez felszínes nézet. A vallás legmélyebb gyökere ma a munkásrétegek társadalmilag elnyomott helyzete, és látszólagos teljes tehetetlensége a kapitalizmus vak erőivel szemben.”

A forradalmi szocialisták ezért ellenzik a vallás tilalmát. Lenin írta: “Mindenkinek teljes szabadságban kell lennie abban, hogy bármilyen vallást gyakoroljon.”

De a szocialisták nem semlegesek. Küzdenek az egyház és az állam szétválasztásáért. A vallás mindig is politikai kérdés volt, nemcsak személyes. A keresztény egyházak gyakran alátámasztották a nyugati felsőbbrendűség eszméjét, és igazolták a gyarmatosító háborúkat. A brit állam a katolicizmus elleni ellenségességet szította, hogy megerősítse uralmát Írországban.

Ma az USA-ban az evangélikus egyház a szegény rétegek támogatását nyeri el – hogy aztán Donald Trump abortuszellenes és LMBT+-ellenes kampányai mögé mozgassa őket.

A szervezett vallás talán elhal, ha véget ér az elidegenedés és a kizsákmányolás, és az emberek szabadon szervezhetik a társadalmat. Addig a szocialisták azok mellé állnak, akiknek vallása a “valós szenvedés elleni tiltakozás”.

forrás: Socialist Worker