Ferenc pápa és Argentína legutóbbi elnökei. | @KidNavajoArt

Amióta Jorge Bergoglio 2013 márciusában Ferenc pápává vált, Argentína strukturális recesszióban van, hiperinflációval küzd és súlyos politikai polarizáció alakult ki. Három egymást követő megállapodást kellett aláírnia a Nemzetközi Valutaalappal – a legutóbb április 11-én – a visszafizethetetlen külföldi adósság refinanszírozása érdekében. Bergoglio pápaként úgy döntött, hogy nem tér vissza hazájába, annak ellenére, hogy a katolikus egyház élén töltött ideje alatt 47 alkalommal utazott Olaszországon kívülre. Ő az egyetlen nem olasz pápa, aki uralkodása alatt nem látogatott el szülőföldjére. Ma, az ő utasítására, Rómában temetik el, nem Buenos Airesben.

Ferenc pápa azért kerülte Argentínát, mert túlságosan argentin volt, egészen élete végéig. Soha nem tudta elkerülni, hogy finoman belekeveredjen a helyi politikába, általában komplex értelmezést igénylő, elszigetelt nyilvános üzenetek révén. Végül soha nem tudott felülemelkedni a belpolitikai viszályokon. A „la grieta” kifejezést (megosztottság, széthúzás) , amely az ország mély politikai megosztottságát jelöli, a néhai újságíró, Jorge Lanata alkotta meg egy díjátadó ünnepségen 2013 augusztusában, öt hónappal Bergoglio pápává választása után. Azóta a helyzet csak romlott.

Az argentinoknak az elmúlt tizenkét évben nagy szükségük volt erkölcsi útmutatásra. Ennek hiánya vezetett ahhoz, hogy 2023-ban, egy évtizeddel azután, hogy Ferenc pápa elhagyta az országot, és soha többé nem tért vissza, egy politikai kívülálló és lázadó, Javier Milei került hatalomra. Arra a személyre szavazni, aki három évvel korábban azt mondta, hogy a pápa „a Gonosz képviselője a Földön”, a rossz gazdasági helyzet és a gyümölcsötlen politikai megosztottság miatt frusztrált lakosság dühének és kétségbeesésének gesztusa volt. Az, hogy Argentína Mileit választotta, miközben egy argentin vezette a Vatikánt egy egyesítő üzenettel, olyan, mintha II. János Pál látta volna, hogy lengyel honfitársai Lech Wałęsa helyett egyfajta Joszif Sztálinra szavaznak.

Milei hatalomra kerülése csak a legújabb és legmegrázóbb példája annak, hogy míg ő katolikus vezetőként a haladó ügyek és a tolerancia erkölcsi ikonjává vált, Ferenc pápa nem csak hogy nem tudta előmozdítani, de tanúja volt ugyanazon program romlásának szülőhazájában. Argentína legfőbb politikai vezetői alig beszélnek egymással, és szinte nincs konszenzus az ország által követendő irányvonalról – néhány kivételtől eltekintve, mint például a Vaca Muerta palagáz-kitermelés vagy az Andokban folyó bányászat, amelyekkel szemben Ferenc pápa környezetvédelmi aktivizmusa óvatosságra intett volna.

Ferenc pápaságának idején, 2020-ban Argentína is elfogadott egy történelmi jelentőségű törvényt az abortusz legalizálásáról, amit a katolikus egyház határozottan ellenzett. Valójában az abortuszellenesség gyakorlatilag az egyetlen politikai kérdés, amelyben a Milei-kormány közös nevezőre juthat a néhai pápával – annak ellenére, hogy az elnök pártja valószínűleg nem rendelkezik elegendő erővel a kongresszusban a törvény megdöntéséhez. Ezzel szemben a pápa társadalmi igazságosságra való összpontosítása pontosan az, amit a Milei-kormány az ország gazdasági rendjének elmúlt században elkövetett hibájának tart – a társadalmi igazságosság továbbra is a Milei esküdt ellenségeinek, a peronistáknak a létjogosultsága, akiket továbbra is (bár nem belső megosztottság nélkül) Cristina Fernández de Kirchner volt elnök vezet.

Bergoglio halála nem fog ezen változtatni – éppen ellenkezőleg. Milei és Fernández de Kirchner, nem meglepő módon, nem állnak szóba egymással, és az országban hamarosan megkezdődő politikai és jogi vita arra fog összpontosulni, hogy az egykori elnököt eltiltják-e a közhivatalok betöltésétől, ha a Legfelsőbb Bíróság megerősíti a 2007–2015 közötti kormányzása alatt elkövetett közbeszerzési visszaélések miatt kiszabott hatéves börtönbüntetését. Az ügyet jelenleg a legfelsőbb bíróság vizsgálja, amely három tagjának aláírásával pillanatok alatt kizárhatja őt a politikából. Ha ez nem történik meg, a Milei-kormány és peronistaellenes szövetségesei reménykednek abban, hogy elfogadják a „Ficha Limpia/Tiszta lap” törvényjavaslatot, amelynek csak a szenátus végső jóváhagyására van szüksége ahhoz, hogy törvényileg megakadályozzák az elnökjelöltségét. Bármelyik forgatókönyv esetén a la grieta csak tovább mélyül.

A protokollnak megfelelően Ferenc pápa római tartózkodása alatt találkozott Argentína legutóbbi elnökeivel: Fernández de Kirchner-rel (hét alkalommal, nem csak Rómában), Mauricio Macri-val és Alberto Fernández-zel (kétszer-kétszer), valamint Milei-vel is, annak ellenére, hogy az utóbbi korábban verbális kirohanásokkal illette. De nem tudta beléjük csepegtetni azt az örökséget, amiért a világ most dicséri, és akaratlanul vagy tudatosan elragadta őt a keserű megosztottság. Ezzel Bergoglio akaratlanul is cserben hagyta az argentin népet, amely pápaságának nehéz éveiben csak egyre dühösebb lett, és végül a lelke sötét oldaláról szavazott.

A szerző politikai elemző és az Horizon Engage politikai kockázati tanácsadó cég amerikai igazgatója.

Forrás: https://www.batimes.com.ar/news/opinion-and-analysis/the-shepherd-who-lost-his-country.phtml 2025.04.26.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó