2025. február 4-én van az első fekete-kék szövetségi kormány beiktatásának 25. évfordulója. És így a csütörtöki tüntetések születésének is. Kurto Wendt ott volt, akkor is és most is, és visszaemlékezik a mozaikért folytatott negyedszázados tiltakozásra.

2000. február 4-én esküdött fel a Schüssel 1 kabinet. Klestil szövetségi elnök megkövült arckifejezése legendás. Az is legendás, hogy ez volt az első beiktatás, ahol a kormánynak a kormányépületből a föld alá kellett mennie a Ballhausplatz alatti Hofburgba, mert a tojásokkal és háztartási szeméttel „felfegyverkezett” több ezer fős feldühödött tömeg veszélyt és mindenekelőtt rossz képet jelentett volna a tabudöntögetéshez. A tabudöntést - Európában először fordult elő, hogy a szélsőjobboldal részvételével alakult kormány - még az EU is szentesítette. Ez Ausztriában is felébresztette az ellenállás szellemét.

A szociáldemokrata miliőkben a hatalomvesztés miatt szintén gyászmunkát kellett végezniük. A radikális baloldal - amelyhez én is tartozom - egyelőre kivárt, mert a szociáldemokraták alatt már minden nagyon rossz volt. Fél évvel korábban Markus Omofuma megfulladt egy Bulgáriába tartó deportáló járaton. A rendőrök ragasztószalaggal ragasztották be a száját. 1999. május 27-én az SPÖ miniszterei elindították a „Tavasz hadműveletet”, a második köztársaság eddigi legsúlyosabb rasszista rendőrségi és igazságügyi botrányát.

Ellenállás sokféle formában

Az ÖVP székházának elfoglalása január 31-én. Vad tüntetések február 4-én, beleértve a Szociális Minisztérium rövid ideig tartó elfoglalását, amelynek során aktákat dobáltak ki az ablakon. Napi tüntetések február 19-ig. Február 19-én 200.000-en a Heldenplatz-on, majd február 24-től csütörtöki tüntetések, amelyek 2002 elejéig minden héten uralták Bécs városképét. 2000-ben Bécsnek nemcsak az első kormánya volt a szélsőjobboldal részvételével, hanem egy olyan tiltakozási kultúra is kialakult, amely némiképp a '68-as felzárkózásra emlékeztetett.

Egy lakóközösség például saját kezdeményezésére megszervezte a gegenschwarzblau.at (fekete-kék ellen) honlapot, amely három nap alatt több látogatót ért el, mint a Standard és a Falter újságok együttvéve. Johanna Kandl fejlesztette ki a Gegenschwarzblau gombot, amely ikonikus lett, és 10 000-szeres terjesztésének köszönhetően közterületi jelképpé is vált. Biztonságot adott az embereknek. Alig akadt olyan metrókocsi, amelyben ne találkozott volna két olyan ember, aki ilyet viselt, és ne tudta volna, kihez fordulhat, ha bajba kerül. Egy nyilvánosan látható kritikus tömeg. Ennek az ellenkezője is igaz volt Alsó-Ausztriában 2000-ben. Akik kénytelenek voltak ingázni, a gyorsvasúton azt tapasztalták, hogy egyre hangosabbak lettek a jobboldali, rasszista és szexista kijelentések.

Érdekes volt a „hangos politizálás” is. Egy olyan kezdeményezés, amely a korábban apolitikus klubszcénát szervezte. Gyakorlatilag minden klub kénytelen volt eldönteni, hogy milyen álláspontot képvisel a fekete-kékekkel kapcsolatban. A Flexben például ingyen volt a belépés, ha a csütörtöki tüntetésről származó transzparenssel érkeztél. Schüssel SMS-generációnak nevezett minket, mert SMS-láncokon keresztül mozgósítottak minket. A tüntetések bejelentés nélkül zajlottak, az összes kerületben kanyarogtak, és néha spontán kettéváltak. 2002 elején összeomlottak, mert egyes csoportok öbölháború-ellenes tüntetéssé akarták alakítani őket.

Széles körű figyelem

Mi értelme a demóknak, mi értelme a tiltakozásnak? Ez egy olyan vita, amely körülbelül 7 évente felmerül a baloldalon. 2000-ben a tüntetéseken a társadalom széles spektruma vett részt, a radikális baloldaliaktól az EU-s zászlókat lengető liberálisokon át az elborzadt konzervatívokig. Az egyik tüntető nyilatkozata a Ballhausplatz-on tartott sajtótájékoztatón ikonikus volt. Azt mondta, hogy minden csütörtökön elmegy, kivéve a nagycsütörtököt, amely katolikusként számára kiemelt ünnep. 2000 őszén elterjedt a hangulat, hogy az emberek csak statiszták a jobboldali kormány színdarabjában. A tiltakozásnak gazdasági károkat is okoznia kell. Ezért tervezték a „checkpointaustria” elnevezésű akciót. A parlamenti vita napján, december 6-án a szlogen a következő volt: „Ausztria reggel megáll a Krampuszért - a szociális kegyetlenség költségvetése ellen”. Ausztria-szerte 37 útlezárást szerveztek. Beleértve a 2. Köztársaság első tüntetését Grünau im Almtal-ban a Panoramastrasse-on.

A hat héten keresztül ügyesen felépített diskurzus oda vezetett, hogy az ÖGB közvetve csatlakozott és emberi láncot szervezett a parlament körül, és a kötelező iskolai tanárok reggel sztrájkba léptek. A politika akkor hatékony, ha meglepő kontextusokba is behatol. December 6-án reggel 6.30-kor az Ö3 közlekedési rádióműsorában - két felesleges perc a gépjárművezetők számára a motorizált egyéni közlekedés csúcsidőszakában - a következő párbeszéd hangzott el: Műsorvezető: „ma reggel jobb, ha nem megyünk be Bécsbe autóval, minden le van zárva”. A műsorvezető nevetve válaszol: „az én javaslatom: mivel az iskolai tanárok is sztrájkolnak, jobb, ha otthon maradnak, és a családdal töltenek egy szép napot”. Két perc Ausztria leghallgatottabb, egyébként teljesen apolitikus rádióállomásán hirtelen olyan, mintha a Radio Alice, a bolognai autonóm mozgalom felforgató rádióállomása lenne a hetvenes években.

A Schwarzblau 2 (Kurz-Strache) esetében tíz hónapba telt, mire kialakult egy releváns tiltakozás. A 60 órás hét és a 12 órás munkanap mozgósította az embereket. Az ÖGB hatalmas tüntetést rendezett 2018. június 30-án, egy nappal azelőtt, hogy Ausztria átvette az EU elnökségét. Okos választásnak tűnt. De Sebastian Kurz a Schladming melletti Alm-ra tette át az államfői találkozót. 100 000 ember jött el az ÖGB tüntetésére. Elég erőteljes teljesítményt nyújtottak az emberek. A szakszervezeti elnökök beszédei alatt azonban már tömegesen távoztak. Meglepő volt, hogy ez a tüntetés végül is csak folklór volt, nem sztrájktervek a fiókokban, nem tűszúrások a fővárosi kormány ellen, hanem nyári szünet. Végső soron a folklórral nincs semmi baj, ha legalább elismerik és értékelik mint olyat.

Tegnap, ma és holnap

Valamikor augusztusban valaki azt mondta valakinek: „Nem bírom tovább, valamit tenni kell. Akár valami nagyot, akár valami kicsit. A lényeg, hogy tegyünk valamit”. És a másik azt válaszolta: „Én inkább valami nagyot csinálnék”. Ebből a minimális párbeszédből alakult ki egy 19 fős csoport, amely 2018 augusztusában egy csütörtöki tüntetést tervezett október 4-én. Több lehetőséggel. A különbség 2000-hez képest az volt, hogy ők politikailag kuriózumnak számítottak. A felszólalók nem politikusok voltak, hanem olyan emberek, akik egyébként soha nem kapnának színpadot. A szegénység, a rasszizmus által érintett emberek, transznemű szexmunkások, demens orvosok. Minden, amit egyébként „marginalizált csoportnak” bélyegeztek, közös többséget alkotott a tüntetéseken.

Mindig több százan, általában ezren voltak, akik megmozdultak, táncoltak és tiltakoztak. A zene nagyon fontos szerepet játszott. Azt is biztosította, hogy a legtöbb ember jobban érezte magát a tüntetések után, mint előtte. A tüntetések buktatták meg Kurzot és Strachét? Nem könnyű nemmel válaszolni, de az ibizai videó igen. De a demók is mindig a lábbal szavaznak. Amikor az FPÖ-t kirúgták a kormányból, és Kicklt Sebastian Kurz kérésére van der Bellen kirúgta, akkor arról vitatkoztunk, hogy folytassuk-e, mert a „szélsőjobboldallal nem kormányozunk” konszenzusnak tulajdonképpen vége volt. A döntés az volt, hogy szervezzünk egy tüntetést #kurzmussweg címmel. 4000 ember jelent meg, és a döntés helyes volt.

Ma megdöbbentő a helyzet, hogy a fekete-kék 25. „évfordulóján” kék-feketék esküdhettek fel. És hogy Ausztriának olyan szövetségi kancellárja lesz, aki az identitáriusokat jobboldali civil szervezetnek nevezi. Az október 3-i csütörtöki tüntetésen közvetlenül a választások után 25.000 ember vonult az utcára. A Volkshilfe, az SOS Mitmensch és a Greenpeace által szervezett tüntetés még többet vonzott. A régi do! csapat számára február 4-én lesz egy utolsó csütörtöki tüntetés. Egy új csoport, a do.3, próbálja ki magát a Ballhausplatzon tartott félig rendszeres tüntetéseken. Az Offensive gegen Rechts (Offenzíva a jobboldal ellen) a megnyitó napját X-nappá nyilvánította.

Amikor a zavarodottság átadja helyét a dühnek, és a mindenki számára jó élet utáni vágy erősebb lesz a félelemnél, az ellenállás olyan formái fognak kialakulni, amelyeket még nem látunk. Úgy vélem, hogy a kíváncsiság, a megfigyelésre szánt idő és a lendület felismerése a sikeres tiltakozás legfontosabb tulajdonságai közé tartozik. A pápa a 2000-es évhez hasonlóan 2025-öt szentévvé nyilvánította. Az én értékelésem: nem segít, nem árt.

A kék-fekete ellenállás 25 éve alkalmából rendezett tüntetés ma, 2025. február 4-én 18 órától lesz a bécsi Ballhausplatz-on.

Fotók: B: GLF/InternationalPress

Forrás: https://wien.orf.at/stories/3291964/ 2025.02.04.

Tízezrek tüntettek a kék-fekete kormány ellen

Kedd este ismét tízezrek vonultak fel Bécs belvárosában egy esetleges FPÖ és ÖVP közötti kormánykoalíció ellen. A szervezők szerint körülbelül 30 ezer, a rendőrség szerint pedig 13 ezer ember vett részt a demonstráción, amely a Ballhausplatz-ról indult és az ÖVP székházához, a Lichtenfelsgasse-ig tartott.

A szerző: Kurto Wendt író, üzemi tanácsos és a LINKS kerületi képviselője. 2000-ben a fekete-kék elleni akcióbizottság sajtószóvivője volt, 2018-ban pedig a Wieder Donnerstag szervezőcsapatának tagja volt.

Forrás: https://mosaik-blog.at/25-jahre-donnerstagsdemos/ 2025. február 4.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó