A németországi Volkswagen dolgozói jelentős áttöréseket értek el a vállalat tervezett költségcsökkentési intézkedései elleni harcukban.

A december 16-i héten, maratoni tárgyalások után véglegesített megállapodás megőrizte a munkahelyeket, védte az üzemek működését, és hosszú távú kollektív szerződéseket biztosított. Ez jelentős eltérés a vezetőség eredeti javaslataitól, amelyek gyárbezárásokat, fizetéscsökkentéseket és tömeges elbocsátásokat tartalmaztak.

„Egyetlen üzemet sem zárnak be, senkit sem bocsátanak el, és házon belüli kollektív szerződésünk hosszú távon biztosítva lesz” – mondta Daniela Cavallo, az üzemi tanács elnöke a tárgyalásokat követően.

Ez a kilátás azonban több feltételt is tartalmaz: a dolgozók jövedelemcsökkentéssel néznek szembe, beleértve a bónuszok megvágását, miközben néhány béremelést ideiglenesen szolidaritási alapokba irányítanak a munkahelyek megőrzése érdekében. Néhány üzemben csökkentik a termelési kapacitást, vagy teljesen új termelési modellekre térnek át. Ezek az átalakítások az IG Metall és az üzemi tanács javaslataira épülnek, amelyek célja, hogy a Volkswagen kapacitásait egy „körforgásos gazdaság” megteremtésére használják Németországban.

Egy, a tárgyalási folyamatot jól ismerő helyi forrás a Peoples Dispatch-nek elmondta, hogy bár a szakszervezet és az üzemi tanács elismeri, hogy „valamit tenni kell a Volkswagen megmentése érdekében,” úgy vélik, a jelenlegi válságért egyaránt felelős a vezetőség és a kormány. A forrás szerint a Volkswagen vezetése nem cselekedett időben az elektromos járművek gyártásának bővítése érdekében, míg a szövetségi kormány nem foglalkozott a növekvő energiaköltségek kérdésével, tovább rontva az üzemek helyzetét.

Bár a Volkswagen dolgozóinak helyzete Németországban valamelyest javult szeptember óta, Európa ipari szektorát érintő szélesebb válság továbbra sincs megoldva. Kevés jel utal arra, hogy ezt a fenyegetést az Európai Unió szintjén kezelnék, és a helyi szinteken is sötétnek tűnik a helyzet. Ahogy a Volkswagen legutóbbi tapasztalatai is mutatják, a szakszervezetek és a munkavállalói szervezetek kulcsszerepet játszanak ezeknek a kihívásoknak a kezelésében, különösen a nemzetközi szolidaritás kiépítésében az azonos vállalat különböző üzemei között.

Azonban sok esetben – beleértve a Volkswagent is – ez a szolidaritás még mindig erősítésre szorul. Forrásunk szerint a Volkswagen esetében „még mindig nincs valódi koordináció a dolgozók között nemzetközi szinten.”

Ha ez a koordináció javulna, a munkavállalók hatékonyabban vehetnék fel a harcot a részvényesek érdekeivel szemben. Addig is, a Volkswagen olyan országokban lévő műveletei, ahol gyengébbek a munkavállalói jogok és kisebb a mozgósítási készség, továbbra is ki vannak téve a vezetőség döntéseinek.

forrás: Peoples Dispatch