Keir Starmer vállalatvezetőkkel barátkozik, visszafogja a munkások bérét és fokozza az állami rasszizmust a bevándorlók ellen

Mindössze öt hónap telt el azóta, hogy Keir Starmer földcsuszamlásszerű győzelemmel leváltotta a konzervatívokat. De már most széthullóban van a Munkáspárt kormánya.

A decemberi közvélemény-kutatások szerint a Munkáspárt támogatottsága 10 százalékponttal csökkent, és már csak 29 százalékon áll, míg Starmer személyes népszerűségi mutatója -4-ről elképesztő -28 pontra zuhant.

Keir Starmer és Rachel Reeves

Nem nehéz látni, miért veszít a párt ennyire támogatottságot.

A Munkáspárt bevezeti az „új megszorításokat” („austerity mark 2”), és a munkásokkal, valamint a szegényekkel fizetteti meg a kormány pénzügyi mentőcsomagját.

A szégyen tovább fokozódik, miután csökkentették a nyugdíjasok téli fűtési támogatását, és kitartanak a kétgyermekes támogatási plafon mellett. Most pedig már azt is bejelentették, hogy a béreket is befagyasztják.

A múlt héten a párt közölte az ápolókkal és tanárokkal, hogy jövőre legfeljebb 2,8 százalékos fizetésemelést kapnak. Még ez a csekély mértékű emelés se „nem lesz finanszírozott”.

Ez azt jelenti, hogy bármilyen fizetésemelés az amúgy is szűkös iskolai és kórházi költségvetéseket terheli.

Eközben a párt mindent megtesz azért, hogy a gazdagok érdekeit kiszolgálja. A Munkáspárt továbbra is azt ígéri, hogy a társasági adót – vagyis a nyereségek adóját – mindössze 25 százalékon tartják. Margaret Thatcher tory kormányzása alatt ez az adó akár 52 százalék is volt.

Rachel Reeves pénzügyminiszter novemberben megalázkodott a munkaadók CBI szervezete előtt, amiért korábban megemelték a munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulásokat, és megígérte, hogy az idei költségvetés „egyszeri alkalom” lesz. „Nem fogok visszatérni több kölcsönnel vagy több adóval” – könyörgött.

De a munkaadók megérezték a Munkáspárt gyengeségét, és még nagyobb részt követelnek a tortából. A párt vezetése a közvélemény-kutatásokban mért összeomlásra és a munkaadók támadásaira azzal reagált, hogy még inkább jobbra tolódott.

Reeves nemrégiben egy londoni City-vacsorán, bankárok és egyéb pénzügyi spekulánsok előtt kijelentette, hogy a 2008-as pénzügyi válság után bevezetett szabályozások „túl messzire mentek”.

Most a pénzügyi szektor liberalizációját szeretné elérni, hogy az még nagyobb kockázatot vállalhasson a mi pénzünkkel – és még nagyobb bónuszokat vehessen fel.

Nem csoda, hogy a Munkáspárt megengedte, hogy a Royal Mailt eladják a cseh milliárdosnak, Daniel Kretinskýnek.

Ő valószínűleg eladósítja a céget, eladja a legértékesebb ingatlanokat, és dolgozók ezreit bocsátja el.

A Munkáspárt reméli, hogy pocsék teljesítményét egy nagy adag rasszizmussal el tudja fedni. Yvette Cooper belügyminiszter múlt héten lelkesen jelentette be, hogy rekordszámú bevándorlót toloncoltak ki.

Elmondása szerint hivatalba lépése óta több mint 13 500 embert utasítottak ki Nagy-Britanniából.

A Munkáspárt lépései csak tovább erősítik azt az elképzelést, hogy a bevándorlás problémát jelent – és bátorítják a jobboldalt, amely még mindig több rasszista intézkedést követel.

A baloldalnak meg kell találnia a módját, hogy ellenálljon Starmer rothadó programjának.

A legjobb esélyünk az, ha a szakszervezeteket arra sarkalljuk, hogy harcoljanak a bérekért, a munkakörülményekért, az elbocsátások ellen és a rasszizmus ellen.

A jelentős sztrájkok, más küzdelmekkel kombinálva, megnyithatják az utat egy politikai alternatíva felé, amelyre a Munkáspárt helyett szükségünk van.

forrás: Socialist Worker