Kép: REUTERS/WOLFGANG RATTAY Thomas Gottschalk szórakoztatóművész.

Nem meglepő, hogy Thomas Gottschalk nem megfelelő beszélgetőpartner a nemek közötti egyenlőségi kérdésekben vagy a társadalmi-politikai fejleményekben. Egy nemrégiben megjelent Spiegel-interjúból, amelyet Ungefiltert (Szűretlenül) című könyvének új megjelenése alkalmából adott, mégis kiderül néhány hasznos információ. Mert ha valaha is keresett - bármilyen okból kifolyólag - egy jól lekerekített példát a sértődöttség, a jelentőségvesztéstől való félelem és a sovinizmus kombinációjára, akkor ebben az interjúban megtalálja. Vagy ha szóról szóra el akarod olvasni, hogyan működik a hibátlan szexizmus, és hogy annak lelkes szószólója még csak a közelébe sem ér annak, hogy megértse, mikor és hogyan viselkedik szexistán.

Még ha bullshit-bingót is akarsz játszani egy mogorva fehér ember kijelentéseivel, Gottschalk válaszaiból elég gyorsan továbbjutsz. Szándékosan használják itt a „dühös fehér ember” kifejezést, amely sajnos eltűnt a diskurzusból, és helyébe az „öreg fehér ember” kifejezés lépett. De az „öreg fehér ember” önmagában természetesen nem a probléma. Sokkal inkább ez a „dühös” és az általa kiváltott politikai nézetek; a német szórakoztató kultúra régóta kedvelt szereplőjének legutóbbi nyilatkozatai erre a legjobb példa.

A fénykorában

De mindenek előtt: A kérdezők nem kímélik Gottschalkot a szóban forgó interjúban. Rámutatnak nyilvánvaló ellentmondásokra, illetve arra, hogy számos kijelentése mögött esetleg sértett egója áll.

Gottschalk válaszai úgy olvashatók, mintha olyasvalaki válaszai lennének, aki dühös, hogy nem mindenki tart lépést a korral. Azzal az idővel, amikor szinte minden család - beleértve a gyerekeket és a tinédzsereket is - a tévé előtt ült, és a tapogatást és a szexista megjegyzéseket sokáig „pimasznak” és ó, olyan viccesnek adták el.

Ma visszatekintve Gottschalk csak annyit mondhat: „Pusztán a munka miatt fogdostam nőket a tévében”. Hiszen azok más idők voltak, a jól ismert és szegényes magyarázat szerint. Hiába várja azonban az ember ezt a kijelentést, hogy jó, hogy ezek az idők elmúltak. Ettől eltekintve más műsorok műsorvezetőinek (gyakorlatilag csak férfiak voltak ebben a szerepkörben) az 1980-as és 1990-es években sikerült másképp bánni a nőkkel.

„Feltalált” hősnők

Ha már a korszellemnél tartunk: Gottschalk már nem mer egyedül bemenni egy liftbe egy nővel, mert lehet, hogy a nő #MeToo-t kiabál, amikor kiszáll. Szegény ember. Majd azt mondja, hogy nem akar gendersemlegesen beszélni, mert ő, Thomas, úgyis mindenkire gondol, és hogy Jimi Hendrix ismerete általános lenne. Arra a kérdésre, hogy miért nem szerepelnek nők a könyvében, akiket ismerni kellene, azt mondja: „Erre nem jöttem rá. Különben politikai korrektségből kitalálhattam volna három hősnőt”.

„Nem vettem észre” - ez a közös vonás. Még akkor is, amikor a beszélgetés a SpiceGirls-re terelődik, akiket a Wetten, dass...? című élő műsorban tapogatott meg, és még mindig nem lát bennük semmi rosszat. Gottschalk „magyarázata”: nem volt szexuális érdeklődése a SpiceGirls iránt.

Az, hogy vannak helyzetek, amelyekben egyáltalán nem játszik szerepet az érdeklődése vagy az, hogy kit talál dögösnek - ez aligha tűnik elképzelhetőnek Gottschalk számára. A nyíltan szexista viselkedés kritikáját a fiatalabb generáció gondolkodásával utasítja el, vagy a korból adódó eltérő nézeteknek tulajdonítja.

Az egykori műsorvezető sajnálja, hogy ma, 70 év felett bizonytalan, holott korábban „sziklaszilárd volt”. Ez teljesen érthető, de korántsem ő az egyetlen, aki így érez. Már nem érti a fiatalabbak viccelődését, kommunikációs vagy fogyasztói magatartását, azt, hogy milyen zenét hallgatnak és így tovább.

De a tiszteletet és az olyan társadalmi célok iránti alapvető jóindulatot, mint az egyenlőség vagy a rasszizmusellenesség - ezt persze még Gottschalk korában is könnyű lenne elérni. Különösen olyasvalakitől, aki évtizedeken át biztos volt abban, hogy nagy figyelmet és elismerést kap olyan magatartásáért, amely már évtizedekkel ezelőtt is megkérdőjelezhető volt.

Forrás: https://www.derstandard.at/story/3000000240629/als-sexismus-noch-als-frech-galt 2024. október 14., 15:45

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó