Tim Walz kormányzó hivatala (Flickr)
A múlt hónapban a minnesotai kormányzó és hamarosan alelnökjelölt Tim Walz találkozót tervezett a Gázában hozzátartozóikat elvesztett palesztin családokkal.
A személyes találkozóra azonban soha nem került sor.
Több minnesotai aktivista szerint, miután a hozzátartozók megjelentek a kormányzó irodájában, először arra kérték őket, hogy találkozzanak a munkatársakkal. Miután elmagyarázták, hogy nem csak a történeteiket akarják megosztani, hanem politikai változtatásokat is sürgetnek, a találkozót hirtelen lemondták.
A Mondoweiss Sana Wazwaz-al, az Amerikai Muszlimok Palesztináért (AMP) minnesotai tagjával beszélgetett az elmaradt találkozóról, Walz Izraellel kapcsolatos álláspontjáról és a palesztin aktivizmusról az államban.
Mondoweiss: Mielőtt rátérnénk arra, hogy mi történt a hirtelen lemondással, beszélne arról, hogyan jött létre a Walz-szal való találkozó, és mennyi időbe telt, amíg ez létrejöhetett?
Sana Wazwaz: Tíz hónapba telt, hogy a CAIR Minnesota összehozzon egy találkozót. Minnesotai palesztin családok próbáltak találkozót szervezni Walz kormányzóval. Több mint 10 hónapon keresztül hívtuk, küldtünk e-maileket, amit csak akarsz, a népirtás kezdete óta, eredménytelenül.
Tehát világosan látjuk, hogy képes a választóiért kiállni - csak az a kérdés, hogy melyik választókért.
Soha, egyetlen egyszer sem döntött úgy, hogy leül egy gázai családdal. Visszautasított minden kísérletet, hogy leüljön és beszéljen bármelyikünkkel, és visszautasította, hogy találkozzonés beszéljen akár egyetlen muszlimmal is itt Minnesotában arról, ami Gázában történik. A másik oldalról viszont október 7-e után azonnal elsietett a zsinagógákba, elment egy Izrael melletti kiállásra, és elrendelte, hogy az izraeli áldozatok tiszteletére félárbocra eresszék a zászlókat.
Tehát igen, a minnesotai CAIR és a palesztin családok hónapok óta próbálták elérni Walzot, hogy találkozzanak vele, és minden egyes alkalommal elutasították a találkozókat.
Végül július 9-re kitűztek egy találkozót. Végül elfogadta a találkozóra vonatkozó kérést, de annak egy kis zártkörű találkozónak kellett lennie a palesztin családok részvételével. Ezért a minnesotai CAIR felkereste a AMP Minnesota és más palesztin családokat, beleértve azokat is, akik kifejezetten Gázában vesztették el hozzátartozóikat.
Én és kollégám, TaherHerzallah, az AMP National palesztin aktivistája voltunk ott. Ő az Outreach és GrassrootsOrganizer, de tagja volt Columbia Heights városának Parks and RecBoardjának is. Aztán Dr. JehadAdwan, aki Minnesotában él, és aki családtagok tömegét vesztette el, ő és a felesége is részt vett. Az AMP-ből néhány más palesztin származású ember is részt vett, akiknek a családtagjait érintette a katasztrófa.
Mi történt, amikor megérkeztek a találkozóra?
Tehát korán érkeztünk a találkozóra. Walz egyébként az épületben volt. Nem mintha úton lett volna. Az épületben volt, és készen állt a találkozóra. A találkozót 11:30-ra tervezték, de mi már 10:30-ra ott voltunk.
Ezután 11:00 órakor volt egy előzetes megbeszélés a munkatársakkal. Tehát leültünk a teremben, ahol Walz találkozni akart velünk, majd bejöttek a munkatársak. Csak beszélgetni akartak velünk. Megkérdezték, hogyan fog kinézni ez a találkozó. Mit akartok megbeszélni?
Világosan kifejtettük. Figyelj, nem akarunk tökéletes áldozatok lenni egy zokogós történettel. Nem akarunk itt ülni, és eljátszani az áldozati kártyát, és sírni értetek, és csak a traumátok miatt sírni. Nem ez érdekel minket. Minket az anyagi megoldások érdekelnek. A politikai követelések érdekelnek minket. A szenvedésünk orvoslása érdekel minket, ahelyett, hogy csak sírnánk róla.
A minnesotai elidegenítésről szeretnénk beszélni. Walz kormányzó az állami befektetési tanácsban ül, amely az állami nyugdíjalapokat kezeli, és a minnesotai adófizetők pénzét, amelyet olyan intézményekbe fektetnek be, amelyek cinkosai az izraeli megszállásnak. Ez 157 millió dollár. Azt mondtuk, hogy ezzel foglalkozni akarunk. Beszélni akarunk Walz kormányzó múltjáról, amikor az állami járőröket békés tüntetőkre szabadította, és embereket tartóztatott le igazságtalanul. Beszélni akarunk a tényleges anyagi problémákról itt Minnesotában, a palesztin aktivisták elnyomásáról. Amint ezt kimondtuk, két munkatársuk felállt. Négy vagy öt munkatársunk találkozott velünk. Felálltak és elhagyták a szobát, miután néhány percig beszéltünk.
Még vagy 20 percig beszélgetünk. Eltelik 20 perc, és a két munkatárs visszajön. Ez szó szerint két perccel azelőtt történt, hogy a megbeszélés hivatalosan elkezdődött volna.
Pont akkor, amikor Walz-nak be kellett volna sétálnia, hogy találkozzon velünk, azt mondják: "Sajnáljuk. Le kell mondanunk ezt a találkozót. Nagyon sajnáljuk."
"A kormányzó felkészült arra, hogy meghallgassa a helyi családok történetét, de arra nem volt felkészülve, hogy másról beszéljen."
Mondta Tim Walz minnesotai kormányzó munkatársa
Megpróbáltak nagyon diplomatikusan, nagyon szépen játszani. Megpróbálták elmondani nekünk, hogy megértik az aggodalmaikat. Meghallgatjuk önöket, és ezek egy munkatársunk szavai. Nem átvitt értelemben mondtam: "A kormányzó kész volt meghallgatni a helyi családok történetét, de arra nem volt felkészülve, hogy egyébről beszéljen."
Mindannyian azt gondoltuk, hűha. Más szóval, a könnyeiteket akarják, nem pedig a politikai követeléseiteket. A sírós történetekre kíváncsiak, nem pedig a megoldásokra, hogy hogyan orvosolják őket, igaz? Ez az, amit akarnak.
Úgy éreztük, hogy ez egy komoly kifogás. Szerintem teljesen tisztességtelen azt állítani, hogy Walz kormányzó nem várt politikai vitát. Tudja, hogy a minnesotai CAIR, az AMP, a szövetségeseink és a palesztin családok már hónapok, sőt évek óta szorgalmazzák ezt a politikai követelést, nem igaz? Tudja, hogy ez a téma napirenden van. Megtöltöttük az állami befektetési tanács üléseit, és nyomást gyakoroltunk követeléseinkkel. Tehát azt állítani, hogy nem volt tisztában azzal, hogy nem csak a szenvedésről fogunk beszélni, hanem arról is, hogy hogyan lehet véget vetni a szenvedésnek, ez teljes mértékben tévedés.
Ez azt is jelzi, hogy nagyon baljós képet alkot a palesztin közösségről. Ez pedig az, hogy mi lényegében csak PR-bábuk vagyunk, és csak egy kellemetlenség vagyunk, igaz? Nem vagyunk tényleges partnerek a politikai változások befolyásolásában. Nem veszi komolyan a politikai követeléseinket. Csak a sírásunkat akarja hallani. Szóval így zajlott le a találkozó.
Sok progresszív ellenezte Kamala Harris lehetséges választását, Josh Shapiro pennsylvaniai kormányzó Izraellel kapcsolatos álláspontja miatt. Úgy tűnik, a közvélemény úgy látja, hogy Walz jobb ebben a kérdésben. Sokan ezen a héten hallanak először Walz-ról. Mint valaki, aki Minnesotában él és szervez, mit kell tudniuk róla az embereknek, ha erről a kérdésről van szó?
Nagyszerű kérdés. Először is szeretném elmondani, hogy ez a találkozó, illetve a találkozó lemondása nem elszigetelt eset. Valójában ez egy hosszú történetet jelez, amelyben Walz kormányzó egy egyenesen népirtó szövetséges, nem csak a befektetései és az Izraellel való nyilvános szolidaritása tekintetében, hanem abban is, ahogyan a palesztin választópolgárokkal viselkedik, vagy valójában nem viselkedik - ahogyan egyszerűen elzárkózik, és úgy dönt, hogy egyáltalán nem foglalkozik velünk.
Amikor meghallottam, hogy Walz-ot választották, az első gondolatom az volt, hogy ez egy népirtó szövetséges, és nyomást kell gyakorolnunk rá. Nyomást kell gyakorolnunk rá, nem csak azért, hogy váljon meg a népírtó gondolatoktól, hanem azért is, hogy követelje a Gázai övezet ostromának megszüntetését.
Ami azt illeti, hogy "jobb", mint Shapiro, nem ez az a mérce, amivel meg kellene elégednünk.
Egyéb dolgok, amiket az olvasóinak tudniuk kell Walzról? Először is, említettem az anyagi befektetéseit. 157 millió dollárt fektetett be a minnesotai állami adófizetők pénzéből olyan intézményekbe, amelyek bűnrészesek a megszállásban. Ide tartoznak az olyan fegyvergyártók, mint a Lockheed Martin és az Elbit Systems, olyan vállalatok, amelyek nemcsak a gázai, hanem az egész világon elkövetett erőszakban is bűnrészesek. A jemeni és libanoni bombázásokban, az amerikai-mexikói határon történő megfigyelésekben. Ezek nagyon egyértelmű elkövetők, akik a fekete és barna közösségek elleni ismétlődő brutalitással vannak jelen mindenütt.
Szóval ez van. Továbbá, 2019-ben Walz jóváhagyott egy 1,3 millió dolláros, Minnesota állam adófizetők által finanszírozott támogatást a Lockheed Martin létesítményének építésére a minnesotai St. Paulban, és nem csak csendben megépítette, hanem dicsekedett vele, és azt mondta, hogy ez jó hír Minnesotának. Ezt többször is megtette annak ellenére, hogy évek óta újra és újra megtöltöttük az állami beruházásokkal foglalkozó ülését.
Az emberek tanúskodtak. Ahogy a munkatársak akarták azon a találkozón, minden zokogós történetet elsírtak, minden adatot megosztottak, és minden emberi jogi jelentést megosztottak annak bizonyítására, hogy ezek a beruházások mennyire károsak Walz választópolgárai számára. Ő nem tett semmit ez ellen. Semmi együttérzést nem mutatott, és minden egyes alkalommal, amikor eljöttünk az Állami Befektetési Tanács ülésére, és tanúskodtunk ezekről a befektetésekről, csak egy üres tekintet ült ki az arcára, és behívta a következő felszólalót. Ennyi. Semmi elkötelezettség vagy empátia.
Ami a nyilvánosságnak szánt dolgait illeti, teljesen világos, hogy a palesztinok elleni cionista népirtás bajnoka és szurkolója. Amint megtörtént az október 7-i helyzet, azonnal meglátogatott egy zsinagógát, elment egy Izrael melletti kiállásra, félárbocra eresztett zászlókat rendelt el, kék-fehér színben világított meg egy hidat az izraeli áldozatok tiszteletére. Semmit nem tett a palesztin választókért egy olyan államban, amelynek lakói egy éjszaka alatt 30 családtagjukat vesztették el. Gyászszertartást tartottunk több olyan lakosnak a közösségünkben, akik családtagjaik tömegét vesztették el. Nem láttam, hogy Walz kormányzó eljött volna erre. Nem láttam, hogy Walz kormányzó felkereste volna ezeket a családokat, és megnézte volna őket. Semmi.
Beszélne a Minnesotában zajló palesztinai szerveződésről és néhány helyi problémáról, amelyeken a szervezetük jelenleg dolgozik?
A kiemelkedő koalíció itt a Free Palestine Coalition, amelynek a minnesotai CAIR és az AMP is tagja. Az egyik legnagyobb kampány, amelyen dolgozunk, a Divest Minnesota kampány. Megpróbáljuk elérni, hogy a minnesotai állami befektetési tanács elvonja a minnesotai nyugdíjakat és az adófizetők pénzét a megszállásban és a globális erőszakban részt vevő vállalatoktól.
Ez tehát jelenleg egy nagyszabású nyilvános nyomásgyakorlási kampánynak tűnik, amely tüntetéseket, polgári engedetlenséget, a politikusok nyilvános látogatásainak megzavarását és nyilvános platformokat foglal magában, hogy biztosítsuk, hogy világossá tegyük számukra, hogy a szokásos üzletmenet nem folytatódhat, amíg ezt a pénzt befektetik. Jövő szerdán, augusztus 14-én lesz az Állami Befektetési Tanács ülése.
Most azt tervezzük, hogy kiterjesztjük a mozgalmat azokra az emberekre, akiknek az egész államban van nyugdíjuk. Tehát az észak-minnesotai, vidéki Minnesotából is elhozunk embereket az Állami Befektetési Tanács ülésére. Szakszervezeti tagok és emberek a közfoglalkoztatás különböző szektoraiból eljönnek, hogy tanúskodjanak, és elmondják Walz kormányzónak, az állami befektetési tanácsnak és Minnesota államnak, hogy ez nem tetszik nekünk, és hogy addig fogjuk ezt csinálni, amíg nem válnak meg a részvényektől. Ez volt a mi nagy, folyamatban lévő kampányunk, és megpróbáljuk kiterjeszteni a hatókörünket az egész államra.
Michael Arria a Mondoweiss amerikai tudósítója. Munkái megjelentek az In These Times-ban, a The Appeal-ben és a Truthout-ban. Ő a MediumBlue: The Politics of MSNBC szerzője. Kövesd őt a Twitteren a @michaelarria címen.
2024. augusztus 9.
Angolból fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
