Kép: IMAGO / ZUMA Press Az Iszlám Állam elől menekülő jazidi kurdok egy csoportja gyalog halad át az észak-kurdisztáni hegyeken 2014. augusztus 21-én.

Fehér sátorvárosok húzódnak a horizonton az észak-iraki Dohuk város közelében. Az emberek tíz éve élnek itt ideiglenes szálláshelyeken. Nyáron túl meleg van, télen pedig túl hideg. A higiéniai körülmények problémásak, és a lakók - akik közül néhányan súlyosan traumatizáltak - orvosi ellátása gyakorlatilag nem létezik. Az észak-iraki Kurdisztánban mintegy 30 ilyen tábor van a jazidi menekültek számára.

Az az egy nap, pontosan tíz évvel ezelőtt, a mai napig több százezer ember életét változtatta meg. 2014. augusztus 3-án reggel az úgynevezett Iszlám Állam (IS) megszállta Shingalt, a jazidik fő településrészét Észak-Irakban. Az IS akár 10 000 jazidi férfit is megölt, és mintegy 7000 nőt rabolt el, majd éveken át módszeresen megerőszakolta és rabszolgasorba taszította őket. Mintegy 400 000 jazidit kényszerítettek arra, hogy elhagyja otthonát.

Sokan közülük Németországba menekültek. A népirtás elismerése ellenére azonban a német kormány 2023 óta visszatoloncolja a jazidikat abba az országba, ahol a szörnyűségek történtek velük. Abba az országba, ahol az elkövetők még mindig szabadlábon vannak.

Mi történt 2014. augusztus 3-án?

Egy ember, aki első kézből élte át ezt a napot, Berfin Hezil. Ő jazidi, fiatal lányként érkezett Németországba a családjával, és a kurd televízió újságírója lett. Berfin Hezil 2012-ben döntött úgy, hogy segít a rojávai kurd önkormányzat kiépítésében. Fiatal női újságírókat képzett. "Az volt az érzésem, hogy valami értelmeset akarok tenni. Közel akartam kerülni a rojávai kurdokhoz, akik a saját társadalmukat építik" - mondta az akkor 31 éves Berfin Hezil. De alig két évvel azután, hogy Észak-Szíriába érkezett, az IS támadásai egyre közelebb jöttek. 2014 júniusának elején az IS elfoglalta az iraki Moszul városát. Ez mindössze mintegy 100 kilométerre keletre fekszik Shingal-tól.

Shingal-ban több százezer jazidi élt. Vallásuk gyökerei állítólag akár 4000 évre nyúlnak vissza. Csak az a jazidi, akinek jazidi szülei vannak. Senkit sem lehet áttéríteni. Shingal fő településterületén kívül 2014-ig főként a többi délnyugat-ázsiai régióban éltek. A jazidikat évszázadok óta ördögimádóként rágalmazzák, különösen a muszlimok, és emiatt gyakran üldözték és gyilkolták őket.

Amikor az IS elfoglalta Moszult, a terroristák korszerű fegyverekhez jutottak hozzá az iraki hadseregtől. Megállíthatatlannak tűnt az előrenyomulásuk. Berfin Hezil biztos volt benne, hogy hamarosan valami szörnyűség fog történni. Volt egy előérzete. Kéthetente utazott Észak-Szíriából Irakba, és megadta a telefonszámát a shingali embereknek. Azt mondta nekik, hogy amint a helyzet rosszabbodik, azonnal keressék fel.

A hívás augusztus 3-án hajnali 3-kor érkezett. "A telefonom éjszaka mindig a fejem mellett volt" - mondja - "Egy háborús övezetben nem veszel fel pizsamát, mindig készenlétben vagy". A hívó csak annyit mond: Shingal elesett, az IS megszállta ezt a területet. Berfin Hezil felébreszti az operatőrét. Hívnak egy taxit, és azonnal elindulnak. Reggel 8.00 órakor érkeznek Rabia városába, Shingal régió egyik településére. Emberek tömegei jönnek feléjük. Mindenki ki akar szállni. Ki Shingalból. Ki a terroristák csapdájából. Berfin Hezil odalép az emberekhez, és interjút kér tőlük. "Megkérdeztem tőlük, hogy mi történt, mire azt mondták, hogy az IS jött, a pesmergák pedig otthagyták őket" - emlékszik vissza BerfinHezil.

"Amikor az IS 2014. augusztus 3-án megszállta Shingal-t, a lakosság fegyvertelen volt. Az IS nagyon rövid időn belül ideiglenes ellenőrzőpontokat állított fel. A jazidi lakosság nagy része ennek következtében csapdába esett".

A Peshmerga a konzervatív kormánypárt, a KDP fegyveres milíciája az észak-iraki Kurdisztán autonómia területén. Ez az autonómia a kormányzó KDP párttal 2003 óta, Irak amerikai inváziója óta létezik. Élén a Barzani család áll. Észak-Irakban szinte feudális az uralmuk. Barzani a múltban például azzal dicsekedett, hogy az észak-iraki gazdaság 80 százaléka az övé.

Az észak-iraki Barzaniaknak talán soha nem állt szándékukban megvédeni az IS ellen a legfőbb jazidi településrészt, Shingalt. Bár ők maguk kurdok, általában kerülik a kurd szövetségeket, és inkább Törökországgal működnek együtt, amelyből gazdasági hasznot húznak. De 2014 nyarán nyilvános nyomás nehezedett rájuk, hogy megvédjék Shingalt az IS fenyegetésével szemben. Különösen a vallási kisebbségek, például a jazidi vagy a keresztény-örmény lakosság válna az iszlamista terroristák célpontjává. Ez mindenki számára világos volt. Még a Barzaniaknak is, akik végül a Peshmergáikat küldték Shingalba. Shingalban a kamerák előtt fegyvereket osztogattak az embereknek - amelyeket a jelek szerint nem sokkal később el is vettek tőlük, ahogy Berfin Hezil elmeséli.

Amikor az IS 2014. augusztus 3-án megszállta Shingalt, a lakosság fegyvertelen volt. Az IS nagyon rövid időn belül ideiglenes ellenőrzőpontokat állított fel. Ezáltal a jazidi lakosság nagy része csapdába esett. Jihan Alomar mindössze tízéves volt azon a napon. Shingalban nőtt fel. A családjának volt egy farmja, ahol minden rokona rendszeresen találkozott. "Szép gyermekkorom volt" - mondja a fiatal nő. Emlékszik, hogy augusztus 3-án este otthon volt a farmon a szűk családjával. JihanAlomar az éjszaka közepén bombák hangjára ébredt. Családja összegyűlt a farmon, majd együtt menekültek a hegyekbe. De már túl késő volt. A terroristák megállították az autót egy útzárnál. "Az IS 30 családtaggal együtt elfogott engem" - mondja Jihan Alomar. Családját nemek szerint választották szét a terroristák. Azóta sem az apját, sem a testvérét nem látta.

BerfinHezilről augusztus 3-án készültek képek, amelyek bejárták a világot. A pesmergák autóikkal hajtottak el mellette. Menekül az IS elől. Más szóval a fegyveres milícia, amelynek a fegyvertelen shingali civil társadalmat kellett volna védenie. Berfin Hezil a kamera előtt utánuk kiabált: "Hogy tudtok csak úgy elmenekülni? Hogy hagyhatjátok békén az embereket? Miért nem véditek meg Shingalt?"

Azok a jazidik, akiknek sikerült elmenekülniük az IS elől, a hegyekbe menekültek. A Törökországban és Németországban terrorszervezetnek minősülő PKK gerillái és az SDF, a kurdok által uralt észak- és kelet-szíriai önigazgatás milíciája a segítségükre sietett, és harcoltak a mentőfolyosó megtisztításáért. Ez lehetővé tette, hogy sokan a hegyeken át Szíriába és így biztonságba menekülhessenek.

Ez a menekülés azonban minden volt, csak nem volt könnyű. Augusztusban nagyon meleg van Irakban. Az embereknek 50 fok körüli hőmérsékletben kellett gyalogosan átkelniük a hegyeken. Nem volt mit enniük vagy inniuk. Sok embert sikerült megmenteni - de sokan nem jutottak el.

"A kisgyerekeket ok nélkül verték, az idősebb nőket elvitték, és azt mondták, hogy megölik őket, mert már nem használhatók. Fiatal nőket megerőszakoltak, bántalmaztak és traumatizáltak. Fiatal fiúkat vittek el és gyermekkatonának képezték ki őket".

Eközben az IS Shingalban is pusztítást végzett. JihanAlomar ennek a mészárlásnak a kellős közepén volt. "Borzalmas volt, és az ember legszívesebben meghalna, hogy ne kelljen végignéznie ezeket a szörnyűségeket. A kisgyerekeket ok nélkül verték, az idősebb nőket elvitték, és azt mondták, hogy megölik őket, mert már nem hasznosak" - mondja. "A fiatal nőket megerőszakolták, bántalmazták és traumatizálták. Fiatal fiúkat vittek el, és gyermekkatonának képezték ki őket".

JihanAlomarnak tízéves korában végig kellett néznie, ahogy a szeme láttára gyilkolnak embereket. Az elrabolt nők közül sokakat évekig eladtak szexrabszolgának. Jazidi nőkként alsóbbrendűek az IS szemében.

Már az IS mészárlása előtt is meglehetősen elkülönült volt a jazidi és a muszlim társadalom Irakban. A jazidi nők elmondták Berfin Hezilnek, hogy a pesmergák még vizet sem fogadnak el tőlük, mert minden jazidi "haram", azaz tisztátalan. "Akkor nem csoda, hogy ugyanazok a katonák nem védik Shingalt, ugye?" - hangzik a kérdése inkább egy erőteljes hangvételű kijelentésnek.

Míg a világ megdermedni látszott a Shingalból érkező hátborzongató képek láttán, Berfin Hezil a helyszínen munkához látott. "Egész nap ételt osztogattunk. A végén már csak 43 kiló voltam, minden ételt meg kellett osztani, és soha nem volt elég. Már nem voltam újságíró, csak segítettem" - mondja. Az akkori képek még ma is kísértenek. A terhes nőknek, az időseknek és a gyerekeknek különösen nehéz volt a fáradságos út során. "Az emberek mindig azt gondolják, hogy erős nő vagyok, hogy velem semmi sem történhet. De én csak ember vagyok. Már nem tudom nézegetni az akkori képeket".

Jihan Alomar tíz hónapig élt az IS fogságában, amíg egy rokonának sikerült "megvásárolnia" a szabadságát a terroristák karmai közül. A jazidi nők és gyermekek számára létrehozott különleges kontingens részeként családja egy kis részével együtt Németországba, a svábországi Tübingenbe érkezett. Örül, hogy édesanyja és öt testvére vele van. Egyik testvére csak 2022-ben szabadult ki az IS kezei közül. Még mindig hiányzik neki az apja, a testvére és más családtagjai. Azt sem tudja, hogy életben vannak-e még.

"Bárki, aki túlélte a népirtást, eljutott Németországba, és itt épített életet, azzal számolhat, hogy minden reggel csöngethet a rendőrség az ajtaján egy kitoloncolási értesítéssel a kezében".

"Valószínűleg soha nem fogom elfelejteni az akkori emlékeket. Minden nap rájuk gondolok, amikor felébredek és amikor lefekszem aludni" - mondja ma Jihan Alomar. Könyvet írt a történetéről, iskolai órákra jár és beszél a tíz évvel ezelőtt történtekről. A Háwar Help nevű civil szervezet nagykövete is. "Még mindig vannak emberek fogságban, és szerintem többet kellene beszélni a jazidikról" - mondja JihanAlomar, hozzátéve, hogy az észak-iraki jazidi menekülttáborokban egyre nő az öngyilkosságok száma. A reménytelenség túl nagy, a trauma túl mélyen gyökerező, és túl kevés a támogatás.

Sehol sem biztonságos

2023 januárjában a német Bundestag hivatalosan is népirtásnak ismerte el a jazidi lakosság elleni IS-mészárlást. Jihan Alomar kurd és jazidi aktivistákkal és emberi jogi aktivistákkal együtt volt Berlinben a Reichstag látogatói padsoraiban. Ez a hivatalos elismerés fontos volt számára. Fontos az Irakon kívüli legnagyobb jazidi társadalom számára. Hiszen a körülbelül egymillió jazidi közül ma körülbelül 200 000 él Németországban. "A népirtás elismerése fontos, de miért tartott ilyen sokáig?" - kérdezi BerfinHezil. "És miért nem támogatják Shingal újjáépítését?" Shingal újjáépítése valóban lassan halad. A károk óriásiak. Az IS állítólag a házak háromnegyedét elpusztította.

A német kormány 2023 márciusában nyilatkozott: "Az Irakból származó jazidi vallású hívők számára (...) nem ésszerű - a megváltozott körülményektől függetlenül - visszatérni az üldöztetés korábbi állapotába". - Csakhogy még ugyanabban az évben megszegje az ígéretet.

A Szövetségi Külügyminisztérium pedig biztonsági kockázatokra figyelmeztet a térségben. Többek között Szingalban továbbra is "súlyos támadásokra és nyílt fegyveres összecsapásokra kell számítani az IS és az iraki biztonsági erők között" - olvasható a külügyminisztérium honlapján. Ezzel a német kormánynak is tisztában kell lennie. De facto azonban a következő érvényes: aki túlélte a népirtást, eljutott Németországba, és itt építette fel az életét, annak a kezében adhatnak egy kitoloncolási értesítést, és minden reggel csönget a rendőrség az ajtaján.

Forrás: https://www.jacobin.de/artikel/jesiden-irak-tuerkei-genozid-isis 2024.augusztus 3.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó