Még nem menekülés, még csak óvatos sasszézás, még nem rettegés, csak álmatlan éjszakákon kis szorongás, de a NER elitjének környékén elindult az elbizonytalanodás.
Messze ugyan még a pánik, de az óvatosabbak már visszafogják szereplésüket, már árnyaltabban fogalmaznak, mégha a közvetlen utasításoknak látványosan eleget is tesznek.
De ez már nem a nincsteleneknek az a lelkesedése, mikor megnyitották előttük az édességbolt ajtaját, ma már nem csak a habzsolás mellékhatásai nyomasztják őket, hanem a vesztenivalóért érzett aggodalom is.
És ez egyre erősebb, mert ugyan ők is elszakadtak már a való világtól, de annyira azért nem, hogy elhiggyék: ez minden világok legjobbika, ahol a nép elégedetten tunkolja a foszlós kalácsot a habos kakaóba.
Ők is érzékelik a közhangulatot.
Az pedig egyre inkább ellenük fordul, és tudják, hogy sem a járványhelyzet romlása, sem a gazdaság visszaesése nem nekik dolgozik, és óhatatlanul eljön az az időpont, amikor valaki tesz egy barátságos javaslatot a jelenlegi rezsim szétverésére.
Márpedig az őket is érinteni fogja, és ez a helyzet nem a bakancslistájukon szerepel, hanem a rémálmaikban.
Azt szokták mondani, hogy azt már tudjuk, hogy mi lesz, csak azt nem tudjuk, hogy addig mi lesz.
A mai helyzet annyival bonyolultabb, hogy azt se nagyon tudjuk, hogy mi lesz.
Mindenre van esély és mindennek az ellenkezőjére is.
Lehet akár egy olyan verzió is, hogy Egyeske megvadul és a hatalmát nyílt diktatúrával és fegyveres erőszakkal próbálja fenntartani, ami ugyan perspektívában eleve bukásra van ítélve, de arra számítani nem lehet, hogy megindulnak a NATO harckocsijai és meghívják őt Brüsszelbe, elvtársi-baráti beszélgetésre.
Eltartana egy darabig, ameddig a gazdasági szankciók térdre, vagy Putyin lábához kényszerítenék a megvadult despotácskát - és akkor még az is kétséges, hogy kellene-e Putyinnak a szavlejárt diktátor.
Merthogy Orbán értékét Putyin számára csak az adja, hogy egy uniós országban halljakend, aki meg azt hiszi, hogy Paks a varázsige, az nincs tisztában a méretekkel meg az erőviszonyokkal.
Abban nem reménykednék, hogy a nép kezébe veszi sorsát, ötvenhatban sem tette ezt, minden legendagyártói erőlködés dacára, a söpredék meg nem a nép, mint tudjuk és reméljük.
És a román forradalom is leginkább puccs volt, ezért is kellett a conducatort sebesen falhoz állítani - túl sokat tudott a hatalmát megdöntő erők prominenseiről.
Másik verzió egy nyertes választás, kétharmados győzelem.
Ez esetben ha egy tökös és határozott politikus kapja a kormányfői tisztséget, aki akár nő is lehet, akkor az eskütétel után negyed órával harminc napra kihirdeti a rendkívüli állapotot, megbízottai átveszik az ellenőrzést az állami média felett, fél órával egyszemélyi uralom bevezetésének és támogatásának vádjával őrizetbe veszik a rendszer prominenseit, új parancsnok kerül a fegyveres erők és testületek, valamint nagyobb egységeik, a hatalom megtartásában kiemelt jelentőséggel bíró alegységeik élére, egyúttal őrizetbe veszik a jobboldali szélsőséges és a paramilitáris csoportok vezetőit és ezzel kezdetét veszi az elszámoltatás.
A TEK-et feloszlatják, állományát átveszi a Rendőrség.
Azonnal törvényt alkotnak a nyugdíjak és a családi pótlékok emeléséről, a szociális ellátás reformjáról, azonnali hatállyal megszüntetik a TAO-t, és megkezdik a stadionok fenntartásáról szóló tárgyalásokat a sportszövetségekkel.
Felülvizsgálják a folyamatban levő beruházásokat, a szükségteleneket azonnal leállítják.
Figyelem, Paks nem szükségtelen, mint ahogy Bős-Nagymaros sem volt az, az áram nem a konnektorból jön...
Visszaállítják az egészségügy biztosítási rendszerét, további intézkedésig zárolják azokat a vagyonokat, melyek létrejöttében a visszatérítés nélküli támogatásoknak szerepe volt.
Az őrizetbe vettek vagyonát is.
És kell még egy sor azonnali intézkedés a gazdaságban a járvány gazdasági hatásainak enyhítésére.
A kisnereseket célszerű futni hagyni, a gazdálkodó szervek vezetőit meg kell nyugtatni, a leggazdagabbakat le kell ültetni egy tisztázó beszélgetésre, a nagy állami részesedéssel működő cégek vezetőit szintúgy, és egyenként meg kell vizsgálni, volt-e szerepük és milyen a diktatúra létrehozásában.
Ügyelni kell arra, hogy ne mártírok sorozatgyártásába kezdjen az új vezetés, csak a valós bűnöket szankcionálja.
Mindez persze rettenetesen bonyolult és kényes feladat, előkészítése hónapokat, ha nem éveket igényel, de egy épeszű ellenzék erre a helyzetre felkészül tervekkel és megfelelő személyek kiválasztásával, és nem kezd vad improvizációkba ha szembetalálkozik a lehetőőséggel.
Nem reménykedem abban, hogy erre a mai ellenzék képes lenne.
Egy kis arányú győzelem esetén a feladat bonyolultabb, de a feladatok egy része így is végrehajtható, hiszen a vádhatóság képes lenne lefejezni a maffiát, de itt is követelmény lenne, hogy a vádiratokat ne akkor kezdjék összeállítani és a vagyonok mozgatását átmenetileg azonnal állítsák le.
Ezt technikailag meg lehet oldani, mint ahogy a közmédia azonnali visszavételét is.
Ha a Fidesz nyer, akkor viszont szopás van ezerrel, és a helyzetet tényleg csak az tudja majd megoldani, ha már a legsötétebb orbánista is a saját bőrén érzi a bajt és sajátkezűleg akarja fellógatni az ország tönkretevőit.
Ez nem jelenti azt, hogy ez lenne a kívánatos, csak azt, hogy a helyzet romlása során ilyen szituáció is kialakulhat, erre is fel kellene készülni.
Az átlagember ugyanis rendpárti, nem szereti a randalírozást, ez 2006-ban is bebizonyosodott.
Természetesen itt lotyogásnak nincs helye, akik Orbán rendszerének lebontásában szerepet vállalnak, azoknak illik egyúttal belépni a karthauzi rendbe is.
A realitás meg az, hogy nem lesz itt semmiféle előkészítés, az együttműködés kimerül majd mindenféle lózungok óbégatásában, a célegyenesben a Momentum valami jól hangzó jelszóval kiszáll és Orbán a nagy hasát csapkodva röhöghet a sok amatőrön.
A libernyákok meg majd bólogatnak, és hirdetik a megbékélést, aki pedig mást gondol, az mind feketeseggű vagy náci, esetleg bolsi lesz.
Az öregek elhullanak, a cigánygyerekek vénségükre is a szegregátumokban maradnak, Horthy Miklóst pedig csak azért nem avatják szentté, mert református volt.
Aztán a mi puccsal hatalomra jutott diktátorocskánkat egyszer majd megdönti valaki, szintén puccsal, utódaink meg nézegethetik negyven méter magas aranyszobrát Magyarisztánban.
Ne legyen igazam.
