...avagy ki miben vétkezik, abban bűnhődik.
Gyurcsány kapott a nyakába egy kiadós pénzügyi - gazdasági világválságot, szinte kezelhetetlen volt egy ilyen kicsi, a külgazdasági változások hatásainak ennyire kitett ország számára, mint a mi hazánk.
A válság idején egységre és összefogásra lett volna szükség, ehelyett Orbán és tettestársai tele szájjal fröcsögtek, uszítottak, mintha csak Gyurcsány személyesen döntötte volna romba a nemzetközi pénzvilágot.
A nép egyszerű gyermeke meg már csak olyan, hogy felelősöket szeret keresni, és elégedett, ha végre megtalálja - mégis, egyszerűbb elvitetni valakivel (lehetőleg olyannal, akit ismerünk...) a balhét, mint megpróbálni megérteni a nemzetközi pénzpiac működését, és a világválság okait, nem is szólva a következményeiről.
Mindenesetre ebben az esetben Gyurcsány államférfi módjára cselekedett, és ehhez még csak gumicsizmát se húzott és nem állt bele a nemzetmentő szerepébe, csak tette a dolgát.
Még mielőtt bekövetkezett volna valami katasztrófa, megoldotta az ország finanszírozását, méghozzá úgy, hogy a kasszát úgy adta át utódjának, hogy az elszámoláskor még maradt eltapsolnivaló az együttműködésre képtelen Fidesz-vezérnek is, aki szokása szerint a már veszélytelen helyzetben vad fosztogatásba és rombolásba kezdett.
Propagandája pedig arról harsogott, hogy az ország csődben van - miközben a kassza tartalékából urizált.
A pénzügyi világválságból úgy jött ki az ország, hogy akár kevés számú nyerteseinek egyike is lehetett volna, ehelyett a fő feladatot az képezte, hogy kivonjuk pénzügyeinket az IMF ellenőrzése alól - ne kelljen már gátlásokkal küszködni, ha lopni akarunk...
Az Úr igazságos, most Orbán kapott a nyakába egy világválságot, és nem biztos, hogy most is olyan szerencséje lesz, mint már annyiszor hatalomrajutása óta. Most nem jönnek migránsok, akiket ide-oda terelgetve az országban veszélyérzetet kelthet, hogy aztán ezt gyűlölettel gyógyítsa.
Ugyan most is megpróbálta a helyzetért a felelősséget a migránsok (leánykori nevükön menekültek) nyakába varrni, de a sikerre minimális esélye sem volt, ma már a kocsma bölcsei közül is csak a leghülyébbek hiszik el ezt, de ők is csak akkor, ha valaki fizet nekik ezért egy felest.
Az pedig, hogy az általa meghívott, nálunk tanuló iráni diákokon verte le saját frusztrációját, csak megmutatja jelleme végletes torzultságát, hiszen a diákok joggal vetettek fel egy sor problémát, amire semmiféle megnyugtató választ nem kaptak.
Viszont külföldiek, így zsarolhatók, megtorolható rajtuk, hogy ki merték nyitni a szájukat.
Hogy a tanulmányaik megszakadtak?
Kit érdekel, nem Rasi ez egyik sem...
Az se biztos, hogy a járvány áldozatainak hozzátartozói hálásak lesznek azért, hogy a világjárvány egy lepusztított, szétvert egészségügyet tehetett próbára, hogy a legalapvetőbb egészségügyi felszerelést, a szájmaszkot dugdosta a kormány a lakosság elől, hogy a felkészülésre volt két hónapja, most mégis leginkább improvizálgat, meg Hamburgban ragadt profi maszkokról konfabulálgat.
Hogy már megint a nyomoron akar hasznot húzni, konténerkórházat építve a világ végén, miközben nem az épület a gond, hiszen abból még több is van, mint kellene.
Vajh, ki szállítja a konténereket?
Azért se lesznek hálásak, hogy a vírusteszten spórolt a kormány, meg azért sem, hogy azon túl, hogy bizottságokat hoztak létre, azok meg üléseznek, semmi érdemi nem történik, mígcsak a járványhelyzet ki nem kényszeríti.
Szerencsésebb országokban nem a kormányfő mondja meg a szakembereknek, hogy ilyen esetben mi a teendő, hanem a szakemberek a kormányfőnek.
Akinek helyettese a szentmisék számát kívánja szaporítani, mikor a világon mindenhol megtiltják a személyes kontaktusokat úgy öt fő felett - az is könnyelműség - az illetékes miniszter meg a tízparancsolatról delirál, már, ha engedik éppen megszólalni, nehogy már megint hülyeséget mondjon...
Még abban is szerencséje van a potrohos lángésznek, hogy az ellenzék mértéktartó, habár én a múlt ismeretében a pofátlanság minősített esetének tartottam, mikor felkérték az ellenzéket a bírálatok és támadások mellőzésére.
Minden kár haszonnal jár, tartja a népi bölcsesség, ez talán majd elősegíti a felismerést, hogy ha az egészségügy költségvetése egy-két évig nem stimmel az lehet működési hiba, de ha tíz éven át soha nincs rendben, akkor lehet, hogy a tervezés környékén kell körülnézni.
Lehet az is, hogy mégsem stadionokkal kell kisámfázni ezt a szerencsétlen országot, lehet, hogy vannak ennél fontosabb feladatok is.
A legnagyobb haszon persze az lenne, ha ez a válság elsöpörné ezt a maffiát Orbánnal együtt, és szépen visszabotorkálhatnánk a demokrácia rögös, ám egyenes útjára.
Meglátjuk - már persze, ha megérjük...
:O)))
Gyurcsány kapott a nyakába egy kiadós pénzügyi - gazdasági világválságot, szinte kezelhetetlen volt egy ilyen kicsi, a külgazdasági változások hatásainak ennyire kitett ország számára, mint a mi hazánk.
A válság idején egységre és összefogásra lett volna szükség, ehelyett Orbán és tettestársai tele szájjal fröcsögtek, uszítottak, mintha csak Gyurcsány személyesen döntötte volna romba a nemzetközi pénzvilágot.
A nép egyszerű gyermeke meg már csak olyan, hogy felelősöket szeret keresni, és elégedett, ha végre megtalálja - mégis, egyszerűbb elvitetni valakivel (lehetőleg olyannal, akit ismerünk...) a balhét, mint megpróbálni megérteni a nemzetközi pénzpiac működését, és a világválság okait, nem is szólva a következményeiről.
Mindenesetre ebben az esetben Gyurcsány államférfi módjára cselekedett, és ehhez még csak gumicsizmát se húzott és nem állt bele a nemzetmentő szerepébe, csak tette a dolgát.
Még mielőtt bekövetkezett volna valami katasztrófa, megoldotta az ország finanszírozását, méghozzá úgy, hogy a kasszát úgy adta át utódjának, hogy az elszámoláskor még maradt eltapsolnivaló az együttműködésre képtelen Fidesz-vezérnek is, aki szokása szerint a már veszélytelen helyzetben vad fosztogatásba és rombolásba kezdett.
Propagandája pedig arról harsogott, hogy az ország csődben van - miközben a kassza tartalékából urizált.
A pénzügyi világválságból úgy jött ki az ország, hogy akár kevés számú nyerteseinek egyike is lehetett volna, ehelyett a fő feladatot az képezte, hogy kivonjuk pénzügyeinket az IMF ellenőrzése alól - ne kelljen már gátlásokkal küszködni, ha lopni akarunk...
Az Úr igazságos, most Orbán kapott a nyakába egy világválságot, és nem biztos, hogy most is olyan szerencséje lesz, mint már annyiszor hatalomrajutása óta. Most nem jönnek migránsok, akiket ide-oda terelgetve az országban veszélyérzetet kelthet, hogy aztán ezt gyűlölettel gyógyítsa.
Ugyan most is megpróbálta a helyzetért a felelősséget a migránsok (leánykori nevükön menekültek) nyakába varrni, de a sikerre minimális esélye sem volt, ma már a kocsma bölcsei közül is csak a leghülyébbek hiszik el ezt, de ők is csak akkor, ha valaki fizet nekik ezért egy felest.
Az pedig, hogy az általa meghívott, nálunk tanuló iráni diákokon verte le saját frusztrációját, csak megmutatja jelleme végletes torzultságát, hiszen a diákok joggal vetettek fel egy sor problémát, amire semmiféle megnyugtató választ nem kaptak.
Viszont külföldiek, így zsarolhatók, megtorolható rajtuk, hogy ki merték nyitni a szájukat.
Hogy a tanulmányaik megszakadtak?
Kit érdekel, nem Rasi ez egyik sem...
Az se biztos, hogy a járvány áldozatainak hozzátartozói hálásak lesznek azért, hogy a világjárvány egy lepusztított, szétvert egészségügyet tehetett próbára, hogy a legalapvetőbb egészségügyi felszerelést, a szájmaszkot dugdosta a kormány a lakosság elől, hogy a felkészülésre volt két hónapja, most mégis leginkább improvizálgat, meg Hamburgban ragadt profi maszkokról konfabulálgat.
Hogy már megint a nyomoron akar hasznot húzni, konténerkórházat építve a világ végén, miközben nem az épület a gond, hiszen abból még több is van, mint kellene.
Vajh, ki szállítja a konténereket?
Azért se lesznek hálásak, hogy a vírusteszten spórolt a kormány, meg azért sem, hogy azon túl, hogy bizottságokat hoztak létre, azok meg üléseznek, semmi érdemi nem történik, mígcsak a járványhelyzet ki nem kényszeríti.
Szerencsésebb országokban nem a kormányfő mondja meg a szakembereknek, hogy ilyen esetben mi a teendő, hanem a szakemberek a kormányfőnek.
Akinek helyettese a szentmisék számát kívánja szaporítani, mikor a világon mindenhol megtiltják a személyes kontaktusokat úgy öt fő felett - az is könnyelműség - az illetékes miniszter meg a tízparancsolatról delirál, már, ha engedik éppen megszólalni, nehogy már megint hülyeséget mondjon...
Még abban is szerencséje van a potrohos lángésznek, hogy az ellenzék mértéktartó, habár én a múlt ismeretében a pofátlanság minősített esetének tartottam, mikor felkérték az ellenzéket a bírálatok és támadások mellőzésére.
Minden kár haszonnal jár, tartja a népi bölcsesség, ez talán majd elősegíti a felismerést, hogy ha az egészségügy költségvetése egy-két évig nem stimmel az lehet működési hiba, de ha tíz éven át soha nincs rendben, akkor lehet, hogy a tervezés környékén kell körülnézni.
Lehet az is, hogy mégsem stadionokkal kell kisámfázni ezt a szerencsétlen országot, lehet, hogy vannak ennél fontosabb feladatok is.
A legnagyobb haszon persze az lenne, ha ez a válság elsöpörné ezt a maffiát Orbánnal együtt, és szépen visszabotorkálhatnánk a demokrácia rögös, ám egyenes útjára.
Meglátjuk - már persze, ha megérjük...
:O)))
