Mindenki mindent elmondott már a miniszterelnöki évértékelőről. Én sem akarok lemaradni, ezért – az igazi, "tudományos", vagy annak látszó elemzői munkát meghagyva azoknak, akik ebből élnek – csupán benyomásaimról írok pár sort.

- Bárhogy figyeltem, sehol nem leltem a beszédben azokat a gondokat, pontosabban. azok megoldását, amelyekben évtizedek óta vergődik az ország. Ezek közül mindenképpen az a "balhorog" a legfájdalmasabb, amit a devizaalapú hitelek jelentetettek és jelentenek ma is, amelyek magánszemélyeket, vállalkozásokat, önkormányzatokat tettek tönkre. Az eltelt évek bebizonyították, hogy ahol meg akarták, ott meg tudták oldani a problémát. Na, nem ráolvasással, nem egymásra mutogatással, hanem törvényekkel, mégpedig olyanokkal, amelyek valóban a károsultakat kárpótolják. Nincs messze Horvátország, lehet tanulmányozni a probléma hatékony megoldását!

- Bárhogy figyeltem, sehol nem leltem a beszédben azokat a gondokat, amelyek egyre több fiatalt sújtanak. Azokat a fiatalokat, akik már több mint félmillióan vannak, akik nem turistaként, hanem kivándorlóként hagyták el az országot. Azokat, akik talán soha nem jönnek vissza, mert senki nem oldja meg sem kereseti, sem lakhatási, sem tanulást finanszírozó gondjaikat, s erre szándékot sem látnak senkitől, aki tehetne értük.

- Bárhogy figyeltem, sehol nem leltem a beszédben annak a szégyenteljes valóságnak a bevallását, amit hajléktalanságnak hívnak, ennél fogva a lakhatáshoz való jog törvénybe iktatására sem történhetett utalás. Pedig, ha valami, akkor a kihűlés, a fagyhalál is magyar valóság, ha nem is kifejezetten hungarikum!

- Bárhogy figyeltem, nem leltem a beszédben a velünk élő legnagyobb kisebbség, a cigányság egyre drámaibb helyzetének javítására vonatkozó utalásokat. Mert mit kezdjen a négy, vagy három gyereket szült cigányasszony a tervezett szja-mentességgel?! Mit kezdjen a munkanélküli, képzetlen cigányember a családi adókedvezménnyel?! Mit kezdjen a fűtéskorszerűsítés támogatásával?! Mit kezdjen a szegregáció tagadásával?! Mit kezdjen a feleslegesség érzésével?!

-Bárhogy figyeltem, nem leltem a beszédben, mi legyen a náci vonulásokkal?! Mi legyen a félkatonai szervezetekkel?! Mi legyen az egyre nyilvánvalóbb történelemhamisítással, irredentizmussal, ál-hazafiassággal?!

- Bárhogy figyeltem, nem leltem a beszédben azt az egy mondatot, hogy "Üljünk le, beszéljük meg!"

Beszéljük meg, mi legyen a környezetet, a vizeket, a földet mérgező tulajdonosokkal, akik fütyülnek a műanyag palackokra, merthogy az ő tevékenységük "eredményét" nem lehet csak úgy összegyűjteni, akik ellenőrizetlenül szórják ki a gyomirtót és a műtrágyát, akik a halak elöregedésével magyarázzák a száztonnányi pusztulást, akik kisajátítják a magyar tengert, akik a térkövezéshez alakítják a környezetet, akik soha véget érni nem akaró építkezésekhez hordják egy kupacra a követ, a cementet, a vasat, az örök életben reménykedve, mint hajdan a piramisok építtetői. Beszéljük meg, mi legyen a NAT-tal, mi legyen a gyerekek és a tanárok hajszoltságával. Beszéljük meg, mi legyen az orvosainkkal, kutatóinkkal., egyharmadnyi bérért dolgozó munkásainkkal, a közmunkából kiebrudaltakkal, a koplaló nyugdíjasokkal, a kezelést nem kapó betegekkel...

Beszéljük meg, mi legyen a HAZÁNKKAL! Nem nemzeti konzultáció kell, miniszterelnök úr, hanem VALÓDI PÁRBESZÉD!

De ezt Ön úgysem érti!