Az orosz polgárháborúban a vörösök csatára készültek Kolcsak admirális csapatai ellen.
A főhadiszállásról a maga - lovassági parancsnokhoz illő - kissé kacsázó járásával - kijött a főparancsnok, a legendás Vaszilij Ivanovics Csapajev, mögötte szaporázta lépteit segédtisztje. aki egy irdatlan bőröndöt cipelt.
Mi van a bőröndben parancsnok elvtárs? -  kérdezte két lihegés között segédtisztje, a kozák felmenőkkel bíró Szergej Sztyepanovics Lovontosz.
Hát a stratégia Szergej Sztyepanovics, a stratégia - mondta a polgárháború legendás hőse.
Segédtisztje értetlenkedve nézett rá, mire is a nagy hadvezér megvillantotta a katonaember emberi oldalát.
Tedd le  a földre a bőröndöt és nyisd ki! - utasította a butapofájú muzsikot, aki farokfelcsapva rohant teljesíteni a parancsot. A kinyitott bőrönd tele volt krumplival.
A segédtiszt továbbra is értetlenül bámult, mire Vaszilíj Ivanovics, kinek emléke legyen áldott, kivett két krumplit a bőröndből, örökkön győztes kardja hüvelyével elsimította a terepet és letette egymással szembe a két krumplit.
Namármost ez - mutatott a nagyobbik krumplira - ez vagyunk mi, a másik meg Kolcsak - érted már te tucskó? 
Csak tudnám miért ez a veretes történet jutott eszembe, mikor olvastam, hogy Benkő Tibor honvédelmi miniszter bejelentette: elkészült az új nemzeti biztonsági stratégia, ezzel párhuzamosan már készül az új katonai stratégia is.
Sietni is kell, hiszen ha a trend folytatódik, akkor a Honvédség költségvetése nem lesz elég az ehhez elengedhetetlenül szükséges krumpli megvásárlásához.

Készülődünk a háborúra.
Ellenségképünk ugyan hivatalosan nincs, és csak a nagyonhülyék hivatkoznak orosz fenyegetésre, amely olyan, mint amikor a rablók a lakásod  küszöbén várnak rád, hogy elszedjék tőled azt, ami a tied, és közben rád mutogatva rablót kiáltanak.
Ha erre te is kirakod a kredencre a baseballütőt, akkor szörnyülködnek, hogy mecsoda egy agresszív állat vagy.
Hivatalosan még délről érkezhet fenyegetés, gondolom Görögország feni ránk a fogát, na meg Soros migránsai, de mióta Benkő miniszter megkapta a Migrációs Válság Kezeléséért Szolgálati Jelet (pedál-medál...), azóta éberek vagyunk, és nem ismerünk félelmet.
Féleszűink lelkesen tapsolnak pénzük szélbe szórásán, fegyverkezésünk hallatán.
Vettünk már harckocsikat - hogy mit akarunk velük kezdeni, az egyelőre a korrupció ködébe vész, valószínűleg eleinte tyúkketrecek lesznek, később majd ezek is vékonyan leolajozva végzik valamelyik honvédségi szertár sarkában...
Vettünk tüzérségi eszközöket is, ezekkel nagyokat lehet majd durrantani, habár az oroszok vonatkozásában azért elgondolkodtató a népi bölcsesség: aki nagyobbat akar durrantani az apjánál, az többnyire becsinál.
Vettünk repülőgépeket is, ezek közül kettő urizálásra alkalmas, kettő meg bazi nagy, azok akkor kellenek, ha Büszkeségünk világpolitikai súlyt szeretne adni magának -  nagy ember - nagy repülőgép, ugye.
Legjobban azért az aknavető-gyár megvásárlása tetszik, a mi aknavetőink - valószínűleg - mezőgazdasági hagyományainkat követve négyzetesen vetik az aknát, mint hajdan a téesz a kukoricát.
Ez azért is jó buli, mert ehhez lőtér is kell, ha a vejkónak, vagy valamelyik havernak van száz hektár sívó homokja a Kiskunságban, vagy néhai orosz harckocsi-lőtere Várpalotán, akkor azt jó pénzért bérbe lehet adni lőtér céljára...

Teljesen logikus egyébként felkészülnünk a világ újdonat katonapolitikai kihívásaira, hiszen ezidáig minden háborúnkat elvesztettük, függetlenségünk is ezer évünk felében leginkább csak papíron létezett - mit mondjak, Viktor az első igazi király, aki a budai várban lakik, elődei inkább másfelé keresték a dicsőséget.
Emellett körbe vagyunk véve a néhai kisantant gyanakvó államaival, nem is lenne csoda, ha kardcsörtetésünk hallatán a román nacionalistáknak kedvük kerekedne harmadszor is felkeresni Budapestet, nem biztos, hogy azon Rasi keresne...
Szóval, ezt az országot az Úr is háborúra teremtette, olyan szépen senki sem tud veszíteni, mint mi, talán csak az amerikaiak jobbak ebben Vietnam kapcsán.
Míg Viktor a háborúban érdekelt, addig a DK vezetője maga a béke földre szállt angyala, ami nagyon rokonszenves, csak az a baj, hogy veszélyes is.
Azt prognosztizálta mai évértékelő beszédében, hogy rettenetes lesz, amit majd a jelenleg hatalmon levők esetleges ellenzéki pozícióban művelni fognak.
Nos, én meg azt gondolom, hogy arra kell törekedni és arra kell felkészülni minden területen, hogy a posztorbáni világban azok tartsanak - joggal - a következményektől, akik részt vettek az ország kifosztásában, a szellemi kútmérgezésben.
A minden terület alatt a fegyveres erőket is értem, mert a sarokbaszorított vad általában harapással próbálkozik.
Ma még senkinek se késő eldönteni, adott esetben melyik oldalra áll, hiszen ma még mindenki szabadon választhat.
De közben azért el lehet dúdolni: minden elmúlik egyszer.
Nem árt emlékezni a világháború tehetséges katonáira, akik rosszul választottak, mikor a történelem felkínálta nekik a döntés lehetőségét. 


Nehéz időket élünk egy morálisan padlóra tett országban.
Nemzeti egységet teremteni itt szinte lehetetlen, de talán nem is ezzel kellene kezdeni, hanem megkeresni a nemzet többségének közös érdekeit (létbiztonság, közbiztonság, jogbiztonság és társaik...) és azok érvényrejuttatásán kellene dolgozni, következetesen.
Nem lenne ez sem kevés...


:O)))