Az amerikai hírportál ugyanazt állítja a kormányfőről, mint a hazai ellenzék, de sokan mégis sopánkodnak.

A politika iránt érdeklődő magyarországiak szűk rétege sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja, hogy a magánkézben lévő amerikai internetes hírlevél és magazin, a Politico európai kiadásának értékelésében egymás mellé került Greta Thunberg 16 éves svéd környezetvédő aktivista és Orbán Viktor miniszterelnök. Az Európa idei legbefolyásosabb személyiségeit a cselekvők (doers), a zavarkeltők (disrupters) és az álmodozók (dreamers) kategóriába sorolták. Thunberg és Orbán az utóbbiba került.

A közösségi médián olvasható megnyilatkozások szerint Orbán hazai hívei méltatlannak találják, hogy vezérüket egy szerintük szánalmat keltő, túlfűtött, pszichikai betegségekkel terhelt, korábban általuk nevetséges színben feltüntetett lánykával említsék együtt. Orbán bírálói viszont azért tanácstalanok, mert amíg szerintük Greta Thunberg az emberiség megmentése érdekében emeli fel a szavát, vagyis pozitív dolgot cselekszik, addig a kormányfő rombolja az országot, a lakosság különböző részeinek, sőt a hazai, illetve a határon kívüli magyarok szembeállítására építi hatalmát.

A tanácstalanság egyik oka feltehetően nyelvi okra vezethető vissza. A magyar „álmodozó” kifejezéshez bennünk társuló gondolatok és érzelmek nem egészen azonosak az angol felfogással. Míg a Magyar értelmező kéziszótár az ábrándos képzelődésbe merülést társítja hozzá, de nem szól ennek következményéről, a Cambridge Dictionary rámutat a dolog hiábavalóságára is. Álmodozónak, ábrándozónak nevezi az olyan személyt, aki sok időt tölt el olyan örömteli eseményekről való gondolkodással és tervezgetéssel, amelyből vélhetően nem lesz semmi.

A bennünket elsősorban érdeklő Orbán Viktort köpönyegforgatóként mutatják be a szerkesztők. Szerintük a magyar politikus olyan ember, aki, ha úgy hozza a helyzet, képes magáévá tenni a liberális demokrácia elveit ugyanúgy, mint lobogtatni a keresztény Európa zászlaját. Utalnak a marketingből kölcsönzött, leegyszerűsített üzeneteire, amit a Brüsszellel, Sorossal folytatott harccal kombinál a nacionalizmus jegyében. Őt imádó híveinek nem okoz gondot, hogy bár „hónapokkal a vasfüggöny leomlása előtt szabad választásokra hívott fel”, most visszavezeti őket az előző rendszerbe. Miközben az olyan nacionalista vezetőkkel pendül egy húron, mint a lengyel Jarosław Kaczyński és az olasz Matteo Salvini, az EU-parlament konzervatív néppárti frakcióját annak ellenére sem akarja elhagyni, hogy az felfüggesztette a Fideszt a párt vezetőinek a jogállamisággal kapcsolatos, úgymond aggodalomra okot adó felfogása miatt.

Az „álmodozók” csoportjában a Politico a harmadik helyre sorolta Bruno Le Maire francia pénzügyminisztert „Az imperialistá”-t, s nemrég megjelent könyve alapján az Európai Birodalom Kőműves Kelemenhez hasonló építőjének tekinti, aki rögeszmésen hirdeti, hogy Európa váljék az USA és Kína versenytársává. A továbbiak:
4.) „A jó szamaritánius” Carola Rackete – Németország, a migránsokat mentő hajó német kapitánynője.
5.) „A stratéga” Klaus Welle – Németország, az Európai Parlament hatáskörének bővítésén tíz éven át eredménytelenül ügyködő hivatalnok.
6.) „Az őrkutya” Elizabeth Denham – Egyesült Királyság, az internetes arcfelismerési technológia szabályozásának, korlátozásának apostola.
7.) „A zelóta” Götz Kubitschek – Németország, szélsőjobboldali aktivista, aki úgymond hasztalanul lázad a birodalom ellen.
8.) „A piti tolvaj” Olaf Scholz – Németország, a minden garast visszatartó, s ezzel a német gazdaságot stagnálásra kárhoztató pénzügyminiszter, a német szocdemek pártelnök-választást bukott politikusa.
9.) „A szervező” Jean-Daniel Zamor – Franciaország, kerékpáros kézbesítő futár és joghallgató sztrájkvezér, aki az utcai proletárok alkalmazottá alacsonyítása ellen küzd, ám eredményeket csupán saját imázsának javításában ér el.

Miután idáig jutottam a megállapítások összeszedésében, egyre kevésbé értettem a Politico listájával kapcsolatos tanácstalan megnyilatkozásokat. Azt még csak-csak belátom, hogy Orbán Viktor hívei legszívesebben összetörnék a tükröt, amiben vezetőjüket láttatják az amerikaiak. De hogy az úgymond demokratikus felfogású megmondó embereknek mi a bajuk a magyar kormányfő fenti értékelésével, el sem tudom képzelni. Bennem leginkább Vásárhelyi Mária Klubrádióbeli hüledezése maradt meg, aki végképp nem tudta hova tenni, hogy amikor Orbánt besorolták az álmodozók közé, akkor szerinte arcul csapták azokat, akik itt a demokráciáért küzdenek.

Ráadásul ugyanúgy süt a gúny a jellemzéséből, ahogyan a csoportjának más tagjainak minősítéséből. Feltételezni sem merem, hogy az általam hallott szakértők úgy beszéltek e listáról, hogy nem fordítottak időt alapos tanulmányozására. Ezért inkább hajlok arra, hogy megtévesztette őket az amerikai szerkesztők kérlelhetetlensége. Ugyanis nyilvánvalóan keményen képviselik az amerikai kapitalizmus talaján fogant (!), óhatatlanul az amerikai érdekek által is formált véleményüket, ha egy közéleti szereplő tevékenységét kudarcosnak tartják.

Akkor is így tesznek, ha szembe kell menni a konvenciókkal, sokak, sőt az emberiség reményeivel, ábrándjaival, álmaival, mert azt vallhatják: nem a kellemetlen jelenségek elkendőzése a dolguk, hanem azok feltárása. Ez persze ellentétes a legtöbb hazai politikus, politikai elemző, megmondó ember, sőt újságíró felfogásával. Ha úgy tetszik, őket is be lehetne sorolni a megélhetési álmodozók közé. És ez legalább akkora baj, mint az, amivel most a Politico is szembesített bennünket: Orbán tervei, fenekedései hamvukba holtak. Ez ugyan lehetne akár jó hír is, csakhogy nem következik belőlük, hogy ne okozhatnának jókora kárt az országnak. #

CÍMKÉP: Greta Thunberg és Orbán Viktor a Politico nevű portál 2019-es európai közéleti álmodozói listájának első és második helyezettje