Az atlétikai világbajnokság örvén az elorozott bevételeket és hatásköröket kellene visszakövetelni.

Amikor először meghallottam, már akkor sem tudtam hova tenni Karácsony Gergely budapesti főpolgármester november 25-i, hétfői bejelentését arról, milyen feltételekkel hajlandó támogatni a fővárosi vezetés a 2023-as atlétikai világbajnokság megrendezését. Akárhogy csűröm-csavarom: a jelek szerint nagyon olcsón akarják adni magukat. Ráadásul mintha máris megosztott lenne az ellenzék.

A fővárosi közgyűlés csak november 27-én, szerdán tárgyal a főpolgármester indítványairól. Ehhez képest az Orbán-kormány szempontjából ellenzéki többségű csepeli és ferencvárosi önkormányzatok már döntöttek. Feltételeik – amelyekről a kerületek nevéhez kapcsolt link segítségével tájékozódhat az olvasó – játszi könnyedséggel teljesíthetők. Hozzá a helyi testületek határozata után a kormány mozgástere igencsak megnőtt. Így a Karácsony által vezetett budapesti grémiumnak immár nem csak Orbán Viktorral kell megküzdenie, hanem annak ismeretében kell lavíroznia, hogy a két érintett kerület már letette voksát a sportrendezvény mellett. Ha megkapják, amit kértek – és az a legkevesebb, hogy megkapják –, ők lesznek Karácsony Gergely legharcosabb ellenfelei. Nem kell tehát csodálkozni azon, hogy Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter kapva kapott az alkalmon, s kijelentette:

Érthető, hogy a budapesti főpolgármester levegő után kapkodott e gunyoros hozzáállás miatt. Keddi Facebook-oldalán után lövéssel próbálkozott:

Olyasmi zajlik itt, ami az atlétikai versenyeknek nem sajátja – félig víz alatti, félig víz feletti fojtogatás. A közönségnek, a választóknak játszva jókora plezúrokat hagynak egymáson az ellenfelek, ám egyre nyilvánvalóbb, hogy a meccset letudják, s a végén megegyeznek. Annál is inkább, mert Karácsony Gergelynek a Fővárosi Közgyűlés elé szerdán terjesztendő javaslatai ugyanúgy könnyedén teljesíthetők, mint a kerületiek. Íme:

Belátható, hogy az ország központi költségvetésében 2020-ra elfogadott 21 ezer 793 milliárd forint kiadáshoz és 21 ezer 426 milliárd forint bevételhez képest ezek egyáltalán nem rendkívüli kérések, nevezzék őket feltételeknek vagy javaslatoknak. Ultimátumoknak semmiképpen. Főleg, ha belekalkuláljuk Orbán Viktor eltökéltségét arra, hogy valamikor mégiscsak olimpiát rendezzen Budapest, amihez az atlétikai világbajnokság jó referencia lenne. Hozzá legalább utólagos értelmet adna az elkészülő, s a már elkészült megalomán sportberuházásoknak. A tortán az lenne a hab, hogy „a kis pimaszoknak”, a Momentumosoknak is beledörgölhetné az orrát a népszavazásukba, s megmutathatná nekik: nolimpia ide vagy oda mégiscsak lettek világjátékok Magyarországon. És ezzel is egymásnak ugraszthatná a nehezen összeállt ellenzéki oldal tagjait.

Végiggondolva mindezt, szánalmas, amit a fejünk fölött, ránk hivatkozva művelnek. Orbán Viktor és szűkebb környezete persze azt teszi, amit eddig is tett. Az igazán nyugtalanító, hogy az ellenzéke milyen kicsinyes. Budapest élén a szavazók által közvetlenül választott ember áll, amit sem Orbán, sem Kövér, sem Áder nem mondhat el magáról a saját posztján, hogy másokat ne is említsek. Csupán a főpolgármester, s a többi önkormányzat vezetői hivatkozhatnak arra, hogy a választók közvetlen akaratából viselik tisztségüket. Viszont a többi település mérete és gazdasági ereje nem mérhető Budapestéhez. Karácsony Gergely több mint 350 ezer választó szavazatával tölti be ezt a posztot. Egy olyan várost vezet, amely kétszer olyan fejlett, mint az országos átlag, ami persze egyszerre erénye a városnak és átka az országnak. És az is igaz, hogy főként az autógyártás révén araszolnak felfelé egyes megyék. De ettől még tény, hogy

Ám kövezzenek meg érte, de egyelőre nem érzékelem, hogy ennek tudatában lépne fel az újdonsült főpolgármester. Az atlétikai világbajnokság körüli húzd meg ereszd meg nem több maszatolásnál az én szememben. Ahhoz képest, hogy mit nyerhet az ügyön a politikai machinációkban járatos Orbán, mintha Karácsony és köre még mindig nem érzékelné, hogy egyetlen esélyük, ha a Budai Várban kiépülő hatalmi központ ellenpontjaként építi fel önmagát a pesti Városház utca 9-11. Utóbbi vezetői belemasíroznak egy kisszerű szatócskodásba ahelyett, hogy megvizsgálnák, miért juttatták őket a megkerülhetetlen főváros irányító posztjaira az emberek százezrei, s ennek alapján cselekednének.

Most itt van – sajnos inkább már csak volt – az első igazán nagy lehetőség ahhoz, hogy nagy téttel nyissanak: a Budapesttől, s a többi önkormányzattól az Orbánék által apránként elorozott a jogok és erőforrások, vagy legalább azok egy részének, visszaszolgáltatását kellett volna a követelések középpontjába állítani. Mert e nélkül most akármennyit is löknek oda a fővárosnak, Ferencvárosnak és Csepelnek, az alapvetően kiszolgáltatottságra épülő viszony nem változik. Ha a kedves vezető kegyes hangulatában van, akkor kapnak pénzt a Vár alatti alattvalók, ha viszont rossz lábbal kelt fel, akkor coki lesz nekik a jövőben is. Már működnie kellene, ha nem is a közép-európai, de a Magyarországi Szabad Városok Szövetségének, s együtt diktálni a kormánynak, hogy vissza a központosított bevételeket, vissza az elcsaklizott hatásköröket, mert a választók megbízásából helyben akarják, ugyanis a legjobban ott tudják eldönteni, mire van szükségük az embereknek! #

CÍMKÉP: A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) sajátos térképéből kitűnik, hogy Budapest magyarországi gazdasági súlya jóval nagyobb a területéhez képest.