Nem, nem a gyógyszertárban, hanem a nemzetközi fegyverpiacon, így aztán ma már minden magyar állampolgár bátran számíthat arra, hogy saját aknavetője lesz, ha nem tudta volna eddig, mi hiányzott neki...
A fegyverkereskedelem óriási üzlet, ha állami tulajdonban van, úgy még nagyobb, hiszen nem ellenőrzi senki.
Szóval, vettünk fegyvergyárat, hogy legyen aknavetőnk, és gyártunk kézifegyvert is a magyar fegyveres erők és szervezetek számára, de hogy minek, azt senki sem tudja, merthogy a nemzetközi fegyverpiac tele van márkás, bevált fegyverekkel.
Persze, mi majd megmutatjuk, hogy a magyar baka egy szál dióverő puskával is különb, mint ellenségei (kik is azok?) egy rakéta-arzenállal.
Villanyvonatja nem volt, dugóspuskája, kistankja se - mára lett, vettél neki komám, hadd örüljön a pocakos vitéz!
Megszellőztették a vadászrepülők esetleges cseréjét is, úgy látszik nem találnak már zsákfalut, ahol ne építettek volna eddig stadiont.
Kell a lehetőség a lopásra, és erre évezredek óta legjobb eszköz a fegyverkezés, nem csodálkoznék, ha holnap hadat üzennénk Lichtensteinnek vagy Andorrának, felvirágzott vagonokban mehetsz majd megvédeni a hazát!
Ha a Gripenek helyett hadrendben tartottuk volna a MIG-eket, rengeteg pénz maradt volna az egészségügyre, azt oktatásra, a szegénység felszámolására, de nekünk Gripen kellett, hogy a Legfőbb Hadúr gazdagodásának ne álljon semmi útjába.
Ha egyszer ezeket bíróság elé állítjuk, mellettük kell állni a parlamenti többség tagjainak, akik kötelezettségüket megszegve a kormány ellenőrzése helyett a rucaseggű miniszterelnök tomporát nyalogatják, és mosolyognak hozzá, mint parasztica az angolvécén...
A másik zakkant, akire a bölcs magyar nép a pénztárcáját bízta, meg nekiment az €urónak.
Megmondta, hogy azért nem kell nekünk, mert az Unió nem állam, nincs közös költségvetése, közös pénzügyminisztériuma, nincs közös pénzügyminisztere.
Hát legyen, mert a legrosszabb államszövetség is jobb, mint a maffiaállam.
Hajdan meglehetősen jól elvoltunk a Monarchiában, akkor sem esett nagyobb csorba a szuverenitásunkon, közösen is remekül működtünk, fejlődtünk, pedig közös volt a pénzügy, hadügy, külügy...
Közben a forint ott fészkelődik a bányászbéka segge alatt, infláció nincs, csak már egy fej karalábéhoz is hitelt kell felvenni lassan - ennek a komának olyan éppen a tekintete, mint a gondolkodása.
Matolcsy sajnos nem egészen normális, de persze ez csak a véleményem, mert ezeket még egy szimpla munkaalkalmassági vizsgálatra sem lehet elküldeni, ezek helyből normálisak, mégha reggelire leharapják is a bögre fülét...
És ha megnézzük a többit, a rókaképű Rogánt, az alkotmánybíróvá nemesült Szörnyellát és társait - hát akad közöttük egy is, akire bizalommal lehetne tekinteni?
Egyszer azért végiggondolhatná a nép, hogy kiknek a kezében is adta sorsát?
A vörösterror áldozatainak emlékműve tövében veszekedik egymással két zsidó szervezet, merthogy nem hívták meg őket az avatásra.
Nevetséges, mintha a baromfifeldolgozó avatásán a libák méltatlankodnának a meghívó elmaradása okán.
Ott volt viszont az avatáson a kormányfő, akinek ősei az emlékművel ünnepelt vitézek csizmáját se pucolhatták volna, ott volt a házelnök, akinek őseit ugyanezek a vitézek hajkurászták a Tanácsköztársaság bukása után - szánalmas népség.
A vörösterror a hadban álló nemzet hátországának biztosítása volt, azok ellen léptek fel, akik zavargásokat szítottak, akik számára előbbrevaló volt a kommunisták elleni harc, mint a haza védelme.
A fehérterror meg egyszerű bosszúhadjárat volt, az áldozatok száma tízszerese volt a vörösterror áldozatainak, de ennek emlékére nem állítunk emlékművet, pedig de szép is lenne!
A felakasztott festőnő lábainál a megnyúzott pap hempereg, Franczia Kiss Mihály talpa alatt...
Ez az ország semmiből sem tanul.
Viszont lesz mozsárágyúnk...
