Hajdan Kósáné Kovács Magdára mondták, hogy ő a kormányban az egyetlen férfi, és ezzel nem a nemi identitását vonták kétségbe, hanem máig emlékezetes politikusi viselkedését, elvhűségét, elvei melletti kemény kiállását méltatták.
A társadalom becsüli ezeket a tulajdonságokat egy politikusban, ez pedig szavazatokban is visszaköszönhet.
Női politikusnak lenni, aki nem kimondottan nőpolitikával foglalkozik, mindig nehéz mesterségnek számított, mégis voltak nagy nevek a világpolitikában, akiket nem Józsinak vagy Gyurinak hívtak, ennek dacára meghatározó szerepet töltöttek be egy adott térségben, vagy akár a világban is.
Hadd emlékeztessek Golda Meirre, Indira Ghandira, Bandanaraike asszonyra, akik a maguk világában kivételeknek számítottak, és a mai korban Angela Merkelre, vagy Theresa Mayre, az izlandi Katrin Jakobsdottirra, vagy a felettébb csinos horvát Kolinda Grabar-Kitarovicra, aki olyan lelkesen ölelgette a világbajnokságon jól szereplő csapat játékosait, hogy az felért egy különdíjjal.
Nálunk azért nem ilyen rózsás a helyzet, nemhogy vezető politikusa, de még női minisztere sincsen a kormánynak, a Fideszben pedig Novák Katalinon kívül említésreméltó női politikai szereplő nincs.
Novák Katalinnak három gyermeke van, de többet szeretett volna vállalni, őt valószínűleg a Fidesz anyanyúl-programja vonzotta a politikai szektához, ami nem is baj, hiszen az ő képzettségével néhány gyermek eltartása és felnevelése nem rendkívüli mutatvány.
Már csak az ő családi adókedvezményének összegét kellene szembeállítani egy háromgyermekes, közmunkákból tengődő asszony családi pótlékának összegével - mondjuk rászorultsági, vagy gyermekvédelmi alapon...
Ez nem jelenti azt, hogy a Fidesz-közigazgatásban szerepet vállaló nők ostobák, vagy tehetségtelenek lennének, de azért többségük bátran vállalhatna szerepet a Head and Shoulders reklámokban.
És persze akad ott is nő, aki az elveivel összeegyeztethetetlen dolgokat nem vállalja fel - mint például a Heim Pál Gyermekkórház főigazgatójából lett államtitkár, aki minisztere idiótaságait megunva visszakérte korábbi állását.
Tisztelem is ezért.
A többi párt valamennyivel jobban áll, mindegyikben ott vannak a nők, mégha a politika időnként ki is húzza formás fenekük alól a pártjukat - lásd a Jobbik esetét.
De most valami megváltozott.
Az ellenzék rájött, hogy nem egymást kell gyilkolni, hanem a mentális kihívásokkal küzdő és e tekintetben láthatólag állandóan vesztésre álló miniszterelnököt - természetesen, csak politikai értelemben.
A rabszolga-törvény és az annak leple alatt átsuvasztott egyéb törvényi változások alkalmat is adtak arra, hogy a pártok végre visszataláljanak a demokráciához és a normalitáshoz vezető göröngyös ösvényre, ami igen dicséretes, de még dicséretesebb, hogy a tiltakozások élére nők álltak.
Keményen, következetesen és bátran, nem riadva meg a Fidesz csicskások agresszív dumájától, a miniszterelnök dúlt arckifejezésétől, tették a dolgukat.
És remek a kontraszt, a sok értelmes, okos nő remekül ellenpontozza a jobboldal avas, unalmas, hazug politikusait.
Harrach láttán Isten sírvafakad és a terhes nők elvetélnek - egy ilyen politikushoz képest még a KDNP székház takarítónője is dúskál a tapasztalatokban.
És akkor még nem is beszéltünk Nagyurunkról, aki ezekkel a nőkkel szemben úgy néz ki és úgy is viselkedik, mint egy szavlejárt kandisznó a Mészáros nevén üzemelő mangalicatelepen.
Egyértelmű a nők intellektuális fölénye, nyilvánvaló az igazuk, pedig még csak a törvényhozás egy szűk szeletéről esett szó.
Orbán Viktorra csúnyákat mondtak és lefütyülték.
Érdekes volt látni az utcai harcost, aki általában nagy pofával macsóskodik, de a parlamenti patkóban teletrottyantotta a kevlárgatyát.
Jellemző jelenet volt az is, mikor testőrei berontottak a padsorok közé, megvédeni ezt a szerencsétlent, akkor, amikor senki nem bántotta, sőt, még erre utaló magatartást se tanúsított.
Hogy a testőrök jelenléte törvénysértő volt?
Ez lenne a legkisebb a törvénysértések és a törvények kijátszásának hosszú sorában - egyel több, vagy kevesebb - mit számít?
Vazallusai persze most mosdatják, hőscincér jellegét hangsúlyozva, de aki látta, nem felejti zavarodott ábrázatát, műmosolyát.
Remélhetőleg ezzel nem fullad ki a nők harci kedve, mert mostani viselkedésük és fellépésük legalább annyira rokonszenves, mint amennyire ellenszenves volt a sok életidegen emancipunci hisztériája bánatos muffja húsz évre visszamenő védelmében.
Ezzel tud egy férfi azonosulni, kivéve a gyevi bírót, aki láthatólag nehezen dolgozta fel, hogy egy nő szembeszegül az akaratával, és még csak pofánverni sem lehet, igaz, ezzel megtakarítva egy kecskeméti kiruccanás költségét...
Kellenek a nők a közéletbe, okos és felvilágosult lányok, asszonyok, nem olyanok, mint a nemzet durva anyja, hanem olyanok, mint akik mostanság kézbe vették a dolgok irányítását.
És kellene egy női miniszterelnök, aki mellé odaállnának a pártok, bízva a női kompromisszum-képességben és empátiában.
Ezeket a zárvány-jellegű büdöstalpúakat meg el kell zavarni.
Minél előbb, annál jobb...
Szerintem.
:O)))
