Barátaimmal beszélgettünk, hogy számba kellene venni, milyen módszerekkel lehetne véget vetni ennek a megalázó helyzetnek, melybe a magyar baloldal és a magyar liberálisok kerültek, nevezetesen, hogy egy maffiózó pofozóbábuivá küzdötték le magukat.
Lehet persze ezt a helyzetet világpolitikai konstellációba helyezni, csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a helyzet egyrészt világpolitikailag is ugyanazoknak az okoknak köszönhető, másrészt meg, hogy ennek azért helyileg mi vagyunk felelősei, értem ezen a magyar ellenzék azon részét, mely nem Orbán seggéből bújt elő, mely utóbbit a mai napig Orbán kutyái instruálnak.
Azt nem ismerte fel a progresszív oldal, hogy a háború ma két dologért folyik - egyrészt a gazdasági hatalomért, másrészt a lelkekért.
A gazdasági hatalomért folyó harc módszere ma az, hogy először törvényt hoznak, melyben a kiszemelt vagyontárgyakat, pénzt, paripát fegyvert saját maguk számára könnyen hozzáférhetővé teszik, utána pedig törvényesen lopnak mindent, mi szem-szájnak ingere, termőföldeket, erdőket, vizeket, jogokat, a föld kincseit meg mindent, amire szemet vetettek.
Ha háborogsz, akkor a pofádba röhögnek, és nem csak a tiedbe, hanem az Európai Unió összes magasztos testületének pofájába is, hiszen őket te választottad meg Istenbarma, hát akkor most ne siránkozz.
Ellenben túlórázgass ingyen, kapard az árkot éhbérért, gazsulálj a Döbrögi-stílusú helyi kiskirálynak, vagy szedd a sátorfádat és indulj bele a bizonytalanságba!
A nácik saját áldozataikkal ásatták ki a gödröt, melybe belelőtték őket.
Ma és itt még a golyóval is spórolnak, de ha mégsem, akkor abban biztos lehetsz, hogy a lőszergyár tulajdonosai között ott lesz a Legfőbb Hadúr - Mészáros Lőrinc néven.
Hogy az ominózus gödör ásása gyors és zökkenőmentes legyen, ahhoz az kell, hogy alkalmi kubikosai lelkesen forgassák az ásót, melynek nyelét ehhez nemzeti színűre kell festeni.
Magyarember egyrészt ostoba, másrészt büszke, és hogy melyik tulajdonsága múlja felül a másikat, azt leginkább esetenként lehet csak eldönteni.
És hát persze rövid távú célokat kell kitűzni neki, mint az apportírozó kutyának, mely ha visszahozza az eldobott faágat, akkor kap egy szalonnakockát, mint nyugdíjprémiumot.
Magyarember általában nem éri fel ésszel, hogy a saját padlásfeljárójából leakasztott szalonnából nagyvonalúskodnak vele, azt hiszi, hogy éppen jól járt, merthogy jóljárni nagyon szeret, ezen kívül a pénzt is szereti, és két forintért Dorozsmáig b@ßa a kecskét.
Miután a csupasz seggén kívül nincs már neki semmije, hát kapva kap a lehetőségen, ha felkínálják neki, hogy mégiscsak büszke lehet valamire, nevezetesen arra, hogy magyar, még ha csak ázsiai vagy türk is.
Magyarember eladja a lelkét, de legalább megkérné az árát - nem annyiért, amennyiért ő szokta az árképzését körülírni, általában szarért-húgyért.
Balmagyarunk meg szidja a pártokat meg az ellenzéket, mert lelke mélyén ő is alattvaló-mentalitású, azt várja, hogy valaki megmondja neki "felülről", hogy mit is kellene tennie.
Nemigen jut el a tudatáig, hogy neki kellene megmondania, hogy mit is akarjon, képviseljen, szervezzen a pártja.
Várja a csodát, de hiába, időnként fenyegetőzik, de nincs a kezében fegyver, márpedig hülye ember az, aki erő nélkül fenyeget egy randalírozó szociopatát, ennek csak az lehet a vége, hogy szaladni kell a láncfűrészes vitéz elől.
A jobboldali kommunikáció tervezői felkészültek, elolvasták a vonatkozó szakirodalmat Hitlertől - Sztálinig, nem a másik tehetségtelentől kérdezték meg, hogy mi a teendő, hanem Lenintől, lett is itt virtigli kis naconálbolsevik maffiaállam, hogy a fal adja a másikat.
És még most sem tanulnak, nem veszik észre, hogy felesleges a mai pártokat szidni, a média hiányán siránkozni, magunkat sajnálni, nem veszik észre, hogy eljött az a sajnálatos perc, mikor neki kell látni egy borzasztóan kellemetlen és szokatlan dolognak: dolgozni kell.
Szervezeteket kell építeni vagy visszaépíteni, mozgalmat szervezni, ezeken keresztül kommunikálni, ismereteket adni, és közösségeket szervezni, a mozgalmaknak egy-egy célt kitűzni, mert aki sokat markol, ugye...
A nép a zsigereiben érzi, hogy ezek szemét tolvajok, de nagy része nem érti, hogy hogyan tudnak úgy lopni tőle, mintha adnának - hát ezt kell elmagyarázni szépen, türelmesen és okosan.
Ez bizony strapás aprómunka, de más út jelenleg nincs.
És egy idő után már lehet akkor olyan tömegmegmozdulásokat is szervezni, melyek nem kétszáz tüntetővel akarják ráhozni a frászt szeretett, ám beszari Vezérünkre, hanem kétszázezer dühöngő kisemmizettel.
Akkor majd telesz@rja a kevlár-alsógatyáját, de addig csak röhög rajtunk - joggal, egyébként.
El kellene ezen spekulálni...
:O)))
