Kövér László, a haza görcse kétségkívül tud felülmúlhatatlan ökörségeket mondani, és azt hiszem, most is maradandót sikerült kiszuszakolnia magából.
Azt találta mondani ugyanis, hogy "ha a mozgásterünket kihasználjuk, ami Tiszának és kortársainak nem sikerült, akkor Magyarország nem csak elkerülheti a veszélyeket, hanem fennmaradhat az elmúlt 8 év emelkedő pályáján."
Érdekes felvetés, már csak abban nem vagyok túl biztos, hogy az az emelkedő pálya emelkedik-e egyáltalán, másrészt mihez képest emelkedik, harmadrészt meg, hogy pálya-e ez, egyáltalán?
Meg aztán ez a "nyolc éves történelmi távlat" is vicces, nem is szólva a világraszóló eredményekről, melyeken csak röhögni lehet, mint ahogy ezen az egész tolvaj bandán is lehetne, ha nem menne rá az ország, meg a nemzet.
Csak emlékeztetőül: még ha igaz is lenne Kövér álomvilágának emelkedő pályája, akkor sem biztos, hogy amikor éppen felfelé haladást érzékelünk, akkor az út vége nem vezet egy szakadékba, mint ahogy a bécsi döntések utáni helyzet sem a diadalhoz vezetett, hanem a vesztes háború tragédiáihoz, a társadalom elembertelenedéséhez, az ország lerombolásához, a nemzeti vagyon jelentős részének elvesztéséhez, megspékelve deportálásokkal, gázkamrákkal, fosztogatásokkal, kitelepítésekkel, erőszakkal, halállal.
Egymillió ember veszett oda, emellett a történelmi szégyen, mely hozzánk tapadt a deportálások, az ukrajnai megszállás eredményeképpen, nem múlik le erről a népről tán soha.
De azért akkor, amikor Horthy lóháton bevonult Erdélybe, a Felvidékre, a Vajdaságba, akkor nagy volt a diadal, büszkén meneteltünk a dicsőség mezején, hogy aztán a végén határtalan büszkeségünknek végtelen nagy legyen az ára...
Kövér azt mondja, hogy Tisza Istvánnak éppen a tragikumában tükröződött a nagysága, hiszen ő sem tudott olyan megoldást találni, ami megmenthette volna Magyarországot. Szerinte vannak olyan történelmi helyzetek, amikor nagyon nehéz a megmaradás érdekében a rossz, a még rosszabb és a tragikus között választani.Ilyenkor mi rendszerint a tragikus megoldást választjuk, jelen esetben az I. Világháborút. Sajátos magyar logika szerint abból lesz hős, aki a helyzetet megteremtette, aki pedig ennek ellene volt, annak szobrát Siófokra száműzik.
Persze a nézeteket erősen befolyásolja a történelemszemlélet helyzete, ami az épeszű vonulatnál eredmény-centrikus, tehát azt értékeli pozitívan, ami jó az országnak és lakosságának, ami meg csak a debil húgyagyúak lázálmainak gyakorlati megvalósítása, ami nem hoz az országnak, csak visz, azt nem becsüli sokra.
És itt lényegtelen, hogy az emberek általában mit gondolnak, hiszen, mint tudjuk, a sz@r a legjobb étel, százmilliárd légy nem tévedhet.
Nem lesz ez mindig így, hiszen Kövér megmondta: végre rehabilitálni kell múltunkat, és újra kell fogalmaznunk az elmúlt több mint ezer esztendőt, különösen a 20. századi történelmet, annak érdekében hogy helyesen lássuk a ma kihívásait is.
Ki ez az ember, aki azt képzeli magáról, hogy ő és ócska bandája hivatott újrafogalmazni a múltat?
És mit ért ezen?
A mai, kancsal szemmel írt történelem ugyanis nem a történteket elemzi és értelmezi, hanem a megtörtént eseményeket akarja visszamenőleg farigcsálni - a saját érdekei szerint.
Így lesznek hősök kiskaliberű és az országnak ártó politikusok, háborús uszítók, gyilkosok és ordas kurvák, és valószínűleg így akarnak majd bevonulni ők is a történelembe.
Ők lesznek azok, akik kiverték az oroszokat, jóllehet akkortájt egészen mást vertek ki, és ők lesznek a tisztakezűek a tolvaj komcsik után - ők lesznek azok, akik helyreállították az ősi magyar erkölcsöt, miközben kilopták a feneketek alól a sz@rt is, hogy hadd legyek kissé rusztikus.
És még nincs vége, még vannak vagyonelemek, melyekre rá fogják tenni a kezüket, de az is biztos, hogy csúnya kifutása lesz a dolognak...
Akinek nincs múltja, annak jövője sincs, és ez azért igaz, mert a múltból tanulni kell - aki nem tanul, az elpusztul.
Átalakul a világ, új erőközpontok jönnek létre, a régiek is megváltoznak, miközben az ember egyre csak butul, egyre manipulálhatóbb.
Jó lenne valahogy megúszni az emberiség halálát...
:O)))
