Nyomtatás

Olyanok vagyunk, mint a gyógyíthatatlan beteg a kórházban.
Még vesszük a levegőt, még fehérköpenyesek sügölődnek körülöttünk, de tulajdonképpen már halottak vagyunk.
Az orvostudomány lemondott rólunk, hiszen szervezetünk képtelenné vált legyűrni a kórt, melyet akár Morbus Orbanicusnak is hívhatnánk, ha lenne bármi közünk a latinos műveltséghez - de nincs: hazánk a "mitnézőbazzeg?" országa lett.
Ebben az országban minden alá van rendelve az Európa legkisebb óriását jellemző harácsolhatnéknak, hatalmi mániának.
Ez az ember beteg, de ennek felismerése éppen annyit jelent számunkra, mint a beteg ágya végén lógó lázlap

Foto: MTI Mészáros János 

a laikusnak - bár látjuk a bajt, de gyógyítani nem tudjuk.

Nem csak mi, de sajnos, még neves külhoni gyógyászok sem.

Kudarcba fulladt a kísérlet, mikor a többi állattól ellesett módszerrel akarták lehűteni a testhőmérsékletét, hiába lógatta a nyelvét, nem segített rajta.
Rajtunk sem, mint ahogy a rengeteg okos is addig tökörészett körülötte, míg szépen körbeépítette magát mindenféle törvényekkel, így aztán ma már ha találkozik veled a Vérmezőn és nekifutásból seggberúg, hát törvényesen teszi.
A legfrissebb jópófasága a gyülekezési törvény, ahol már két ember politikai tárgyú beszélgetése is gyűlésnek számít, továbbá tilos bizonyos napokon, melyek a nyilas vagy kommunusta diktatúrára emlékeztetnek gyűlést tartani - engem például október 23.-a mindkettőre emlékeztet, de ez már legyen az én bajom...
Masírozunk kifelé Európából, a Nemzet Betege meg sikeresen táncolja nevetséges pávatáncát a senkiföldjén, mely akár aknamező is lehet - ez majd csak később derülhet ki.
Mindenesetre az érzékelhető, hogy nem állna távol tőle a gondolat az Unió nélküli létről, és ebben még az sem ejti gondolkodóba, hogy Anglia belerokkant a Brexitbe, pedig még ma nem változott semmi - és mégis.
Az angolok olyanok, mint a egyszeri kocsikísérő, aki a teherautó tolatását irányította, csak ők a kormányukat irányították: gyere, gyere, gyere - gyere bakker, oszt nézd meg, mit csináltál!
Mi még csak nem is irányítjuk a sofőrt, rajtunk símán átdöccenhet a kocsi...
Ha az Egyesült Királyság belerokkan - és esetleg akár szét is esik - az Unió elhagyásába, akkor mi, ha követni akarjuk példáját,  kezdhetjük hímezni a szemfedelet, olyan helyzetbe kerülünk.
Persze, ameddig az Unió küldi a pénzeket, addig maradunk, hiszen mi elvi politikát folytatunk, az elv pedig az, hogy azok a barátaink, akik nem sajnálják tőlünk az ellopnivalót.


Majd Putyin - gondolhatja a Lángész, kinek lobogását kissé csökkenthette a legutóbbi attrakció, mikor az Európai Parlament tagjai körülállták és kollektíve levizelték okos fejét.
Sajnos, Putyinnak csak akkor vagyunk értékesek, ha az Unión belül vagyunk, Unión kívül senkik vagyunk az orosz külpolitika számára.
Putyin legfeljebb az atomreaktorokra felvett hitel részleteiért küld el valakit, és ez esetben képzeljük el, amint bekopogtat hozzánk a behajtó.
Keleten nem várnak minket, Orbánt meg különösen nem, az a társadalmi modell nem ismeri a pávatáncot - egyébként is, hülyék lennének importálni az ebola vírusát.
Mikor hajdan beléptünk az Unióba és a NATO-ba, megírtam, hogy mindkettőt el lehet dobni, mi leszünk Sztálin bosszúja a hálátlan Nyugattal szemben.
Az a szerencsés, kinek a gyereke már elballagott innen, és éli a migránsok nehéz életét a világban, ők már csak mosolyoghatnak a Nagy Nemzeti Bolhacirkuszon,  és várják, hogy ki fogja a körmei között elpattintani a Nemzeti Bolhát, mert, hogy házilagos kivitelezésre ebben az esetben legfeljebb akkor számíthatnak, ha a félmillió magyar pofáraesik a Brexit következtében, vagy kilépünk az Unióból.
Félmillió magyarnak egymillió rokona vergődik itthon, és eltűr mindent.
De azt nem fogja eltűrni, hogy az unokáit csak vízummal látogathassa Európában, csak azért, hogy ezek a férgek akadály nélkül lophassanak.


Ha mégis, akkor magunk írtuk alá az ország halálos ítéletét, köszönjük meg magunknak.
:O)))

link

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

PuPu 2018-10-01  PuPu blogja