A Sorsok Háza nevű tervezett „emlékezetpolitikai” intézményről igen tanulságos írásokat olvastam György Péter, Frölich Róbert/Gábor György/Vörös Kata (ÉS), illetve Révész Sándor (HVG) tollából, nem szólva korábbi vitákról. Az európai zsidóság nagy részének tudatos és rendszeres elpusztításáról valószínűleg minden más emberi problémáét terjedelemben meghaladó, gigantikus méretű történettudományi, politikai, filozófiai és szépirodalmi (és immár másodlagos: historiográfiai, irodalomtörténeti, recepciótörténeti és muzeológiai) értelmező korpusz jött létre, amelynek az áttekintéséhez szakember kell, aki én nem vagyok. Számtalan más kívülálló és laikus értelmiségihez hasonlóan én is sok nagyszerű, ám egymásnak ellentmondó művet olvastam erről, és mint mindenkinek, nekem is vannak töredékes és bizonytalan nézeteim a nyugati modernségnek erről a katasztrófájáról.

A budapesti Sorsok Háza-projekt újra föllobbantott  botránya azonban fölhívja a figyelmünket néhány sajátos magyarországi körülményre, amelyet a nem szakértő megfigyelő is szóvá tehet, aki a zsidókat ért szervezett tömeggyilkosság külföldi irodalmát is valamennyire figyelemmel követi.

A holokausztról szóló újabb magyar írásokból, amelyek többnyire a holokauszt történetének itt, Magyarországon megesett, helyi aspektusairól beszélnek, föltűnően hiányzik a fasizmus/nemzetiszocializmus középponti funkciója, olykor akár a puszta említése is. Pedig az akkori magyar fönnhatóság alatt élt zsidókat nem a végzet, még csak nem is egyszerűen az egykori német és magyar állam (az elvontan fölfogott közigazgatási struktúra „mint olyan”), hanem egy bizonyos – minden korábbitól megkülönböztethető – politika ölte, ölette meg. Ezért (nézetem szerint) alapvető jelentősége van annak, hogy a holokauszt történeti, politikai és erkölcsi megértésének a kontextusában – azaz annak a társadalomnak és államnak a jellegében, amelyben most az értelmezés, megértés, „emlékezés” lezajlik – jelen vannak-e a fasizmus/nácizmus alapelveinek tovább élő vagy kiújult világnézeti és államvezetési elemei.

.............................................................................................................................................................................

Tisztelt Olvasó!

Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.

Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (SMS-sel, bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.