Az európai befolyás lehetséges növelésért vállalja a sértegetést.
Orbán Viktor nyilvánvalóvá tette szeptember 11-én, Strasbourgban, hogy nagyobb európai hatalmat akar. Minden olyan felvetést negligált az Európai Parlamentben lezajlott Magyarország-vitát megelőzően, közben és azt követően, amely arra irányult, hogy a politikának alapvetően mégiscsak a demokratikus értékekről kellene szólnia a 21. századi Európában.
Ezzel szemben a magyar kormányfő úgymond „Európa jövőbeni kormányozhatósága érdekében” valóságos keresztes hadjáratot hirdetett saját néppárt-családjáért, amit szerinte meg kell menteni. És ezt ő meg is teszi. Még a fejéhez vágott számtalan sértő mondat ellenére is. Még annak jelenlegi vezetői ellenében is. Pláne megteszi a pártcsaládján kívüli, különféle színezetű, baloldaliakkal szemben, akiket – a hazai ellenzékkel egyetemben – válogatás nélkül, gőgösen lekommunistázott. Mert mint mondotta, bár nem akar most ebbe belemenni, de szerinte, akik nem értenek vele, lényegében Soros György instrukciói alapján bomlasztják az ő köreit.
Ismét botránykővé vált Magyarország
Megkapta tőle a magáét a német és az osztrák kancellár, továbbá a francia köztársasági elnök is. A miniszterelnök már Strasbourgba utazása előtt kijelentette: „Az igazság az, hogy az ítéletet már megírták.” A sajtótájékoztatón azzal erősített rá erre, hogy azt mondta: saját pártcsaládjának tagjait utasították Berlinből, hogy el kell fogadniuk a készítőjéről elnevezett Sargentini-jelentést. Ugyanis ennek EU-parlamenti vitáján vett részt Orbán Viktor, aki kétséget sem hagyott azzal kapcsolatban, hogy azt gondolja: a másnapi, 12-ei szavazáson kétharmados többségbe kerülhetnek azok, akik szerint az Európa Tanácsnak meg kell fontolnia, eljárást indítson-e Magyarország ellen, mert az országot kormányzók súlyosan megsértik a csatlakozási szerződésben vállalt értékrendet.
Jól érti az olvasó: egy hosszadalmas procedúra veheti kezdetét. Már amennyiben. De akár így, akár úgy, az ügynek feltehetően soha nem lesz közvetlen következménye. Amivel azonban máris szembe kell nézni: Orbán Viktor és az általa képviselt Magyarország ismét botránykő sok nyugat-európai politikus és polgár szemében. Igen, félreértés ne essék, az egész Magyarország viseli az legújabb kori, Lajtán túli, orbáni kalandozások ódiumát. Mert ha megszorítják, ha konkrét mulasztásokat, önkényes, egyes társadalmi csoportokat hátrányos helyzetbe hozó, a hatalmának ellenőrzésére hivatott intézmények ellehetetlenítését okozó intézkedéseket kérnek számon rajta, a kormányfő mindig az ország, a magyar nép egészének megsértését emlegeti. Vagy az ezeréves múltra, '56-ra, és hasonlókra hivatkozik, ahelyett, hogy a tárgynál maradna.
Orbán Magyarországa mintaország – szerinte
Ezt tette most is, amiért többen le is gyávázták őt. Ám neki arcizma sem rezdült, majd a fölényest játszva azzal replikázott, hogy akik itt és most meg akarják bélyegezni a magyar népet, készen kapták a demokráciát. Vagyis demagógiát vetett be a konkrét felvetésekre adandó konkrét válaszok helyett. Azokra a megnyilatkozásokra, amelyek lényege szerint nem csak saját választóinak érdekeit kellene képviselnie, hanem azokét is, akik nem rá voksoltak, egyszerűen átlépett. Nem is igazán titkolta, hogy a mindenkinek egyenlő esélyt jelentő demokratikus értékek itt és most két okból sem foglalkoztatják.
Egyrészt azért nem, mert szerinte Magyarországon e tekintetben minden rendben van. A demokratikus jogállam kifejezést az alaptörvény is tartalmazza. Kell-e ennél több? A Közép-Európai Egyetem, a CEU maga írja a honlapján, hogy akiket most beiskoláznak, azok Budapesten is fejezik be tanulmányaikat. Ezt ő maga, Orbán Viktor olvasta idejövet. A cigánykérdés annyira rendben van, hogy azt egy cigány származású Fideszes EU-parlamenti képviselő tanúsítja. És persze, hogy folyamatosan konzultál a lakossággal a kormány. Most is előkészületben egy levél. Ami pedig a korrupciót, az EU-pénzekből folyó beruházások túlárazását illeti, arra csak azt mondhatja: a nyugati cégek is részt vesznek a tendereken. Aztán gondoljon mindenki arra, amire akar! – teszem hozzá már én. És így tovább, gátlástalanul harsogva a féligazságokat, szenvtelenül átlendülve a választójogi törvény Fidesznek kedvező módosításai fölött.
Másrészt a bírálatok azért nem időszerűek, mert szerinte most igazán egyetlen kérdésre kell koncentrálni: a migrációra, a migrációra és megint csak a migrációra. Ez utóbbin keresztül világította meg aztán azt a talányt, hogy ha egyébként úgy kellett bekönyörögnie magát arra a vitára, amit a bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker is el akart halasztatni, miért ment a francia városba a pofonokért. Mert ezek valójában kapóra jöttek neki. Így ugyanis eljátszhatta az áldozat szerepét. Ezt aztán a nagyrészt a kormányának befolyása alatt álló magyarországi médiával még fel is nagyíttathatja. Célja tehát elsősorban az volt, hogy felbőszítse itthoni híveit, s ráhangolja őket arra az atmoszférára, aminek ki kell tartania tavaszig. Amint azt újságírói kérdésre kifejtette: a jövő tavaszi európai parlamenti választásokon idehaza kell olyan támogatottságot szereznie, hogy azzal megkerülhetetlen legyen a néppárti pártcsaládon belüli brüsszeli és strasbourgi politikai játszmákban. Még akkor is ezt akarja – adta értésre, ha őt most ki szeretnék túrni. De nem fog marginális európai politikai erők része lenni.
Putyin is csak használja őt
Ehhez képest igazán másodlagos, hogyan szavaznak szerdán az EU-képviselők a jelentésről. Mert visszajutottunk oda, amivel kezdtem ezt a cikket: Orbán hatalmi kérdésnek tekinti ezt a helyezkedést is. És ha csak rajta és hívein múlik, kerül, amibe kerül, talán sikerül is neki az európai intézményekben való további befolyásszerzés. A migránsozással ugyanis el fogja érni, hogy minden mást elfeledtessen farkasvakságban leledző választóival. Dacára az egészségügy, az oktatás összeomlás szélére kerülésének, a gazdagok és a szegények közötti szakadék mélyülésének, a bíróságok legyűrésének, a mérhetetlen korrupciónak, a hívek ismét hanyatt homlok rohannak majd, hogy az ő jelöltjeire szavazzanak. Ezen keresztül pedig a Lajtán túlra kalandozó Fidesz-vezér európai súlya tovább nőhet.
Kérdés, hogy így lesz-e? S kérdés, hogy ha így lesz, akkor meddig? Mert a magyarok nyugati kalandorkodásának anno is gyászos vége lett. Most pedig bizonyára lesz ehhez egy-két szava Merkelnek, Kurznak, Macronnak, s talán Putyinnak is. Mert emlékezzünk csak! Ezekkel az európai vezetőkkel egyre gyakrabban találkozik az orosz államfő. Magánemberként is. Tehát esetleg érdemes lenne átgondolni, amiről persze hiába győzködök itt jó ideje mindenkit, hogy használhatatlan az amerikai propaganda által a világpolitika jelenségeire magyarázatul felkínált Putyinozás.De legalábbis nem a sugalmazásokban szereplő módon használható.
Mert egyre nyilvánvalóbb, hogy valójában már évekkel ezelőtt is kikkel akart és akar most is együttműködni az orosz elnök Európában. Hogy Orbán Viktorral csak jobb híján és átmenetileg, az egyre bizonyosabb. Őt legfeljebb csak kihasználta és kihasználja. A magyarok „Tovariscsi konyec”-ozott, russzofób módon megnyilatkozó többségével együtt. Mert ne higgye bárki is, hogy az orosz medvének rövid az emlékezete, s például elfelejtette volna annak az 1989-es fiatal embernek az arcát, aki elvtársainak kifejezett könyörgése ellenére, politikai haszonszerzési szándékkal hetvenkedett Nagy Imre és '56-os mártírtársai koporsójánál, s megjátszott hősiességgel, egyszersmind veszélyeztetve a folyamatot, úgy küldte haza a szovjet csapatokat, hogy azok, saját vezetőik döntése alapján, akkor már hónapok óta vonultak ki az országból. #
CÍMKÉP: Orbán Viktor felszólal a strasbourgi vitában. Mellette Gulyás Gergely, mögötte Szíjártó Péter. Társaságában volt még Rogán Antal is. (Képernyőkép)
