Nyomtatás

CÍMKÉP: A különleges katonai művelet (SZVO) Ukrajnában elhunyt oroszországi katonájának temetése Tatárföld egyik muszlim temetőjében, 2022. márciusában. Azóta csalásrendszer is kialakult a kártérítés legalább egy részének megszerzésére. Az összeállítás erről, illetve a „fekete özvegyek” jelenségéhez kapcsolódva a háborút kísérő információs hadviselés körülményeiről ad vázlatos áttekintést. (Forrás: Gazeta.ru, fotó: Jegor Aleejev)

„Fekete özvegyek” pályáznak a fronton elesett orosz katonák után járó állami juttatásra – idézte ismerősöm a HVG cikkének címét, majd azt kérdezte tőlem:

Mennyire téma a cikkben említett jelenség az orosz fősodratú médiában?

Válaszom:
(1) Ahol a pénz megjelenik, ott a visszaélések is. Különösen érvényes ez Ukrajnára és Oroszországra. (V.ö.: az orosz-szovjet irodalom múltjából az Osztap Bender történeteket vagy az Oroszországban elképesztő mértékű, az okostelefonokhoz, a bankkártyákhoz kapcsolódó, részben Ukrajnából kiinduló, az ottani titkosszolgálatok által is szervezett mai, pénz- és ingatlanszerzésre szakosodott csalások tömegét, amelyek ellen a bankok az állam, az állami média csak részben folytat sikeres kampányokat.)

(2) A Szobcsak neve alatt futó projektek egy orosz–izraeli kettős állampolgár, Kszenyija Szobcsakhoz kötődnek. Ő a rendszerváltás utáni szentpétervári polgármester lánya, állítólag Putyin a keresztapja, ami persze Izraelben aligha releváns. Zajos influenszer. Indult Putyin ellen az egyik elnökválasztáson, s az elnök éles bírálója. Amikor Oroszországban van, rendszerint botrányok kötődnek a nevéhez. Amire utoljára emlékszem: még a télen, a szervezésében, az egyik nagybank támogatásával Pétervárra reptettek orosz ellenzékieket, LMBTQ-ságukkal tüntetőket és fényűző körülmények között rendeztek számukra estélyt. (Aki az ilyen esetek ellenére azt állítja, hogy érti Oroszországot, benne a Putyin-rendszert, azt elmeháborodottként mutogatnám.)

(3) Az ilyen ügyek 2025 óta terítéken vannak. A konkrét riportot nem szándékozom megnézni, róla a legfőbb állami rádió és a tévé általam ismert és rednszeresen nézett, hallgatott műsoraiban nem hallottam, de ebből nem következik semmi. Amin meglepődtem, az 5 millió rubel, mert halál esetén eddig én körülberlül 40 milliós kártérítésről tudtam. Az 5 millió azért is tűnik kevésnek, mert a szerződés aláírásakor eleve 400 ezer rubelt kapnak az államtól, illetve további minimum 400 ezer rubelt a régió kormányzatától az SZVO-ban (különleges katonai műveletben) résztvevők. És külön tarifái vannak a sebesülés és a rokkantság különböző fokozatainak.

(4) Az orosz nyelvű AI szerint a „Vigyázat: Szobcsak” csapat jelentése heves közfelháborodást váltott ki, megosztva a közönséget és a bírálókat. A film felerősítette az orosz törvények jogi kiskapuiról szóló vitákat is.

– A kormánypárti média (például a RuNews24) és közéleti személyiségek kritizálták a filmet, „a katonák családjainak megsértését” emlegetve. A kritikusok azt állították, hogy a filmesek szándékosan részegnek vagy kizárólag önérdek által vezéreltnek ábrázolták az orosz katonákat, figyelmen kívül hagyva a hazafias indítékokat. A tényleges SZVO-résztvevők feleségei azzal vádolták Szobcsakot, hogy a nyugati közönség elismerése érdekében elfogult képet alkot az „orosz reménytelenségről”.

– A közönség egy másik szegmense mély undorát fejezte ki a közösségi médiában ábrázolt jelenséggel kapcsolatban. A felhasználókat megrémítették a csaló csoportokról („leendő feleséggép”) szóló történetek, amelyekben kifejezetten a nyaraló, sebezhető katonákat célozták meg. Lerészegítették, egyetlen nap alatt összeházasították őket, majd haláluk után akár 12-16 millió rubelt is elraboltak tőlük (itt már nem 5 millióról van szó, vagyis ez az összeg az örökösök közötti felosztás után alakulhat ki, lásd alább!), anyjuknak és gyermekeiknek semmit sem hagyva.

– Újságírók és önkéntesek (például Anasztaszija Kasevarova) megerősítették, hogy a házassági csalások és az „egynapos feleségek” esetei léteznek. Egyes régiókban az ilyen rendszerek teljes értékű bűnözői vállalkozássá váltak.

(5) Jogi szempontok: hogyan strukturálják a kifizetéseket és mi a probléma. A jelenlegi orosz jogszabályok szerint egy katonai szolgálatot teljesítő személy halála esetén az egyösszegű kifizetéseket (az elnöki 5 millió rubelt, a regionális juttatásokat és a biztosítási összegeket – ez is jelzi, hogy az összeg sokkal jelentősebb) egyenlően osztják fel az első vonalbeli családtagok között: hivatalos házastárs (a halál időpontjában bejegyzett feleség); az elhunyt szülei; kiskorú gyermekek (vagy 23 év alatti, nappali tagozatos, tanuló gyermekek).
– Miért merülnek fel jogi viták? Házasságkötés egy nap alatt: A jelenlegi szabályok lehetővé teszik a katonai hatóságok számára, hogy a kérelem benyújtásának napján házasságkötésben közreműködjenek. (Ez egyébként, tudtommal, még szovjet örökség.) A csalók ezt kihasználják a jogi státusz gyors formalizálására. Ha a házasság csak néhány napig is tartott, és a házastársak soha nem éltek együtt, a törvény az ilyen feleséget tekinti elsődleges örökösnek. A pénzt egyenlően osztják fel közte és az említettek, például a katona idős édesanyja között.
– Az Állami Dumában (az orosz parlamentben) élénk vita folyik egy törvényjavaslatról, amely az élettársakat törvényes feleségként ismerné el, ha a pár hosszú ideig együtt élt vagy közös háztartást vezetett. Ez ellenkritikát váltott ki az ügyvédek részéről, mivel az „élettársi kapcsolat” visszamenőleges bizonyítása rendkívül nehéz, ami még több kiskaput nyit a csalók számára.
– Az elhunyt rokonai megpróbálják bíróságon fiktívnek nyilvánítani az ilyen gyors házasságokat. Céljuk, hogy megfosszák a „fekete özvegyeket” a juttatásoktól. Azonban jogilag nagyon nehéz bizonyítani, hogy az elhunytnak nem állt szándékában családot alapítani a halála után. A sikeres esetek ritkák, a kárvallottak a katonai ügyészség beavatkozását vagy széles körű médiavisszhangot követelnek. #

 

Submit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to Twitter

Kabai Domokos Lajos 2026-08-06  BEKIÁLTÁS