Első pillantásra tetszetősnek tűnhet fel Valerij Zaluzsnij, a Vlagyimir Zelenszkij ukrajnai vezetőnek a londoni nagyköveti posztra száműzött kihívójának, az Ukrán Fegyveres Erők korábbi főparancsnokának az Ukrainszka Pravda által idézett minapi kijelentése. Pláne a korábbi politikus, Hegyi Gyula kommentárjával együtt. A szövegkörnyezet azonban többről szól:
„Jól ismerem a NATO-t. 12 évig azon dolgoztam, hogy elérjük a NATO-sztenderdeket, minden évben végighallgattam a meséiket arról, hogy hamarosan csatlakozhatunk a NATO-hoz. Sajnálom, de soha nem fogunk csatlakozni hozzájuk!” – jelentette ki Zaluzsnij.
Az indoka az európai/nyugati felsőbbrendűséggel elteltek számára akár mellbevágó is lehet. Mert Ukrajna londoni nagykövete azt is hozzáfűzte a fentiekhez, hogy „a NATO elavult rendszer, működése az 1940-es évek doktrínáin alapul; lehetetlen összeegyeztetni az ukrán haderő fejlettségével. A NATO valószínűleg úgy marad, ahogy most van, legalább 12 év kell ahhoz, hogy végigjárják az utat, amit Ukrajna már végigjárt és elérjék legalább az Oroszországi Föderáció (haditechnikai) szintjének felét.” Javaslata szerint Ukrajnának egy olyan szövetséghez, például egy európai védelmi szövetséghez, kellene csatlakoznia amely hatékonyabb a NATO-nál.
Magam azonban nem csupán a NATO jövőjének latolgatásához fűzök megjegyzést. Első lépésben maradok a Hegyi Gyula mémjében olvasható szöveg, illetve a Facebook-oldalán hozzáfűzött szavainak értelmezésénél. Mindenekelőtt ukrán demográfusok megállapításaira támaszkodva megjegyzem: az ország lakosságvesztése 1991 óta nem 8, hanem 20 millió körüli. Továbbá: az Ukrajnában élők igen jelentős hányada eleve nem ukrán, ellentétben azzal, hogy a nyugati, köztük a magyar politikusok és publicisták általában mindenkit – oroszokat, magyarokat, románokat, lengyeleket, tatárokat, ruszinokat, gagauzokat, görögöket, szóval a százféle, az ukránosító kijevi hatalom által őshonosként nem elismert nemzetiség többségét – az ukrajnai kalap alá vesznek, ahelyett, hogy ukrajnaiakról beszélnének, s írnának.
Második észrevételem, hogy szerintem Zelenszkij ebben a dologban (sem) oszt, s nem szoroz. Ő egy báb, mint ahogy a kijevi hatalmi gépezetben a 2014. február 23-ai államcsíny óta, amikoris részben külföldiekből, köztük amerikai állampolgárból álló kormányt állítva fel, Washington szervezésében államcsínyt hajtottak végre, mindenki az amerikai törekvések eszköze az Oroszország visszaszorítása, elszigetelése érdekében zajló ukrajnai műveletekben. Ezt, miként erről többször cikkeztem a Bekiáltásban, először 1903-tól Theodore Roosevelt alapozta meg azokban a kongresszusi beszédeiben, amelyekben
bejelentette az USA igényét az Oroszország erőforrásai fölötti ellenőrzésre.
Ezt a doktrínát újította fel Zbigniew Kazimierz Brzezinski lengyel származású amerikai politológus, politikus, geostratéga, aki Jimmy Carter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója volt 1977–1981 között. A nagy sakktábla című, magyarul is elérhető kötetéből (illetve a Foreign Affairs különböző számaiból) származik a cikk utáni térképvázlat a 70-es, 80-as évekből, ami a szaggatott vonalakkal jelölve, sűrítve foglalja össze a Szovjetunió / Oroszország felbomlasztásának később ténylegesen is bekövetkezett, s ma is zajló irányait, illetve a tengeri kijáratoktól való elzárási törekvéseket.
Ukrajnával összefüggésben Joe Biden időszakában globális erejű amerikai befektetők már rátették a kezüket az ottani termőföld nagy részére, Donald Trump pedig nem egyszer dicsekszik azzal, hogy a Zelenszkijjel kötött megállapodások biztosítják az amerikai cégek számára a Donyec-medence erőforrásai – köztük a ritka földfémek – kiaknázását, illetve az ukrajnai energetikai, a vasúti hálózat, a kikötők stb. kizárólagos használatát. Ily módon a mostani orosz bombázások amerikai érdekeket is sértenek, amit az amerikai kormányzat nyilván mérlegel, amikor szerte a világban hadműveleteket indít a petrodollár pozíciójának megőrzése érdekében. Az ukrajnai háború befejezése után, a vége alighanem az lesz, hogy
orosz-amerikai együttműködéssel zajlik majd ezeknek az erőforrásoknak a kiaknázása, amiként vélhetően az eredetileg német–orosz beruházásban épült, majd felrobbantott Északi Áramlat-2 vezeték helyreállítása és hasznosítása is.
Persze, feltehetően lesz ehhez néhány szava Kínának is. Emellett érdekes, bár Európa gazdasági erejének csökkenése miatt kérdéses a megalapozottsága, az Ukrajna londoni nagykövetét Zelenszkijjel szemben a kijevi hatalmi küzdelemben a brit kormányzati körök által támogatott Valerij Zaluzsnijon keresztül megszellőztetett elképzelésnek, miszerint a NATO alternatívája lehetne egy európai védelmi szövetség. Ám nem tudok arról, hogy a tömegkommunikációban szót kapó magyarországi elemzők, magukat közszolgálati elkötelezettségűnek tartó médiacelebek, illetve a politikusok a fentebb vázolt összefüggésekkel érdemben és mélyrehatóan foglalkoznának. Leginkább egyes politikusok – Putyin, Biden, Zelenszkij, Trump – tulajdonságaiból, önkényesként feltüntetett magatartásából vezetik le a történéseket. A nemzetközi tőke mozgásának, a kapitalizmus törvényszerűségeinek elemzéséig pedig végképp nem jutnak el ... #
Kabai Domokos Lajos
