A legismertebb oroszországi elemzők körében régóta tartja magát az a nézet, hogy

Moszkvának előbb-utóbb csapást kell mérnie a NATO-országok hadiüzemeire.

Ugyanis, az amerikaiak mellett, ezekben tömegével gyártják és szállítják Ukrajnába azokat az eszközöket, amelyekkel évek óta növekvő mértékben, nap mint nap támadják Oroszország civil célpontjait is: lakóházakat, iskolákat, energetikai rendszereket, egészségügyi intézményeket a leningráditól a brjanszki, a kurszki, a voronyezsi, a belgorodi, a moszkvai, a rosztovi, a krasznodari területen át a Krímig, sőt Tatársztánig, Csecsenföldig.

Az enyhén szólva hiányosan tájékoztatott, buborékjaiból tájékozódó, ruszofób magyarországi hírfogyasztók kézzel-lábbal tiltakoznak az effajta közlések ellen. Azonnal Moszkva ügynökének kiáltják ki az olyan újságírót, mint engem is, aki attól vezetve, hogy a tömegek tudatlanságban tartása végső soron elsősorban e tömegeket érintheti majdan végzetesen, 2014 januárja óta szisztematikusan igyekszik beszámolni a közelünkben folyó, egyre véresebb és kiterjedtebb háborúságnak a nyugati közvélemény előtt rejtve hagyott történéseiről, összefüggéseiről.

Az európai országokra ellencsapást követelő oroszországi hangok különösen élessé váltak annak nyomán, hogy április 15-én az orosz védelmi minisztérium nyilvánosságra hozta az országuk elleni bevetésekre szánt pilóta nélküli repülőgépeket gyártó európai ukrán vállalatok, illetve az alkatrészeket szállító szintén európai cégek nevét és címét. A minisztérium közleménye szerint

több ország vezetése úgy döntött, hogy növeli az Ukrajna számára készülő drónok gyártását. Moszkva ezt a lépést szándékos eszkalációnak tekinti, amely Európa háborúba való bevonásához vezet.

Az orosz fél azt állítja: csak az ukrajnai dróngyártó vállalatoknak nyolc európai államban vannak fióktelepeik. Az Oroszországra csapásokat mérő pilóta nélküli repülőket Londonban, Münchenben, Prágában, Rigában, Vilniuszban kifejezetten helyi cégek gyártják. Érintett Dánia, Hollandia, Lengyelország is. Spanyolországban egy madridi üzemben, Olaszországban négy gyárban, köztük egy velenceiben szerelnek össze alkatrészeket. Utóbbiakat Törökországból, Izraelből is szállítják.

Moszkva nyugtalanságát növelte, hogy április 14-én bejelentették: Ukrajna és Németország megállapodott egy új, 4 milliárd eurós „védelmi” csomagról. Mihajlo Fjodorov ukrán védelmi miniszter szerint a megállapodások célja a légvédelem megerősítése, a nagy hatótávolságú képességek fejlesztése és a drónok közös gyártásának elindítása. Április 15-én az Egyesült Királyság jelentette be, hogy 2026 végéig 120 ezer nagy hatótávolságú drónt küld Ukrajnának, valamint felderítő, logisztikai és tengeri drónokat. Dmitrij Medvegyev korábbi államfő, az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsának elnökhelyettese angol nyelvű Twitter-oldalán azt javasolta, hogy

a minisztérium által közzétett jegyzéken szereplő üzemeket a fegyveres erők tekintsék lehetséges célpontoknak.

„Hogy mikor következnek be a csapások, attól függ, hogy mi történik ezután. Addig is, aludjatok békésen, kedves partnerek!” – kommentálta szarkasztikusan a védelmi tárca közleményét. Mindenesetre, a némileg tájékozott kívülállónak sem kell sokat töprengenie azon, hogy mi a NATO célja: az évek óta naponta, Oroszország számos térsége, települése ellen tucatjával, esetenként százával indított dróntámadásokkal a már ma is jelentős védelmi erőkre nehezedő nyomás fokozása.

Emiatt a drónelhárításnak az egész országban szüntelenül készen kell állnia. Emellett a biztonsági erőknek a Kijev által átdobott diverzánsok vasútvonalak, üzemanyagtárolók, transzformátorállomások, tömegrendezvények, katonai bázisok, kávéházak stb. elleni támadásának kivédésére, a helyi hatóságoknak a károk felszámolására. Nemkülönben hatalmas apparátust köt le a magukban vélt vagy valós iskolai, családi sérelmeket hordozó, esetleg csupán kalandot kereső, nem egyszer csekély összegekért az internetes csatornákon, főleg a Telegramon beszervezett, aztán megzsarolt, végül az elfogásuk után tinédzserként büntető intézetekbe jutó kamaszok akcióinak meghiúsítása.

Őket bankautomaták benzinnel való lelocsolására, felgyújtására, a társasházak szeméttárolóiban, az elektromos rollerek csomagtartóján, az üzletek bevásárló-kocsijaiban kisebb robbanószerkezetek elhelyezésére veszik rá. Ezekről, a nagyhatalmi érdekek oltárán áldozattá tett fiatalok sorsáról persze, Magyarországon semmit nem hallani...

Az orosz médiumokban elhangzó érvek között talán a legerősebb: ideje végét vetni a Nyugat Oroszország elleni, századonként ismétlődő támadásainak. Ehhez képest a nyugati sajtó, s a szinte kizárólag annak híreire támaszkodó hazai, hosszú éveken át eltitkolta a közönsége elől, hogy az Ukrajna területén folyó háborút az Amerikai Egyesült Államok kormányai, a hatvanas évekig visszamenően, az 1990-esektől erősödő mértékben készítették elő. Arról is csak elvétve – az eseményekkel egyidőben szinte egyáltalán nem – esett szó, hogy az Ukrajna demokratizálását célzó, a német, a francia, a lengyel kormány által is aláírt. 2014. február 22-ei megállapodást miként annullálta Washington a véres kijevi államcsíny megszervezésével, az ukrajnai parlament banderista-fasiszta verőlegényekkel történt szétveretésével.

A nyugati közvélemény nem szerezhetett tudomást arról sem, miként gyilkolták a 2022-es oroszországi invázió előtti nyolc évben is a Donyec-medence zömmel orosz lakosságát a kijevi kormány büntető alakulatai, hogyan hiúsította meg, Angela Merkel, Francois Hollande utólagos bevallása szerint, London, Berlin és Párizs az ennek véget vetni akaró megállapodásokat. A felvilágosodás civilizációjának nagyobb dicsőségére, a szemünk előtt zajlik Hitler ördögi tervének kivitelezése: a keleti szlávokat egymás gyilkolására kell rábírni annak érdekében, hogy a vezetőiktől, a közösségeiktől, a vallásuk gyakorlásától, az egészséges táplálkozástól, az egészségügyi ellátástól, az oktatástól megfosztva töredékére csökkenjen a számuk, s így német gyarmattá tehessék Oroszországnak (a Szovjetuniónak) az Urálig húzódó területét.

Természetesen, e forgatókönyvnek – egyelőre – nem ennyire brutálisan embertelen változata érvényesül. Bár, ha azokat a százezreket tekintjük, akik már eddig is belehaltak, a milliókat, akik rokkanttá, földönfutóvá váltak, aligha van helye a humánum emlegetésének. Azt pedig csak latolgatni lehet, hogy e szenvedésekre még mennyi fog rakódni azt követően, hogy

az USA hadiiparához kötődő érdekcsoportok által mozgatott washingtoni kormány apránként Londonra, Brüsszelre, Berlinre, Varsóra, továbbá skandináviai és baltikumi bábjaira, a hozzánk hasonló EU- és NATO-csatlósokra bízza a piszkos munkát, a valójában az Oroszország felbomlasztására, erőforrásai fölötti globalista-transzatlantista tőkés csoportok általi ellenőrzésének megszerzésére irányuló háborúzást.

Az Oroszország felosztására vonatkozó, régmúltra visszanyúló tervekről utoljára Az USA hátat fordít Eurázsiának című, térképpel ellátott jegyzetemben írtam. Minthogy ezeket az aspektusokat egyszerűen szőnyeg alá söprik Európa-szerte, az itteni közvélemény nem érzékeli, miként csúsztatják bele egy olyan háborúba, amelyben Ukrajna után, a mi szűkebb értelemben vett térségünk szintén az említett erők proxyja, vagyis áldozatszerepre kárhoztatott helyettesítője lesz a kapitalizmus soron lévő válsága miatti, a tőkeérdekek mozgatta rendszer túlélését szolgáló küzdelemben. #

Kabai Domokos Lajos