Tartalomjegyzék

Mészáros István – Krausz Tamás.

John Bellamy Foster: Bevezetés Mészáros István: A Leviatánon túl c. művéhez (részletek)

Analízis

Mészáros István: Előszó a Leviatánon túl-hoz

A szerző posztumusz művének előszava nem szűkebb perspektívát állít elénk, mint az állam meghaladhatóságának igényét. A Hobbes által feltételezett természeti állapot­ban az államisággal még „csak” a mindenki harca mindenki ellen állapotát kellene az újkori természetjog alapján meghaladni. Az elmúlt közel négy évszázadban azonban az államisággal nem sikerült a béke és biztonság természetes állapotaiba jutnunk, az államok azóta is háborúznak egymással. Külső és belső, elnyomó erőszakával inkább egy Leviatán-állam törvényei között élünk.

Ricardo Antunes: Mészáros István és a tőkerendszer társadalmi anyagcsere-folyamata. A normál működés – a rombolás

Mészáros István életművének különösen aktuális aspektusa a tőke társadalmi anyagcsere-folyamata elkerülhetetlenül destruktív jellegének bemutatása. Ez szem­betűnővé vált az utóbbi évtizedek során a munka elértéktelenedésével és a természet pusztításával, amit erősödő rasszizmus, nemi elnyomás és tudományellenesség kísért. Mészáros hangsúlyozta, hogy e rendszeren végérvényesen túllépni csak valamennyi pillére – a tőke, a bérmunka és az állam – együttes felszámolásán keresztül lehetsé­ges.

Szigeti Péter: Az államtípusok, az államfejlődési utak és az államelhalás kér­déseiről

A tanulmány bemutatja a társadalmi formák és az államtípusok kapcsolatát, majd az államfejlődési utak sémáját taglalja, amivel szembeállítható az állam elhalásának klasszikus problémája. Az önkormányzás két felfogása reflektálódik: a polgári álla­mon belüli törekvések relevanciája és a marxista elmélet eltérő útkeresése. Az utóbbi feltételrendszerében a „félállami” megoldások négy javaslata fogalmazódik meg: 1. deliberatív közgyűlések a szövetkezeti köztulajdon népességeltartó képességének bázisán; 2. racionalizált visszahívhatóság; 3. országos népszavazás e-demokratikus előkészítéssel; 4. közösségek, szakmák önszabályozó társadalmi normái.

John Bellamy Foster: A szocialista eszme megújítása

A tanulmány Marx és néhány követőjének munkái, mindenekelőtt Mészáros István filozófiai műve alapján rekonstruálja a szocializmus-kommunizmus fogalmát, lénye­gét: eszerint a kiindulópontot a társadalmi-közösségi tulajdon, a bérmunkások által ellenőrzött munka, munkavégzés és a szociális egyenlőtlenségeket előidéző egyéb strukturális okok felszámolása képezi. Mindennek az ad közvetlen aktualitást, hogy a modern kapitalizmus olyan gazdasági-szervezeti, környezeti és politikai kataszt­rófát zúdít az emberiségre, amelyek az adott rend keretei között megoldhatatlanok. A trumpizmus igazán fényesen megmutatta a rendszer szerkezeti válságának összes tünetét. A szocializmus megvalósítása az egyetlen reális alternatíva, ami az emberi­séget megmentheti.

Marcello Musto: Marx kései kutatásai az Európán kívüli társadalmakról

Az 1870-es évek végén Marx a Nyugat-Európán kívüli régiók gazdasági-politikai viszonyainak mélyebb vizsgálatába fogott. Kutatásai során egyre markánsabban hangsúlyozta a gyarmatosítás destruktív hatásait, a „civilizáló” hatásra való hivat­kozások képmutató voltát. Hangsúlyosan felvetette a nyugati kapitalista fejlődéstől eltérő fejlődési utak lehetőségének problémáját. Mindez megkérdőjelezi Marx eurocentrikus, gazdasági determinista gondolkodóként való beállítását.

Interjú

A község a szocializmus területi sejtje. Gsus Garcíával, Altos de Lídice község szó­szólójával Federico Chimonetti argentin blogger beszélget

Asszociációk

Lugosi Győző: A bandungi szellem

A cikk a Bandungi Konferencia 65. évfordulójának apropóján egyrészt felvázolja a posztkoloniális afro-ázsiai térség államainak a hidegháborús államközi rendszerben betöltött strukturális szerepét, másrészt bemutatja e társadalmak három fő, belső fejlődési alternatíváját, különös tekintettel a konfuciánus ideológiába ágyazott, nem kapitalista intenciójú kelet-ázsiai társadalmi-gazdasági rendszerekre, jelesül Észak- Koreára. A szerző végül kitér a „bandungi szellem” mai, a neoliberális globalizáció korában érvényes(ítendő) jelentéstartalmára is.

Tényről tényre

Búr Gábor: A szubszaharai Afrika a globális kapitalizmus rendszerében

A Szaharától délre elterülő Afrika Földünk legszegényebb, legelmaradottabb része. Erőszakos világgazdasági integrációja a kezdetektől kiszolgáltatott, alávetett helyzetbe kényszerítette a kontinenst. A dekolonizáció roppant várakozásokat ébresztett, ám a térség pozíciója ezek teljesülése helyett tovább erodálódott a globális kapitalizmus rendszerében. Az új évezred az új „versenyfutás” révén változást hozott, ma még azon­ban kérdéses, hogy a természeti kincsek iránti növekvő igények hátán Afrika képes lesz-e régről öröklött és újonnan keletkezett problémáit megoldani, az egyenrangú világgazdasági partnerség irányába mozdulni.

link