BALMIX - Történelmi jelentőségű alku született ma reggelre Brüsszelben

Emellett a „normál” EU-s költségvetés keretösszege 1074 milliárd euró lesz. Így összességében egy 1824 milliárd eurós döntést hoztak meg a tagállamok, amely több szempontból is rendkívüli, mind a méretét, mind a belső szerkezetét, mind a hozzá társított feltételrendszert, mind a mögöttes finanszírozását tekintve. Magyarország várhatóan sokkal több EU-pénzből gazdálkodhat a 2021-2027-es időszakban a helyreállítási alapnak köszönhetően, mint a mostani 2014-2020-as ciklusban, igaz közben a magyar parlament határozata ellenére mégis lesz jogállamisági feltételrendszer az EU-s pénzek kifizetéséhez és a helyreállítási alapból való folyósítást és viszonylag feszes keretekhez kötötték.

Az Európai Tanács oldalán közzétett végső javaslatot elfogadták kedd reggel fél 6 körül a tagállami vezetők, így megszületett a történelmi jelentőségű alku. A lényeg:

Végül 750 milliárd eurós maradt a helyreállítási alap keretösszege (NextGenerationEU), és 1074 milliárd euró maradt a 2021-2027-es keretköltségvetés (MFF), azaz összesen egy 1820 milliárd eurós csomagot fogadott el a 27 tagú közösség 2018-as árak mellett. Ez idei folyó áron 809+1117 milliárd euró, összesen 1867 milliárd euró.

A NextGenerationEU belső szerkezete úgy változott meg, hogy az eredeti 500-ról 390 milliárd euróra csökkent a vissza nem térítendő támogatási rész, és 250-ről 360 milliárd euróra emelkedett a hitel láb (ezek mind 2018-as árak melletti összegek, idei folyó áron összesen 809 milliárd euróról van szó)
Ekkora összeget tehát felvehet majd az Európai Bizottság a kötvénypiacokon, azaz az EU történetében először közös adósságkibocsátásra kerül sor, hiszen a felvett pénzből a vissza nem térítendő lábat a tagállamok közösen törlesztik vissza (a közös visszatörlesztés érdekében, a tagállamoktól a pénz beszedésére felhatalmazzák a Bizottságot: konkrétan 0,6%-ponttal 2%-ra megemelik az EU költségvetés saját bevételi forrásait a tagállami együttes GNI-hoz képest)
A hitelek törlesztése az eredeti javaslathoz képest 2 évvel hamarabb, már 2026-tól megkezdődik (ezzel beszorította magát a Tanács abba is, hogy az új közös költségvetési adó- és járulékbevételeket minél hamarabb el kell dönteni és be kell szedni) és legkésőbb 2058. december végéig be kell, hogy fejeződjön.
A helyreállítási alap 750 milliárd eurós keretét legkésőbb 2023 végéig kötelezettségvállalásban "oda kell adni" a tagállamoknak és 2026 végéig ki kell fizetni, a pénzek felhasználásának ellenőrzésébe pedig bevonják az Európai Parlamentet és az Európai Számvevőszéket.
A NextGenerationEU belső szerkezete nemcsak a támogatások és hitelek volumenében, egymáshoz képesti arányában változott meg durván, hanem a kiadási célok szintjén is: míg a Helyreállítási és Rezíliencia Eszköz (RFF, tagállami reformok finanszírozása) 560-ról 672,5 milliárd euróra ugrott, közben számos más kiadási cél keretét durván legvágták, vagy egyszerűen nullára írták. A Méltányos Átállást Támogató Alap (JTF, ami például a lengyeleknek fontos a CO2-átállás, klímavédelem terén), 30-ról 10 milliárd euróra vágták, a Horizont Europe kutatási programot 13,5-ről 5 milliárdra, az InvestEU beruházás finanszírozási programot 30,3 milliárdról 5,6 milliárdra, a bajba jutott cégeknek szóló támogatási programot (Solvency Support Instrument) 26-ról 0-ra vágták, a magyar szempontból is fontos vidékfejlesztési támogatási programot 15-ről 7,5 milliárdra vágták, az egészségügyi ellenálló képesség javítására szolgáló HealtEU programot 7,7 milliárd euróról szintén 0-ra vágták, és az NDICI programot is 15,5-ről 0-ra vágták.

Amint azt már az EU-csúcsra készített eredeti javaslatában is szerepeltette Charles Michel: a 750 milliárd eurós NextGenerationEU kereten belül az tagállami reformok megfinanszírozására szolgáló RFF keretből (672,5 milliárd euró) csak 70%-ot osztanak fel azzal a képlettel 2021-2022 során, amit a Bizottság javasolt (2015-2019 közötti munkanélküliségi ráta, egy főre jutó GDP-alapú fejlettségi mutató, és várható gazdasági visszaesés a koronavírus-válság miatt). A fennmaradó 30%-nyi részt 2022 közepéig annak tükrében osztják fel, hogy ténylegesen milyen mély válságot okozott a vírus (egyenlő súllyal szerepel benne a 2020-as visszaesés mértéke, illetve a 2021-2021-es visszaesés kumulatív módon). Az RFF forrásokért tehát minden tagállamnak nemzeti reformprogramot kell készítenie a 2021-2023-as időszakra vonatkozóan, ezek teljesülését 2022-ben megvizsgálják és ez is a fennmaradó források elosztásában számítani fog.
A tagállami reformprogramokat a benyújtást követően legfeljebb 2 hónapon belül elbírálja a Bizottság (egy külön munkacsoport áll fel ennek érdekében) és azt vizsgálják, hogy mennyire áll összhangban a terv a Bizottság által szorgalmazott országspecifikus ajánlások tartalmával, illetve a gazdaság potenciális növekedési teljesítményét mennyire fokozza, a munkahelyteremtéshez mennyiben járul hozzá, és az ország gazdasági-szociális ellenálló képességét mennyire javítja a terv. Ezeket pontozzák és a legmagasabb pontszámokat kell elérni ahhoz több területen, hogy jóváhagyhassák a tervet. Azt is nézik közben, hogy a tervek mennyiben járulnak hozzá a zöld és digitális gazdasági átállás céljaihoz.
Miután a fenti kritériumok alapján a Bizottság elkészíti javaslatát, hogy a reformprogram milyen minőségű, az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsnak 4 héten belül minősített többséggel döntenie kell, hogy elfogadható-e a terv és indulhat-e a megvalósítása. Itt a hollandok egyhangú döntéshozatalt követeltek több más tagállammal együtt, de végül engedtek a kérdésben, így az ellenőrzési mechanizmus ezen a pontos (is) puhult).
A mostani alku további lényeges pontja, hogy az RFF-ből csak akkor kapnak a tagállamok ténylegesen pénzt, ha kielégítően teljesítették a reformprogramban vállalt célokat, mérföldköveket. Ennek megítéléséhez a Bizottságnak ki kell kérnie a Tanács gazdasági és pénzügyminisztereket tömörítő testületének véleményét, ott egyhangú döntésre van ebben a kérdésben szükség. Napokig ment most a huzavona az olaszok és a hollandok között erről a kérdésről és arról a mondatról, ami végül belekerült a végső szövegbe: ha egy, vagy több tagállamnak kifogása van az adott tagállami reformprogram mérföldköveinek és céljainak elégséges teljesítése kérdésében, akkor kezdeményezheti az ügy megtárgyalását a következő Európai Tanács ülésen, legfeljebb 3 hónapon belül. A szöveg szerint ezen az ülésen erről kimerítő vita után döntés születik, és az ügy el van rendezve, de a szavazás módját nem rögzíti a mostani szöveg, csak azt, hogy alapesetben a Bizottság maga dönt a kérdésben a Tanács véleményének kikérésével.
Mindenesetre látszik a fentiekből, hogy igyekeztek egy viszonylag erős kormányzási struktúrát kialakítani a tagállami vezetők az RFF-ből kiosztott forrásoknál, hogy egyrészt hiteles reformterveket állítsanak össze, másrészt ha később valamely tagállam elcsúszik a tervei megvalósításával, akkor legyen beépítve fék a források kifizetésénél,ami már menetközben ösztönzi a tagállamokat a program rendes végrehajtására. Mivel vissza nem térítendő támogatások nagy volumenéről is szó van, érthető, hogy ragaszkodtak a takarékos négyek egy ilyen feltételhez és lényegében el is érték az olaszok ellenkezése ellenére.

További részletek hamarosan.

Címlapkép forrása: Thierry Monasse/Getty Images