Nemcsak lengyel elnökválasztást, de rekord alacsony, 34%-os részvétel mellett francia helyhatósági választást is tartottak tegnap, amelyben az Európai Ökológia – Zöldek Pártja nevű formáció választási szövetsége története során először komoly áttörést ért el, többséget szerezve Lyon, Bordeaux és Lille városi tanácsaiban.

Velük szemben Macron elnök kormányzó pártja által támogatott blokkok mindenhol lemaradtak. A várakozásokon felül, 50%-kal teljesítő, baloldali-zöld Paris en Commune szövetség és a regnáló polgármester, Anne Hidalgo újabb 6 évre szerzett, elsöprő mandátumot. Macron személyesen, több körben, botrányoktól kísérve kiválasztott jelöltje, Agnes Buzyn csupán 3. helyen végzett, a szavazatok 16%-ával.

Ez ugyan papírforma, de az már valóban jelzi a zöldek áttörését, hogy az 1995 óta a francia jobboldal által vezetett déli nagyváros, Marseille is váltott, és Hidalgo szövetségéhez hasonló felállásban elinduló Printemps Marseille baloldali koalíció 40%-kal vette át a városi tanács vezetését. Az eddig regnáló Republikánusok szövetsége 30%-ot kapott, míg a szélsőjobboldal 2014-es, kiemelkedő, 27%-os eredményéhez képest 7%-ot veszítve 20/-on áll.

Így a számos szociális problémával küzdő Marseille-ben polgármesterként kap majd esélyt az eddig igen kevés sikert elérő francia Zöldek egyik vezető politikusa, az ökológus Michéle Rubirola.

Az északkeleti Lille-ben ugyancsak a zöld-balos vezetésű koalíció volt az, aki a régóta regnáló, volt balközép minisztert Martine Aubryt most végül legyőzte, igaz csak nagyon kevés szavazattal.

De a zöld fordulat bejönni látszott több, hagyományos baloldali nagyvárosban, mint Lyon, Bordeaux is. Volt azonban olyan hely, ahol viszont Marine Le Pen pártja győzött, a déli Perpignannal nekik is megvan az első olyan, 100,000 lakos feletti város, ahol a szélsőjobboldal egyedül kormányozhat. Ez sem fordult elő 1995 óta.

A választás folyamán Macron elnök már korábban kifejezte aggodalmát a rendkívül alacsony részvétel miatt, ami az elnök sajtóközleménye szerint „nem tesz jót a francia demokráciának.”

„Vannak versenyek, ahol az eredmény számunkra rendkívül kiábrándító lett”

-nyilatkozta erről a francia médiának Sibeth Ndiaye kormányszóvivő, hozzátéve, hogy voltak olyan versenyek, ahol a kormányzó, liberális En Marche „belső viszályai és megosztottsága” vezettek el ehhez az eredményhez. Ezzel együtt Macron elismerte, egyfajta „zöld fordulat, zöld hullám” jelentőségét a helyhatósági választásokon.

Mintegy 5000 további, helyhatósági választási versenyben a választás nem hozott egyértelmű eredményt, így ott második forduló kiírására lesz majd szükség.

Ugyan a nagyvárosi, zöld áttörésnek sokan örülnek az országban, a tegnapi nap legnagyobb sztorija mégis a választásokon való részvételi arány gyakorlati összeomlása. A helyzetet Marine Le Pen, a szélsőjobbos Nemzeti Tömörülés vezetője „elképesztőkén” jellemezte. Jean-Luc Mélenchon, a rendszerkritikus baloldal vezetője pedig „választói sztrájknak” minősítette, hogy Emmanuel Macron kemény, neoliberális reformpolitikája, járvány félrekezelése és az utcán immár állandósult tüntetések elleni rendőri erőszak miatt az emberek immár egyszerűen nem bíznak annyira a választásokban, mint előtte.

Sokan azonban, mint korábban, most is a járványra fogták, hogy az elkötelezett választókon kívül Franciaországban még mindig nem igazán mernék felvállalni a fertőződés veszélyét azzal, hogy például szavazóhelyiségeket látogatnak.

A március elején, a járvány kitörésével egy időben megtartott első, helyhatósági választási körön a részvétel még 55%-os volt, ami helyi körülmények között már alacsonynak számított, ezek után az eredetileg március 22-én tartott második kört halasztotta el az elnök később június 28-ra, de a részvétel így is további 20%-ot esett.

Az eredmények után a média azt is rebesgeti, hogy Macron lényegi kormányátalakításra is készül, olyannyira, hogy Édouard Philippe miniszterelnök pozíciója is veszélybe került. Az mindenesetre bizonyos, hogy 22 hónappal az elnökválasztások előtt Macronnak lényegi, radikális váltásra lenne szüksége ahhoz, hogy esélyesség váljon, a miniszterelnök felmentése pedig megengedné neki, hogy az eddigi hibákért a felelősséget megpróbálja reá hárítani.