Sokan aggódunk most a koronavírus egészségügyi hatásai miatt, így akarva-akaratlanul is hasonlítgatja az ember más világjárványokhoz a mostanit. Sajnos nem kell nagyon messzire menni, amikor azt vizsgáljuk, hogy egy-egy járvány hány millió ember életét vette el a világon. Az viszont szerencsére igaz, hogy a modern korban ezek a járványok nem végeznek olyan mértékű pusztítást (legalábbis a lakosságszám arányához mérten), mint az egészségügyet és fertőtlenítést még hírből sem ismerő korokban. Repüljünk most kicsit vissza az időben és onnan haladjunk a jelenkor felé.

Antonine-pestis, 165-180

Az első ismertebb, vagy legalábbis feljegyzett nagyobb pestisjárvány a Római Birodalomban tombolt mintegy 15 éven át (lehet, hogy volt az 20 is). A pestist a Közel-Keletről hazatérő katonák hozták be a birodalomba, nevét pedig az akkor uralkodó Marcus Aurelius családnevéről kapta. A betegség igen nagy pusztítást végzett, összesen mintegy 5-10 millió ember esett áldozatául a birodalomban. Ennek egyik oka, hogy az akkori történetírók szerint a járvány néhány évvel később újra felütötte fejét. Ezzel a halálozási ráta 25% körüli volt.

Forrás: Wikipédia Commons, Wellcome Images

Justinianus-pestis, 541-542

A Bizánci Birodalomban, és azon belüli is elsősorban a fővárosban, Konstantinápolyban, valamint az Újperzsa Birodalomban terjedt az akkori korok egyik leghalálosabb pestis-járványa. A becslések szerint 25-100 millió embert veszthette életét a sok történetíró szerint kisebb-nagyobb megszakításokkal két évszázadon keresztül jelen lévő járványban. Érzékeltetésképp, ez azt jelenti, hogy akkoriban Európa lakosságának felével felérő halált hozott a pestis. A 21. századi kutatások aztán kimutatták, hogy az akkori pestisnek az okozója a Yersinia pestis volt, ugyanaz a kórokozó, amely a 14. században a Fekete halál nevet kapó pestisjárványt is kiváltotta.

Fekete halál, 1331-1353

A fekete halál az emberi történelem legpusztítóbb pestisjárványa volt, amelynek következtében 75–200 millió ember halt meg négy év alatt a 14. század közepén, 1347 és 1350 között Európában, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában. Európa lakosságának – a különböző becslések szerint – 30–60 százaléka odaveszett. Ahogy fentebb írtuk, az itteni kórokozó is ugyanaz volt, ami a Justinianus-pestisnél, amelyet felfedezőjéről, Alexandre Yersin svájci–francia orvosról Yersinia pestisnek neveztek el. A kórokozó a Közép-Ázsiában honos rágcsálók bolhájában tenyészik. A ragály 1352-es visszaszorulása után számos járvány söpört végig Európán 1369-ben, 1374–75-ben, 1379-ben, 1390-ben, 1407-ben, egészen 1722-ig, de olyan pusztulást, mint az első hullám, ezek már nem okoztak. Ennek egyik oka a higiéniás szokások megváltozása volt: az emberek gyakrabban fürödtek, és a nagyobb tisztaság miatt romlottak a bolhák és a patkányok általános életkörülményei. Alig öt év alatt 20 millió európai halt meg, ezt a hatalmas veszteséget csak 150 év alatt heverte ki Európa – írja a Wikipédia.

Cocoliztli-járvány, 1545-1548

A Cocoliztli-járvány vagy a nagy dögvész a mai Mexikó területén okozta milliók halálát a 16. században. A kutatók máig nem tudják pontosan, mi okozta a magas lázzal és vérzéssel járó kórt, de a mostani kutatások szerint egyik eredője a szalmonella lehetett, illetve vírusos vérzéses lázra gyanakszanak még, amelyet csak rontott a területet sújtó aszály akkoriban. A járvány később még felütötte a fejét, de az első körben mintegy 5-15 millió ember halálát okozta, ami az akkori mexikói területen élő lakosság 80%-át jelentette (30 évvel később mintegy 2-2,5 millió fős pusztítást végzett).

Perzsa-pestis, 1772-1773

A Perzsa Birodalomban 1772-ben tört ki a bubópestis, amely egy év leforgása alatt mintegy 2 millió emberéletet követelt. A járvány kirobbanása magával hozta egy sor karanténintézkedés bevezetését a Perzs-öbölben, akkor először a történelemben. Úgy hiszik, hogy a járvány Bagdadból indult 1772 telén, majd elérte Basrát is, ahol mintegy negyedmilliónyian haltak bele, egészen a mai Mumbaig elért. A karantén volt a legjobb döntés, annak ugyanis sikerült megfékeznie a terjedését a pestisnek 1773 végére.

Harmadik pestis világjárvány, 1855-1860

Az 1855 és 1860 között tomboló harmadik (a Justinianus és a Fekete Halál után) pestis világjárvány egy bubópestis volt, amely a kínai Junnanból indult és elterjedt minden, Kína által felügyelt országban. 5 év alatt több mint 12 millió embert ölt meg Kínában és Indiában, ebből mintegy 10 millió ember csak Indiában halt bele. A WHO szerint a járvány egészen 1960-ig aktív volt, mikor is a napi esetszám 200 főre nem csökkent.

Spanyolnátha, 1918-1920

A spanyolnátha az influenza A nevű vírusának a történelem első és egyúttal legpusztítóbb, világméretű járványa volt, amely a Föld teljes lakosságának mintegy 3-5 százalékát elpusztította. Már 1918-ban több áldozatot követelt, mint az egész első világháború, összesen mintegy 500 millió embert fertőzött meg. A két évben mintegy 17-50 millió, de más becslések szerint akár 100 millió ember is belehalhatott. Ezzel a „teljesítményével” a spanyolnátha az emberi történelem második legtöbb áldozatot szedett járványa volt a fekete halál után.

Forrás: Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images

Ázsiai influenza, 1957-1958

Az ázsiai influenza egy 2-es kategóriájú influenzajárvány volt, amely a kínai A influenzavírusból eredt, sok kutató szerint vadkacsákban végbemenő mutációkból indult és innen terjedt át az emberekre, de nem mindenki osztja ezt a  véleményt. Minden esetre a járvány hamar elterjedt, eltérte az USA-t is, ahol közel 70 ezren haltak bele. A WHO szerint az influenzajárványba 1-4 millió ember halhatott meg világszerte. A vakcinát 1957-ben sikerült kifejleszteni.

Fekete himlő, 1877-1977

A fekete himlő rendkívül veszélyes emberi fertőző betegség, amelyet a Poxvirus variolae vírus okoz. Az emberiség történetének egyik legpusztítóbb ragályos kórokozója, 100 év alatt mintegy 500 millió embert ölt meg. A fertőzöttek körében rendszerint magas (az Óvilágban 15-20%, az Újvilágban gyakran 40-80%-os) volt a halálozási arány, különösen a csecsemők körében, és a túlélők közül sokan megvakultak illetve maradandó hegesedést szereztek a bőrükön.

Az ókori Kínából származó védekezési eljárás az ún. varioláció a himlő ellen, vagyis az egészséges emberek szándékos fertőzése. A mesterséges fertőzés kevésbé veszélyes (2% körüli mortalitás), mint a természetes fertőzések, és egész életre szóló védettséget biztosít. Az utolsó természetes fertőzést a WHO 1977 októberében jegyezte fel és végül 1980-ban jelentették be, hogy eltűnt a járvány a világból.

HIV/AIDS, 1960-tól

1960 óta ismert, és azóta világjárvánnyá alakult a HIV-fertőzés is, amelybe 2018-ig mintegy 38 millió ember halt meg világszerte. 1997-ben volt a csúcspontja, akkor éves szinten 3,3 millió ember fertőződött meg a vírussal, azóta csökken ez a szám, 1997 és 2005 között évente nagyjából 2,6 millió ember kapta el a vírust. A világ régiói közül a fekete-afrikai a legkitettebb az AIDS-nek, 2018-ban a HIV-fertőzések mintegy 61%-át ebben a régióban regisztrálták.  

Címlapkép forrása: Wikipedia/Wellcome Images

(Wikipédia, MPHonline, Moneycontrol)