Pontosan 75 évvel ezelőtt, 1945. február 4-én kezdődött el a jaltai konferencia, amelyen az antifasiszta koalíció három hatalma, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió lefektette a II. világháború utáni világrend alapjait, és megállapodott az Egyesült Nemzetek Szervezetének létrehozásában.

Franklin Delano Roosevelt, Sir. Winston Churchill és Joszif Visszarionovics Sztálin úgy tudott felülkerekedni mélyreható érdekellentétein és nézetkülönbségein, hogy a közös érdekekre összpontosított, nem pedig arra, ami szétválasztotta őket. Egységük és érdekközösségük történelmi tanulságul szolgál a mában is. Még akkor sem szűnt meg, amikor a hidegháború éveiben a két szuperhatalom, az USA és a Szovjetunió ellentéte kritikus szintekre hágott. A közösen kialakított nemzetközi rendszer alkalmasnak bizonyult arra, hogy elkerüljék a háborús konfliktust.

A megoldás kulcsa a párbeszéd volt, az őszinte, nyílt, egyenjogú párbeszéd. Ez a 75 éves tapasztalat különösen fontos a mában, amikor a nukleáris fegyverek és célba juttató eszközeik soha nem látott szintre fejlődtek. Az atomháború veszélyét tárgyalással lehet kiküszöbölni. Csak politikai eszközökkel lehet felülkerekedni a nézeteltéréseken, az érdekellentéteken.

Békés megállapodásokkal lehet elejét venni, nehogy egy világméretű konfliktus veszélybe sodorja az emberiség létét. „Országunk politikája erre irányul, és mind több követőre talál a nemzetközi közösségben” – írta Valentina Matvijenko, az orosz szövetségi tanács elnöke. Üdvözölte Putyin elnök kezdeményezését, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai tartsanak csúcstalálkozót, és a XXI. század követelményéhez alkalmazkodva növeljék a világszervezet globális szerepét.

„Az ENSZ megalapítóinak felelősséget kell vállalniuk az emberiség megmentéséért és fenntartható fejlődést kell biztosítaniuk a világnak. Közös nevezőre kell jutniuk, hogy stabilitást biztosítsanak bolygónknak” – írta.

A Magyar Békekör egyetértéséről biztosítja ezt a kiegyezést kereső szellemiséget, mert úgy látja, nincs követhető alternatíva a kölcsönös tiszteleten, egyenjogúságon és együttműködésen alapuló új világrenddel szemben, a hozzá vezető út pedig párbeszéddel, tárgyalásokkal, kiegyezéssel tárul fel.