A világ szellemi elbutulása, a médiából áradó igénytelenség, ízléstelenség és ostobaság ellen szót kell emelni. Féltem Európát, féltem a civilizációs értékeket - nyilatkozta a HVG portré rovatának e heti vendége. Mesélt nagy rendezőkről, akikkel együtt dolgozott, a feleségéről, a Ferenc pápa tiszteletére írt miséről.
| Névjegy |
|
„Szeretném, ha a halálom után nemcsak a filmslágereimet játszanák, hanem azokat a zenéimet is, amiket többnyire a magam örömére komponáltam” – hangzik a 90 évesen is aktív zeneszerző testamentuma. „Apám trombitaszólóira ébredtem” – jellemzi gyerekkorát a Róma-szerte ismert szalon- és dzsessztrombitás Mario Morricone fia. Eredetileg szövőnő, később saját varrodát működtető anyja öt gyereket nevelt. Ennio már hatévesen zenedarabot írt. Kamaszéveiben éjszakai bárok zenekaraiban játszott: „Beugrottam apám helyett, amikor beteg lett.” A Santa Cecilia Konzervatórium trombita szakja mellett zeneszerzésből, majd kar- és kórusvezetésből is diplomázott. Az RCA lemezstúdiónál és a közszolgálati rádiónál kapott hangszerelői állást, ahol „a kor nagy slágerénekesei keze alá dolgoztam”. Elsőként Luciano Salce rendező kérte fel zeneszerzőnek A tábornok című filmjéhez. Iskolai padtársával, Sergio Leonéval a hatvanas években megteremtették a spagettiwestern műfaját. Később hiába kínáltak neki hollywoodi luxusvillát, stúdiószerződést, azt válaszolta, hogy „nem hagyom el a hazámat”. Sajnálja, hogy nemet mondott Stanley Kubricknak a Mechanikus narancsra, és hogy nem A misszió zenéjéért kapott Oscar-díjat, hanem az Aljas nyolcasért. A 2000-es évektől a római Sinfonietta zenekar karmestereként előszeretettel vezényli saját zeneműveit és filmzenéi szimfonikus átiratait. Hatvankét éve hűséges társa Maria Travia, aki néha dalszövegeket ír a szerzeményeihez. Négy gyermeke közül Andrea zeneszerző, Giovanni filmrendező. Több ezer kötetes könyvtárszobájában és az AS Roma mérkőzéseit nézve tölti a szabadidejét. Januárban Budapestet is útba ejti európai koncertkörútján. |
HVG: Azt szokta mondani, hogy a zeneszerzés olyan, mint a matematika: nem ihlet kell hozzá, hanem kombinációs és taktikai készség. Az „elvetélt” sakkozó beszél önből?
Ennio Morricone: Valaha jól játszottam, még az olasz nemzeti válogatottba is bekerültem. Megesik, hogy úgy gondolok a zenére, mint a sakkra, de a sakktábla nélkül. A komponálással is így vagyok, fejben dolgozom, ritkán játszom le a hangjegyeket zongorán. Az ihletről valóban az a véleményem, hogy túlmisztifikálják a jelentőségét. A zeneszerzés, a megfelelő hangzás elérése kemény munka eredménye.
HVG: Kilencvenedik születésnapjára interjúkötettel, dokumentumfilmmel lepte meg kedvenc rendezője, Giuseppe Tornatore. Mitől kivételezett a kapcsolatuk?
E. M.: Harmincéves, kipróbált barátság a miénk. Kölcsönös a bizalom és a tisztelet. Néha úgy érzem, ő a fogadott fiam, máskor meg mintha az apám volna. Egyenes, jólelkű, megbízható és tisztességes. Ráadásul szicíliai, mint a feleségem. Manapság az ő filmjeinek a képi világához a legnagyobb élvezet számomra zenét szerezni. Még két filmet tervezek vele, aztán felhagyok a mozival.
HVG: Tarantino Mozarthoz, Beethovenhez, Schuberthez hasonlította. Kölcsönös a tisztelet?
E. M.: Nagyra tartom Tarantinót, hiszen neki köszönhetem, hogy Oscar-díjat szereztem az Aljas nyolcas című filmjével. Igaz, sokáig nem akartam kötélnek állni. Rómában járva felkeresett a lakásomon, és addig kérlelt, míg hagytam magam meggyőzni. Egyedi ötletnek találtam a havas tájon forgatott westernt.
HVG: Sergio Leonéval – a régi kapcsolat révén –, gondolom, könnyebb volt megtalálni a hangot.
E. M.: Sokat vitatkoztunk Sergióval, bár gyerekkori barátok voltunk. Szerencsére akadt angyali türelemmel megáldott közvetítőnk, Carla, a felesége. Ez a kiváló balerina nagyon értett a zenéhez, én meg ahhoz a gyakorlathoz folyamodtam, hogy először neki mutattam meg a munkám gyümölcsét. Végül mindig ő győzte meg Sergiót az elképzeléseimről. Azok voltak a legszebb idők, amikor Leonéval arra szövetkeztem, hogy új zenei nyelvet kísérletezzek ki. Az Egy marék dollár idején még azt gondoltuk, hogy a mozinézők felfigyelnek ránk.
HVG: A Tudod, mit tett Sztálin a nőkkel? című antikommunista filmszatírát leszámítva mindig baloldali érzelmű rendezőkkel dolgozott. Alapszempont önnél a hasonló értékrend?
E. M.: Egyetlen politikai rendszert tudok a magamévá tenni, a demokráciát. Az olasz film, amihez a 60-as években szegődtem, baloldali elkötelezettségű volt. De mégsem arról folytattam beszélgetéseket a rendezőkkel, hogy milyen eszme iránt elkötelezettek, hanem a filmjelenetek érzelmi, pszichológiai mondanivalójának zenei kifejezési formáiról értekeztünk. A vizualitás szolgálata töltötte ki az életemet.
HVG: Visszahúzódó, szemérmes, önmagával és másokkal is szigorú embernek ismerik. Időskorára, saját zenekari műveit és kísérőzenéit vezényelve jött meg a kedve a közvetlen kontaktusteremtéshez a közönséggel?
E. M.: Zeneszerzőként elefántcsonttoronyban élek, elszigetelten. Kizárólag teljes nyugalomban, a külvilágtól elzártan tudok alkotni. Nem az a típus vagyok, aki élvezi a nyüzsgést, és mindenáron jelen akar lenni. A lényemnek a másik része viszont igényli az eleven kapcsolatot a közönséggel, a direkt visszajelzéseket. A kamara- és szimfonikus műveim vezénylése közben fedeztem fel a karmesteri lét gyönyörűségét.
HVG: Kantátákkal, szimfonikus művekkel reflektált a világ drámai történéseire, a New York-i ikertornyok elleni terrorista támadástól a lampedusai menekülttragédiáig.
E. M.: A Hangok a csendből kantátámat eredetileg a szeptember 11-ei amerikai tragédia áldozatainak emlékére írtam. Utólag a világ minden mészárlásának, népirtásának humanitárius katasztrófájának dedikáltam. Talán a zene is segíthet felébreszteni a könyörületességet, az együttérzést a szenvedőkkel, az áldozatokkal. Persze nem lehet csodát várni.
HVG: Kollektív imának nevezi a Ferenc pápa tiszteletére írott miséjét. Vallásos hite késztette a mű megírására?
E. M.: Az okok prózaibbak. A feleségem gyakran biztatott, hogy írjak misét. Aztán egy napon séta közben találkoztam az Il Gesú-templom rektorával, aki felvetette, mi lenne, ha zeneművet készítenék a jezsuita rend fennállásának kétszázadik évfordulójára. És ígérete szerint összehozott egy találkozót Ferenc pápával, akinek elmeséltem, hogy a dél-amerikai jezsuitákról szóló A misszió című filmhez írtam zenét. Nem szólt semmit, átadott egy rózsafüzért nekem, egyet a feleségemnek.
HVG: Jól tudom, hogy egyszer Pasolinit és Bertoluccit is szerette volna megnyerni az elképzelt jövőben játszódó filmtervéhez, amelyben egy diktátor betiltja a hangjegyeket?
E. M.: Fellininek tetszett meg az ötletem, végső soron megvalósította A zenekari próba című filmjében. Ami tegnap még utópiának tűnt, az holnapra valóság lehet. A világ szellemi elbutulása, a médiából áradó igénytelenség, ízléstelenség és ostobaság ellen szót kell emelni. Féltem Európát, féltem a civilizációs értékeket. Nagyon veszélyes irányba halad az emberiség. Aggódva figyelem a visszarendeződést, ami felé Európa tart. A mostani kiéleződött geopolitikai helyzetben nem tudok másban hinni, csakis az egységes Európában.
