Százával fordulnak elő török jövevényszavak a magyar nyelvben. Ám a kormányfő hirtelen támadt ötletével szemben a nyelvészek abban egyetértenek: a magyar a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik.
A honfoglalás előtti magyarság története tele van megválaszolatlan kérdésekkel, olyan lyukakkal, amelyek csak nagy képzelőerővel tölthetők ki. Erre a történészeknek is szükségük van, de éppen a hiátusok miatt a magyar őstörténethez, akárcsak a focihoz, szinte mindenki érteni vél. A jelek szerint a miniszterelnök is. Orbán Viktor a foci után ezt a területet is felfedezte magának, és úgy gondolta, hozzászól a témához. A magyar „egy egyedülálló és különleges nyelv, amely a türk nyelvekkel áll rokonságban” – fejtegette a kirgizisztáni Csolpon-Atában.
A magyar őstörténetről való kevés biztos tudás egyike épp a nyelvhez kapcsolódik. A nyelvészek egybehangzóan állítják, hogy a magyar nincs rokonságban a türkkel, hanem finnugor eredetű. Álláspontjukat ma már csak ezoterikus őstörténet-kutatók kérdőjelezik meg, akiknek gyakran a türk sem elég patinás, és egészen a sumerokig visszamennek. A hivatalos magyar kormánypolitika erre a szintre még nem süllyedt, de nem túl biztató, ahogyan a tudományos tényeket kezelik.
A magyar az uráli nyelvcsaládba tartozó finnugor ugor ágához tartozik. A nyelvtan mellett a mai alapszókincs is ezt bizonyítja. A kutatók szerint a beszélt nyelvnek még ma is vélhetően jóval több mint fele a finnugor szókincsen alapul, közel ezer szótő ilyen. Ezt a nyelvet a magyarok ősei évezredeken át megtartották, hiszen az önálló magyar nyelvfejlődés kezdetét, az ugor ágtól való elválást is két és fél–háromezer évre becsülik a nyelvészek. Ez persze nem azt jelenti, hogy kizárólag finnugor szavak fordulnak elő a magyarban, jelentős számban vannak például türkök, más néven ótörökök is. Vitatott, hogy ezek milyen körülmények között kerülhettek a magyarba, de kétségtelen, az eurázsiai sztyeppén, ahol a magyarok egykor megjelentek, ótörök nyelvű népek sokasága élt.
A törököt a nyelvészek többsége az altaji nyelvek közé sorolja, és a Hun Birodalom felbomlása után indult népvándorlás során terjedt el Közép-Ázsiában és Szibériában, valamint a mai Törökország területén. Mai legismertebb képviselői az oguz nyelvek, ezek közé tartozik a modern török mellett az Orbán Viktor által közeli rokonnak minősített azeri vagy a türkmén is. A türk egy másik ágához tartozik a kirgiz és a kazah is. Az már a miniszterelnök pechje, hogy a magyarba bekerült türk eredetű szavak nem ezekből, hanem legtávolabbi rokonuktól, az úgynevezett nyugati ágból származnak, az oda tartozó nyelvek hathattak a legjobban a korai magyarra. Ezeknek pedig ma már lényegében a csuvas az egyetlen képviselőjük. Annak idején viszont számos sztyeppei nép használta a nyugati türköt, mint az ogurok, az onogurok, a kuturgurok, az uturgurok, és valószínűleg a magyarok előtt a Kárpát-medencében élt avarok is.
A honfoglalás előtt a nyugati ótörök volt a legnagyobb hatással a magyarra, mintegy háromszáz szót ma is használunk a tőlük akkor átvettekből. Egy magát türknek nevező törzs 552-ben alapított birodalmat a sztyeppén, és kisebb megszakításokkal két évszázadon át maradt fenn. Az ogurok akkor már e területen éltek, és elfogadták a türkök uralmát, akiknek a helyét utóbb más, de szintén ótörökül beszélő népek vették át, köztük a kazárok. A magyar törzsek valamikor az onogurok mellett élhettek, erről kapták az idegen nyelveken használt nevüket (Hungary, Ungarn). A volgai bolgár törzsek például szintén a csuvasos nyelvjárást beszélték, nem kizárt, hogy tőlük vettek át török szavakat a magyarok. A honfoglalás után írt, A Birodalom kormányzásáról című munkájában VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci császár következetesen türköknek nevezte a magyarokat, megjegyezve, hogy korábban maguk sem így nevezték magukat. Az elnevezés mindenesetre nem terjedt el, később hallani sem lehetett róla.
A bő ezer évvel későbbi magyar miniszterelnök nemcsak nyelvészként nyilvánult meg, azt is kijelentette, hogy szerinte a magyar etnikum is „hun-türk eredetű”. Ha a nyelv egyértelműen finnugor eredetű, attól a népesség még tényleg lehetne akár török etnikumú is. Egyes genetikusok a hun eredetet is bizonyítva látják, annak ellenére, hogy ilyen csontmintát a régészek nem igazán tudtak elkülöníteni a sírleletekből. Mégis nagy figyelmet fordítanak ma az archeogenetikára, azt remélve, hogy ez segít megoldani a magyar etnikum kialakulásának rejtélyét. A jelenlegi adatok Mende Balázs régész egy írása szerint azt mutatják, hogy „a honfoglalók anyai génkészlete a nyugati és a közép-/kelet-eurázsiai régió genetikai elemeinek keveréke; a nyelvi alapon rokonított finnugor népek és egyes közép-ázsiai török nyelvű népességek is lehettek genetikai hatással a honfoglalók anyai összetételének kialakulására”.
A régészet ebben kevésbé támogatja a történettudományt, hiszen a sírokból előkerült leletek etnikai hátterére aligha lehet következtetni. Az mindenesetre érdekes, hogy a Kárpát-medencében talált tárgyak eredetét alig lehet visszafelé követni, mivel az eurázsiai feltárt sírok között nincsenek hasonló előzmények. Újabban olyan leletekkel próbálják összefüggésbe hozni a magyarországiakat, amelyek viszont arra utalnak, hogy a magyarok nem éltek hosszú ideig a Kazár Birodalomban, szemben azzal, amit a történészek eddig gondoltak. A rövid idejű, pár évtizedre tehető vándorlás és az a tény, hogy a Kazár Birodalmat északról elkerülték, felveti a kérdést, hogyan keveredtek a magyarba például a szőlő- és gyümölcstermesztéssel kapcsolatos ótörök szavak. Ez azt feltételezi, hogy a magyarok ismerték a földművelésnek ezt a formáját, ami csak a sztyeppe déli részén lett volna lehetséges.
A honfogalás kori magyarországi leletek a nyelv használatával kapcsolatban is vetnek fel kérdéseket. Révész László régész azt írja: „A kevés 10. századi sír alig egyharmada tartalmazott klasszikus keleti típusú leletanyagot: fegyvert, méltóságjelvényt, ruhadíszt, ötvösmívű ékszert.” Tehát úgy tűnik, meglehetősen kevesen voltak a honfoglalók. Akkor viszont hogyan tudták a finnugor nyelvcsaládhoz tartozó nyelvüket elfogadtatni az itt talált népességgel? A török nyelvű bolgárok például pár száz évvel a magyarok előtt érkeztek mai helyükre, s rövid idő alatt lecserélték nyelvüket az ott többségben élő szlávokéra. Mint azt Sudár Balázs történész megállapította, „A magyar nyelv túlélése, dominanciája kisebb csodának tekinthető.”
