Washingtoni napló
Miközben várjuk az amerikai nagykövet hétfőre tervezett találkozóját Orbán Viktorral, újraolvastam a Szombatnak adott hosszú nyilatkozatát. Nem akarok hinni a szememnek. Állítólag már két hónapja Magyarországon él, sok emberrel találkozott, de a szkeptikus Szombat szkeptikus kérdéseire a magyar demokrácia állapotáról csak azt tudja mondani, hogy „rendkívül kedvező tapasztalatai” vannak. Naponta tíz programon vesz részt, mondja, találkozott fűvel-fával, de „egyetlen elégedetlen emberrel sem találkoztam.”
Fantáziám hirtelen felidézi a Nagy Imre idején szereplő pompás színészt, Benedek Tibort (igen, a vízipólós nagyapját), aki 1954-ben az akkori Vidám Színpadról megnevettette Budapestet. Mély hangján, a pártapparátus emberét idézve, kérdezte ismételten a hallgatóságtól: „Van valami problema, elvtársak?” A „problema” szó – nem probléma! – afféle szólásmód lett, ezt ismételgettük, ezen röhögtünk.
Ezzel az interjúval a nagykövet nevetségessé tette magát. Kár, mert szépen beszélt családjáról és zsidóságáról, és jó választ adott arra a kérdésre, hogy mit tekint négy legfontosabb feladatának. Jó, hogy a Közép-európai Egyetem, a CEU ügye továbbra is szerepel a listáján. Azt nem említette, hogy mi lesz, ha kiderül: a magyar kormányt csak az érdekli, hogy a nagykövet elősegítse Orbán Viktor ünnepélyes fogadtatását a Fehér Házban.
A nyilatkozat fő „problemaja” az, hogy hihetetlen. Azok között, akikkel eddig találkozott, „senki nem panaszkodott korrupcióra.” Vajon kikkel találkozott és hol? Lehet, hogy a beszélgető partnerek feltételezték, hogy a hatóságok netán tán lehallgatják őket – és a nagykövetet is?Hogyan feledkezhetett meg a civil szervezetekkel tartott július 2-i találkozóján elhangzottakról? Egyébként furcsa változáson ment át a nagykövet május óta. Akkor Washingtonban megnyugtatta a szenátorokat (akik aztán megszavazták kinevezését), hogy legfontosabb („first and foremost”) célja a demokratikus értékek előmozdítása lesz. Vajon két hónap Budapesten elég lett ahhoz, hogy meggyőződjön: a problémák megoldódtak?
Mi történt például a vidéki sajtó támogatásával? Ki állította le ezt a programot, és mit kapott ezért Washington cserébe? Ez bizony nem kapcsolatépítés (angolul engagement), hanem elvtelen alku (appeasement). Vagy az egész interjú meghunyászkodó tartalma csak azt a célt szolgálta, hogy a nagykövet bejusson a miniszterelnökhöz?
Ha az utóbbiról van szó, ez bizony nem méltó egy amerikai nagykövethez. Azok a budapestiek, akik többségükben (!) Orbánék ellen szavaztak áprilisban, és akik igyekeznek Amerikát respektálni, meglepve – talán megdöbbenve – látják, hogy az új amerikai nagykövet maga mögött hagyta Truman, Kennedy, és Reagan Amerikáját. Pedig ugyanúgy, ahogy előbb-utóbb visszatér Washingtonba az emberi jogok és a demokrácia iránti elkötelezettség, lényeges változás lesz Budapesten is Orbán után.
Alapvető nézeteltérésünk ellenére hadd kívánjak a nagykövetnek és New Yorkban élő Danny unokájának egy örömteli mazel tov-ot a közelgő bar micva alkalmából. Szintén New Yorki Danny fiam fia, az én Eli unokám bar micvája jövőre lesz. Az ő jövőjükről is szól ez a kis tárca.
