Négy török ellenzéki párt állapodott meg arról, hogy együtt indulnak a júniusi előrehozott választáson. Az ellenzéknek így valamelyest megnőnek az esélyei arra, hogy megakadályozzák Erdoğan elnököt a hatalom további koncentrációjában.
A Guardian szerint ma jelentik be azt a megállapodást, amely a török ellenzék négy pártja között jött létre, a legnagyobb ellenzéki párt, a szekularista Köztársasági Néppárt (CHP), a Recep Tayyip Erdoğan elnök pártjával szövetséget kötő szélsőjobboldali MHP-ből kivált rezsimellenes frakció által alapított nacionalista İyi (Jó) párt, és két parlamenten kívüli minipárt, a konzervatív jobbközép Demokrata párt és az Erdoğan-ellenes iszlamista Saadet (Jólét) párt vesznek benne részt. Főként a két nagyobb párt szövetsége jelentősen elmozdíthatja az erőviszonyokat: a széttartó közvélemény-kutatások a Jót 16-20% közé mérik, a CHP-t 18-23%-ra, szemben a kormányzó Igazság és Fejlődés Párt (AKP) és a vele szövetségben induló Nacionalista Mozgalom Párt (MHP) 45-50%-ával.
Az ideológiailag erősen széttartó ellenzéki pártok összeborulását az indokolja, hogy a június 24-re, másfél évvel előrehozott parlamenti- és elnökválasztásokat követően az elnöknek a korábbinál is szélesebb jogköröket biztosít a 2016-os sikertelen puccskísérlet ürügyén módosított alkotmány.
A szűk többségű népszavazáson legitimált alkotmánymódosítást követően Törökország parlamentáris jellegű demokráciából elnöki köztársaság válik, a választáson győztes elnökjelöltnek tehát az eddiginél is jóval kiterjdetebb hatalom lesz a kezében, akár Erdoğan kap újra többséget, akár – meglepetésre – valamelyik riválisa.
A szövetség a választási rendszer sajátosságaira is válaszolni kíván: a török választási rendszerben szokatlanul magas, 10%-os a parlamenti küszöb. A kisebb pártoknak így egyedül esélytelen a parlamentbe jutás, a választási törvény friss módosításával azonban lehetőség nyílik választási szövetségek kialakítására is. A törvényi lehetőség megteremtésében a parlamenti többséget természetesen nem az ellenzék iránti rokoszenv vezérelte: Erdoğan közeli szövetségesét, a szélsőjobboldali MHP-t szeretné bevinni az AKP hátán a parlamentbe, miután a szélsőjobboldali párt támogatása megrogyott a tavalyi alkotmánymódosítási referendumot követően, melyen az Erdoğan által erőltetett elnöki rendszer bevezetését támogatta. (Ezt követően vált ki a pártból a friss ellenzéki szövetségben részt vevő Jó párt.)
Az ellenzéki szövetség persze nem valószínű, hogy kiragadhatja Erdoğan kezéből a hatalmat, noha az AKP parlamenti többségét megnyirbálhatja. Az Igazság és Fejlődés a 2015-ös parlamenti választásokon kényelmes többséghez jutott, a júniusi választáson ráadásul az MHP-val együtt indulnak a választáson.
az elnöki pozícióért Erdoğan legesélyesebb kihívója vélhetően a Jó párti Meral Akşener, aki már bejelentette, a második fordulóban – amennyiben a CHP jelöltje jutna be – támogatná a kemalista jelöltet Erdoğan ellen.
Meral Akşener a közvélemény-kutatások szerint nem teljesen esélytelen, egy május 1-jén nyilvánosságra hozott felmérés szerint akár le is győzhetné az illiberális vezetőt.
A választási szövetségben nem vesz részt a kurd-barát baloldali HDP, amelynek vezetőit és szimpatizánsait a rezsim terrorizmus támogatásával vádolja, és hajtóvadászatot folytat ellenük. A 2015-ös választáson a küszöböt éppenhogy megugró párt vezetői és 8 képviselője börtönben ül. Selahattin Demirtaş volt pártelnök, akire az ügyészség 142 év börtönt kér, a múlt héten jelentette be, hogy előzetes letartóztatásából indul az elnökségért.
A választási kampányban a pálya erősen lejt Erdoğan és az AKP felé. A 2016-os puccskísérlet óta a rezsim minden eszközzel üldözi a rivális erőket és építi le a független médiát. Jelenleg számos aktivista, politikus és újságíró ül rács mögött, és több tízezer közszolgát, katonát, egyetemi tanárt és bírót távolítottak el posztjáról, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva.
