Küszködöm ezzel a nyílt levéllel, melyet olyan emberek írtak alá, akiket mélyen csodálok – olyanok, akik életüket a fekete felszabadításnak és a gyarmatiellenes küzdelmeknek szentelték.

De egyszerűen nem tudom összeegyeztetni a levélre adott ösztönös reakciómat azzal a tisztelettel, amit az aláírók iránt érzek. A birodalmi mag kiemelkedő értelmiségijei ebben az órában elsősorban egy aktív bombázás alatt álló kormány kritizálására használják hangjukat. Bár hiszem, hogy egyetlen kormány sem feddhetetlen vagy kritikátlan, sok kérdésem és óvatosságom van ezzel a nyílt levéllel kapcsolatban.

Az egész kép két egyformán ellentétes oldalt ábrázol – ugyanazon olló két pengéjét. Ez teljesen igazságtalan ábrázolása annak, ami valójában mély hatalmi aszimmetriát mutat. Egyrészt egy olyan ország, amely évtizedek óta bénító gazdasági szankcióknak van kitéve, és most kinetikusan vív egzisztenciális birodalomellenes küzdelmet; másrészt egy nukleáris, mesterséges intelligencia által vezérelt birodalom, kimeríthetetlen pénzzel, lőszerrel, utánpótlási vonalakkal, koalíciókkal, megfigyeléssel és a nemzetközi politikai, jogi, információs és gazdasági infrastruktúra feletti szinte teljes ellenőrzéssel.

A levélben a birodalmi támadás súlyosságát látszólag lekicsinylik. Ez talán a rövidség kedvéért van így, de nem szabad kritika nélkül állni. Amit a levél „jelenlegi, válogatás nélküli amerikai-izraeli katonai támadási hullámokként” ír le, alábecsüli azt, ami valójában történik a „háború hat hónapja” alatt. Provokálatlan Tomahawk rakéták és B-2 bombázók, amelyek egy általános iskolát vettek célba, 180 gyermek és tanár halálát okozva, az ország spirituális vezetője és családja, az ország politikai, katonai és tudományos vezetésének több mint egyharmada, a polgári infrastruktúra, beleértve a vizet, a termőföldeket, az elektromos hálózatokat és az erőműveket, egy fegyvertelen haditengerészeti hajó a tengeren, tele fiatal kadétokkal, akik békeidőben tartott tengeri gyakorlatról tértek vissza nemzetközi vizeken. Mindez évtizedekig tartó, Irán által megválaszolatlan támadások után történt, beleértve Izrael ismételt iráni tudósok elleni merényleteit, Kászim Szulejmáni meggyilkolását, iráni tábornokok elleni csapásokat Szíriában, az iráni konzulátus elleni csapást Damaszkuszban, Iszmáil Haníje meggyilkolását iráni földön; Az Egyesült Államok lelőtte az Iran Air 655-ös járatának polgári repülőgépét, megölve 290 utast és személyzetet, köztük 66 gyermeket. Végtelen számú kibertámadás, titkos és nyílt tengeri szabotázsakciók és még sok minden más történt – mindezt Teherán válasza nélkül.

A levél nem azonosítja a foglyok kilétét, és azt sem, hogy miért tartóztatták le őket. Azzal, hogy ezt elmulasztja, nem foglalkozik a nagyon is valós biztonsági fenyegetésekkel, a bizonyított külföldi beavatkozással, a terrorizmussal és a kémkedéssel, amelyeket az iráni hatóságok egyes letartóztatások és büntetőeljárások okaként említenek. Nem kétséges, hogy vannak olyanok, akiket jogtalanul börtönöztek be, de azt is tudjuk, hogy az elfogottak közül sokan bevallották, hogy a Moszadnak dolgoztak, és nemrégiben egy csoport is a bebörtönzöttek között van, akik hátborzongató módon kibeleztek egy fiatal Korán-felolvasót.

Jelenleg 2 millió bebörtönzött ember van az Egyesült Államokban, ami a Föld legnagyobb börtönpopulációja. Becslések szerint 4-6%-uk ártatlan – ez 80 000-120 000, ami nagyjából két NFL-stadionnyi ártatlan embert jelent rácsok mögött. Ha ezt a százalékos arányt Irán becsült 15 000 politikai foglyához viszonyítjuk, az nagyjából 600-900 embert jelent. Megérdemlik a méltányosságot, de félrevezetőnek tűnik őket a talán életünk legegzisztenciálisabb antikolonialista küzdelmének középpontjába állítani.

Azt is állítanám, hogy az iráni börtönök összehasonlítása Izrael évtizedek óta tartó, az őslakos palesztinok szisztematikus, gyarmati fogva tartásával a hamis egyenlőség egy másik formája. Ahogy az amerikai ICE fogva tartásokkal való összehasonlítás is, a családok szétválasztása és a folyamat során elvesztett gyermekek elvesztése (akik nagy valószínűséggel emberkereskedelem áldozatai). Távolról sem igazságos egy forradalmi kormányt, amely alig néhány évtizeddel ezelőtt szabadult ki a gyarmati csizmák alól, és még mindig szankciók alatt áll, ugyanabba a „börtön” kategóriába sorolni két telepes gyarmati állammal. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a politikai, katonai és történelmi körülmények közötti hatalmas különbségeket.

Az iráni börtönökben fogva tartott emberek túlnyomó többségben iráni állampolgárok, akiket az állam saját büntető- és nemzetbiztonsági törvényei alapján üldöznek, függetlenül attól, hogy valaki igazságtalannak tartja-e a törvényeket. Az izraeli adminisztratív fogva tartásban tartott palesztinok a katonai megszállás nem állampolgár alanyai, akiket katonai rendeletek alapján, vádemelés vagy tárgyalás nélkül, határozatlan időre fogva tartanak. Az amerikai fogva tartásban lévők egy másik kategóriát alkotnak – a polgári bevándorlási törvények értelmében kiutasítási eljárásra váró nem állampolgárok, bevándorlási bíróságokhoz fordulhatnak – bármennyire is korruptak. Ez három különböző jogviszony – 1) egy állam és saját állampolgárai; 2) egy állam és a határait átlépő migránsok, valamint; 3) egy megszálló hatalom és egy hontalan megszállt őslakos lakosság. A levél mindet egyetlen, „mindenütt börtönállamok” elnevezésű struktúrába sűríti, ami egy olyan elemzést hoz létre, amelyet nem támasztanak alá a mögöttes tények. Retorikai ekvivalenciát teremt, amely az „adminisztratív fogva tartást”, a „politikai bebörtönzést” és a „bevándorlási fogva tartást” úgy kezeli, mintha mindkettő politikai tétje azonos lenne, miközben a mögöttes szuverenitás, állampolgárság és önrendelkezés kérdései nem azok.

Az a mondat, ami kibillentett az egyensúlyomból, ez volt: „...elutasítjuk az imperializmus és az üres antiimperializmus hamis kettősségét.” Megjegyzem, hogy @agent_of_change egy nemrégiben írt bejegyzésében foglalkozott ezzel, amit a levél „teherhordó mondataként” azonosított. Valóban, annyira nehéz feladat, hogy nem értem, miért illesztették be az „üres” szót. Ez annyira egyértelműen szándékos, de miért? Hogyan nevezhető „üresnek” Irán szuverenitásához és méltóságához való ragaszkodása, annak ellenére, hogy súlyos és szörnyű áldozatot követelt érte? Régen választhatták volna a könnyebb utat, és meghajolhattak volna a birodalom előtt, ahogy néhány arab szomszédjuk tette. Ehelyett az önuralmat és az őseikhez és gyermekeikhez való hűséget választották. Ezt sok mindennek lehet nevezni, de üresnek, nem igaz?

Feliratkozás Susan Abulhawa hírlevelére

3 nappal ezelőtt indult

Regényíró, költő, demográfiai fenyegetés, kötőjeles író, lány-anya, kutya-anya, macska-szolga, vegán, száműzött, Jeruzsálem őslakos lánya (a gyarmatosítókkal ellentétben nyugtákkal)

Forrás: https://susanabulhawa.substack.com/p/response-to-an-open-letter-in-the?utm_source=share&utm_medium=android&r=2cxqch 2026. augusztus 22.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó