(Szöveggyűjtemény TGM-től és a MU-tól))

Tamás Gáspár Miklós (Népszabadságban, 2006-ban):

„Amikor Rozsnyai Ervin, a jeles filozófus és társadalomtudós, aki a mai napig megátalkodottan marxista-leninista, politikai okokból munkanélküli volt (1966 és 1982 között), akkor a szellemtudományos közéletet… alapjában konzervatív (persze a Horthy-rendszerben antifasiszta, humanista) "átállt" tudósok vezették…”

„Rozsnyai Ervin se hivatalos, se oppozíciós ellenzéki karriert nem futott be. Vico-, Kierkegaard- és Hegel-tanulmányairól a szakma tudta, hogy kitűnőek. Divatban nem volt soha. Akkor kapott újra egyetemi állást, amikor e sorok íróját politikai okokból elbocsátották. Sem 1956 előtt, sem utána nem kapott a rendszertől semmi jót, s ma ő az mégis, aki az 1989 előtti rendszer rendszeres kritikájáról a legélesebben elítélő szavakat ejti.”

Farkas Péter

Igen, Rozsnyai több filozófussal, a Tűztánc kötet költőivel, íróival és másokkal együtt azonnal tudta, hogy az SZKP XX. Kongresszusa, a koszigini gazdasági reformok, a magyar Új Gazdasági Mechanizmus, Kelet-Európa eladósítása stb. a kapitalizmus felé fogják sodorni a szocialistának nevezett országokat. Rozsnyai ennek hangot is adott, ezért kellett fordításokból, alkalmi munkákból tengődnie. Korábban és 1982-től egyetemi szinten oktatott.

Ahogy TGM írta, ennek ellenére, Rozsnyai a rendszerváltoztatás után nem tűrte a Kádár rendszer partalan kritikáját, mert tudta, hogy a létbiztonság és a népkultúra stb. sokkal erősebb volt, mint az újkapitalizmusban. Visszanézve, már az odakozmált sülthús is ízesebb volt számára, lásd Rozsnyai groteszk versét:

 

SZENDVICS

Ez volt az életem:

két karéj fasizmus között

egy vékony szelet sülthús.

Az is odakozmált

 

Tamás Gáspár Miklós (Népszabadságban, 2006-ban):

„Rozsnyai Ervin, ez a finom, ironikus, átszellemült külsejű, elképesztő műveltségű ember, tűzifának se való, szedett-vedett bútorai között, úgy vélhetnők, 1989 után magára maradt. Szó sincs róla. Végre elfoglalhatta azt a helyet a kommunista mozgalomban, amelyet nem foglalhatott el addig, ameddig még fizettek az ilyesmiért. Gyors egymásutánban jelennek meg a "hivatalos" sajtó és szakma számára ismeretlen könyvei: a Szovjetunió történetéről, az imperializmusról, legutóbb Machiavelliről publikált izgalmas esszékönyvet. Az utóbbi években verseket ír és közöl. Ő vezeti a félig-meddig "underground" kommunista miliő legfontosabb - a két Munkáspártnál mindenesetre jelentékenyebb - szervezetét, a Marx Károly Társaságot, amely nem követte a neokádárista pártot a tömeges politikai öngyilkosságba, s amely (szemben e pártokkal) ma is lapot ad ki és élénk egyesületi életet folytat. Számos tanítványa és fiatal követője van, nem sokat emlegetett hatása sokfelé kiterjed. Ő ma a lenini hagyományt követő "mélybaloldal" - amelyhez engem a tiszteletteljes egyet nem értés szálai fűznek - guruja, lényegi tekintetben sokkal befolyásosabb ember, mint számos nagy "médiasúlyú" kollégája.”

 

Farkas Péter

Rozsnyai – mint TGM is hangsúlyozza – a filozófiában igen jelentős műveket alkotott. A rendszerváltoztatás után azonban egyben valóságos néptanító lett. A politika, a politikai gazdaságtan, a történelemtudomány területén is nagyon mélyre ásott. A marxi-lenini tudományos alapokat a mai viszonyokra alkalmazva fontos újszerű összefüggéseket tárt fel, újszerű fogalmakat alkotott. Az pedig zsenialitását tükrözi, hogy a legbonyolultabb gazdasági és politikai összefüggéseket is közérthetően írta le, magyarázta. A továbbiakban néhány fontos nem filozófiai művéről, kutatási eredményéről lesz szó.

Rozsnyai Ervin alkotta meg és definiálta (valójában korunkra értelmezte Farkas) a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti társadalom fogalmát, megértetve, miért téves annak bármilyen más elnevezése (pl. „államszocializmus”), illetve hogyan származik a helytelen elemzésből és értékelésből a helytelen elnevezés. A „Miért kell nevén nevezni?”, a „Szocializmus volt, vagy valami más?”, a „Forradalmi és ellenforradalmi Szovjetunió”, „A történelem kelepcéi”, és a Tenner Györggyel együtt írt „A Kádár-korszakról” c. munkáiban a konkrétumok alapján, de azokat az általános szintjére emelve tárja fel az átmenet kettős (kapitalista és szocialista) jellegét.

Rozsnyai Ervin alkotta meg a transznacionális monopolkapitalizmus fogalmát, mutatta be kialakulását és specifikumait. „Az imperializmus korszakváltásai” c. közgazdasági könyve formációelméleti alapmű. Szintén az ő nevéhez fűződik az e művében bevezetett, a hosszú ciklusok technológiai tartalmának elemzésén alapuló „csomópontválság” fogalom, ami, eltérően az egyszerű a konjunkturális válságoktól, az extenzív fejlődés tartalékainak kimerülésével, több szektor egyidejű válságával jelentkezik, és a termelés egészen új technikai alapokra (és termelési viszonyokra Farkas) helyezését követeli. A 2008-ban felszínre tört válság szintén csomópontválság.

Rozsnyai Ervin szavai

„A neoliberális világméretű integráció ellenére megmarad az objektív nemzeti érdek, a nacionalizmus.” „A monopolista rendszer megfosztja a középrétegeket önállóságuktól, a polgári demokráciát alapvető társadalmi bázisától. A koncentráció mai fokán a burzsoázia polarizálódik: felső rétegei maffiás struktúrákba szerveződnek, az alsóbbak függő helyzetbe kerülnek, elvesztik létbiztonságukat. A polgári demokrácia tartalmilag kiürül, az űrt a neoliberális és a fasiszta ideológiák töltik ki.” A mai fasizmus többnyire nem „kifejlett alakzat, csupán szakaszosan előrehaladó folyamat… Kúszó, lopakodó fasizmusnak nevezhetjük” (Ik. 181. o.).

“Minden egyes fasiszta győzelem, még a látszólag legjelentéktelenebb is, lépés a globális pusztulás felé. Következésképpen, nincs fontosabb politikai feladat, mint a fasizmus leleplezése és feltartóztatása; minden más eltörpül ehhez képest, minden mást ennek kell alárendelni.” (Rozsnyai Ervin: A fasizmus tegnap és holnap…)

 

2026. június