Azon a napon, amikor Trump bevezette a világra az őrült vámjait, kockáztatva, hogy az egész bolygót az 1929-es tőzsdekrachhoz hasonló súlyos gazdasági válságba sodorja, 5 millió tüntető vett részt az április 5-én az USA-ban tartott 1400 tüntetésen, a kisvárosokban még nagyobb volt a részvétel, köztük republikánus szavazók is, Trump és Musk ugyanezen politikája és a társadalombiztosítás, az orvosi ellátás, az oktatás, a tudomány, a foglalkoztatás és a demokratikus szabadságjogok elleni támadássorozatuk ellen.
A BLM Black Lives Matter 2020 óta, az amerikai történelem legnagyobb mozgalma óta, amely 2020-ban 4 hónapig tartott, és amely visszavetette Trumpot, és elvesztette a választásokat ugyanabban az évben.
Természetesen április 5. nem az utolsó napja a harcnak, hanem az első. Április 5-től minden elindul, és nem csak az USA-ban. Az energia, az elszántság, a siker és a harciasság magasabb szintű energiát, sikert és harciasságot szül.
Két hónapnyi félelem és tétovázás után ez a tüntetés, amely alulról, a közösségi hálózatokon kezdődött, a szakszervezetek soraiból indult, majd egy nappal korábban a szakszervezeti vezetés is követte, az utolsó pillanatban a Demokrata Párt vezetőinek részvételével. Ez egy fontos fordulópontot jelent az Egyesült Államokban és tágabb értelemben a világban a közvélemény és a mozgósítás terén, mert ez bátorítani fogja az ellenállást ezel a politikával szemben az egész bolygón.
Az április 5-én spontán kialakult és már a levegőben lévő közösségi hálózatos mozgalom, Bernie Sanders meglehetősen radikális álláspontja egyfelől, valamint az olyan határozott szakszervezeti fellépés, amit az amerikai szakszervezetek az elmúlt években megmutatták, hogy képesek, másfelől - nem megfeledkezve a női és fekete mozgalommal való összekapcsolódásról - egy olyan radikális jellegű és méretű társadalmi mozgalommá vezetheti az egészet, amilyet az USA valószínűleg még soha nem látott.
Ahhoz, hogy felmérjük ezt a hangulatváltozást és azt a célt, amelyet ez a mozgalom kitűzhet magának, számos elemet kell összeadnunk. Ez a mozgalom Trump beiktatása óta létezik, és addig az ellenállás fő szervezője volt, különösen a migránsok esetében volt sikeres. A közösségi hálózatokon született Bernie Sandershez közel álló emberek, feministák és ökológusok kezdeményezésére. Ehhez jön még a Musk Tesla autói elleni mozgalom sikere, különösen március 29-én, amikor az USA-ban 277, világszerte pedig több mint 500 Tesla-kereskedés előtt tartottak tüntetést, aminek hatására a Tesla értéke és eladásai zuhanni kezdtek. Ehhez jön még Bernie Sanders és Alexandra Occasio Cortez (a Demokrata Párt baloldali szárnya) elmúlt hetekben tartott gyűléseinek sikere, amelyeken több tízezer ember gyűlt össze a republikánus államokban a "Le az oligarchiával" elnevezésű turnén. Össze kell kapcsolni a szakszervezetek március 27-i egyhangú döntésével is, miszerint harcolni fognak Trump/Musk ellen az aznapi szakszervezet-ellenes támadásaik után, miközben addig a szakszervezeti vezetések a Demokrata Párthoz hasonlóan semmit sem tettek, sőt egyesek még Trumpot is támogatták. És végül, e mozgalom sikerét a republikánusok által az elmúlt napokban Pennsylvaniában és Wisconsinban elszenvedett súlyos választási vereségek összefüggésében kell vizsgálni, annak ellenére, hogy Musk dollármilliókkal próbálta megvásárolni az utóbbi választást, valamint a Floridában elszenvedett hatalmas választási vereségek, és végül néhány republikánus szenátor fordulatát, akik a kormányt a szenátusban a Kanada elleni vámok kérdésében túlszavazták. A kormányon belüli szakadások valódi töréssé válhatnak, ami még egy kicsit tovább gyengíti az egészet, mielőtt egy még szélesebb körű, infláció és elbocsátások elleni népi mozgalom, amelyben sok republikánus szavazó is jelen lesz, általános áttörést okozna.
Fontos felismerni, hogy Trump adóemelései nem csupán az ő személyes ostobaságának az eredményei, hanem felgyorsították a nemzeti visszahúzódás és a befolyási övezetek köré csoportosuló általános tendenciákat, amelyek egyrészt azóta zajlanak, hogy a globalizáció utolsó, 1980 és 2010 közötti hulláma levonult, másrészt pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a kínai gazdaság sok területen felülmúlja az USA gazdaságát. Ezt a visszavonulást és az exponenciális növekedés ígéretének feladását kísérte, hogy minden rezsim megerősítette tekintélyelvű tendenciáit és ráült a demokráciára. A visszafoglalás nyelvezete mögött Trump csupán rögzítette az erőviszonyok e gazdasági eltolódását, feladva az USA világuralmi törekvéseit annak érdekében, hogy a világot két vagy három befolyási övezetre ossza fel Kínával és Oroszországgal, és megpróbál egyet kivájni magának egy tekintélyelvűbb rendszerrel Grönlandtól Panamán keresztül Kanadáig, a gyengébbnek tartott Európai Unióval, mint célponttal Putyin Oroszországa mellett.
Ezzel egyidejűleg, amikor Trump az amerikai demokrácia lebontására törekszik, Putyinnal és európai szövetségeseivel karöltve az Európában megmaradt demokrácia megsemmisítésére is törekszik, amint azt Musk és Vance németországi és nagy-britanniai beavatkozásai is mutatják. Kelet-Európa népei - Szerbia, Magyarország, Szlovákia, Grúzia stb. - harcot indítottak vezetőik ellen, a demokráciáért.
Ezért van az, hogy még mielőtt Trump vámemelései az Egyesült Államokból kiindulva nagyon gyorsan inflációt, bércsökkentést, tömeges elbocsátásokat és nyomort okoztak volna, a társadalom mozgalma a demokrácia védelmében, pontosabban egy másfajta demokráciáért lázadt fel.
Ez a demokratikus tendencia a gazdasági elvonások/megszorítások ellen velünk van már egy ideje.
Március 19-én Erdogan isztambuli polgármesterének letartóztatása hatalmas tiltakozó mozgalmat indított el, de a rendszer diktatórikus sodródásával szemben már akkor is volt egy mögöttes ellenállás, ami a 2024. márciusi önkormányzati választásokon az isztambuli polgármester pártja, a szociáldemokrata CHP lett a vezető választási erő, amely az ország városainak több mint felét és gazdaságának 80%-át irányítja.
Ma a fiatal diákok állnak a harc élén, akik sokkal többet követelnek Isztambul polgármesterének szabadon bocsátásánál, hanem a társadalom teljes megváltoztatását akarják. Ők - az indonéz diákokhoz hasonlóan - a szerb diákok lázadásában keresnek inspirációt, akik az elmúlt 5 hónapban egy téli 68-as májust rendeztek, miközben a lakosságot egy valóságos tanácsos forradalomban vezették, Ezzel számos szomszédos országot felráznak, ahol Macedóniában, Boszniában és Montenegróban hasonló megmozdulásokat keresnek, miközben megerősítik a párhuzamos mozgalmakat Görögországban, Magyarországon és Szlovákiában.
Mindezek a mozgalmak tagjai, résztvevői egy közös célért dolgoznak: az irányítást nem szabad egy kisebbségre bízni, sem a republikánus és demokrata pártok hagyományos váltakozására. A tüntetők szélesebb demokráciát akarnak, amely viszonyait minden (volt, jelenlegi és jövőbeli) dolgozó a többség érdekeinek megfelelőre formálja.
