Kép: Marko Djurica/REUTERS Hónapok óta tüntetők tízezrei gyakorolnak nyomást Vučić elnök kormányára (Belgrád, 2025. február 5.)

Úgy tűnik, mintha a történelem ismételné önmagát - olvasható az Osservatorio Balcani e Caucaso Transeuropa (OBCT) olasz agytröszt honlapján pénteken közzétett kommentárban. „Mi, egykori diákok, akik egykor Slobodan Milošević rendszere ellen tiltakoztunk, most újraéljük fiatalságunkat” - írja egy belgrádi hang. De még ha a mostani tömegtüntetések emlékeztetnek is a negyedszázaddal ezelőtti megmozdulásokra, vajon ugyanaz a hátterük? Akkoriban a Nyugat mindent megtett Milošević megbuktatásáért - a NATO-háborútól a „színes forradalomig”.

A mostani tüntetéseket az váltotta ki, hogy három hónappal ezelőtt Újvidéken halálos kimenetelű volt az összeomlott vasúti pályaudvari tető. Ez a korrupció szimbólumává vált. Hétfőn az ottani diákok 24 órára lezárták a központi Szabadság hidat. Előző nap több ezer tüntető indult gyalogosan a fővárosból, Belgrádból az észak-szerbiai város felé. A diákok sátrakban töltötték az éjszakát a hídon és a szomszédos parkban, valamint sporttevékenységeket és filmvetítéseket szerveztek. A tüntetések békésen zajlottak, és a helyi lakosok is támogatták őket, akik forró italokat és ételt hoztak. Belgrádi taxisofőrök is elutaztak Újvidékre, és fizették a diákok hazautazását. Emellett a gazdák is elutaztak traktorjaikkal, hogy támogassák a blokádot. A közelmúltban egy tüntetés elleni támadás hátterében a traktorok a Szabadság híd bejáratánál helyezkedtek el, hogy megvédjék a tüntetőket.

A tiltakozások során a diákok és a polgárok közgyűléseken vitatták meg és hozták meg a döntéseket a további lépésekről. Adam Šukalo elnöki tanácsadó („Progresszív Párt”, SNS) bírálta a fórumokat, mondván, hogy azok „nem az egyes karok összes diákjának és professzorának önjelölt testületei, hanem egy hangos és agresszív csoporté, amely bár kisebbségben van, de mindenkire ráerőlteti a véleményét”. De neki nem a "Pressure-Group" »Otpor!« (»Ellenállás!«) jutott eszébe, amely végül Miloševićet megdöntötte, hanem éppen ellenkezőleg, Petrogradban 1917 októberében és novemberében a "munkások, katonák és parasztok szovjetjei". Szerinte akkor a "közvetlen demokrácia" álcája alatt akkor "hangos és agresszív bolsevikok vették át a hatalmat".

Az elmúlt hónapok eseményei már Miloš Vučević (SNS) miniszterelnök lemondásához vezettek, és kihívást jelentenek Szerbia állítólag „oroszbarát” elnöke, Aleksandar Vučić (SNS) számára, akinek közel hét évnyi hivatalban töltött idő után egyre kisebb a támogatottsága, és már többször figyelmeztetett egy „nyugatbarát színes forradalomra”. Összességében azonban a tüntetők nyugati támogatása meglehetősen visszafogott volt. A szomszédos országokban tartott szolidaritási gyűléseken kívül nem sok minden történt az EU-ban. Szerbia nem tagja az EU-nak, de a múltban alkalmazkodott például a Fehéroroszország és más országok elleni uniós szankciókhoz, és kész fedezni az EU lítiumszükségletét, bár Németország és Csehország is rendelkezik elegendő tartalékkal.

A kritikusok ezért kételkednek abban, hogy az EU-nak és szövetségeseinek érdeke fűződik a tekintélyelvű, de egyébként együttműködő Vučić államfő megbuktatásához. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök decemberben azt is kijelentette, hogy beszélt Vučić-csal az Ukrajna és Szerbia közötti kapcsolatok megerősítéséről. Megköszönte Belgrádnak a pénzügyi és humanitárius segítséget, valamint az EU-integráció közös útján tett erőfeszítések összehangolását. Különösen, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök fenntartja „a Szerbiával való történelmi barátságot”, úgy tűnik, hogy a kialakult hatalmi struktúrákkal csak a szerbeknek van problémájuk, akik hónapok óta százezrével tiltakoznak Vučić és politikája ellen.

Forrás: https://www.jungewelt.de/artikel/493554.serbien-revolution%C3%A4re-ohne-farbe.html 2025.02.08/09.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó