Mikecz Dániel – Oross Dániel (szerk.) (2022): Éghajlatváltozás és politika: Attitűdök, tüntetők, reakciók. Budapest: Napvilág Kiadó.

Az éghajlatváltozás témája továbbra is több mint aktuális. 2023-ban már jó eséllyel nincsen olyan ember, aki ne hallott volna róla és a hozzá kapcsolódó klímatüntetésekről. A kérdés inkább csak az: ki hogyan és mit kezd ezekkel az információkkal? És hogyan cselekszik utána? Hogyan gondolkodnak az ökológiai és klímaügyekről a magyarok a hazájukban, ahol továbbra sincsen külön minisztérium a környezetvédelem számára?

Az Éghajlatváltozás és politika: Attitűdök, tüntetők, reakciók című kötet hat különálló tanulmánya a fenti kérdéseket járja körbe. A dolgozatok az alábbi három nagyobb téma köré csoportosíthatóak: környezeti attitűdök és szakpolitikai érzékenység; a klímatüntetők szociológiája; és a klímamozgalmak ellenkeretezései.

A kötet célja nem szakpolitikai dilemmák, javaslatok bemutatása, hanem sokkal inkább az éghajlatváltozás és a klímavédelem körüli világot vizsgálja.

Materializmus versus zöldtudatosság

A nyitófejezet szerzői, Böcskei Balázs és Szabó Andrea, rávilágítanak arra, hogy ellentét húzódik a legtöbb zöld értéket mérő kutatás eredményei és az emberek valódi véleménye között. A zöld témákban az értékkutatások válaszadóinak nagy része normakövető. Hogy ez mit jelent?

Azt, hogy ha valakitől megkérdezik, hogy „Önnek mennyire fontos a tiszta levegő?” vagy hogy „Mekkora veszélynek látja a globális klíma körüli folyamatokat?”, akkor nagy valószínűséggel a válaszadó érezni fogja, hogy itt mit ‘illik’ felelni és nem az őszinte válaszát fogalmazza meg, hanem azt, amiről azt gondolja, hogy mások elvárják tőle.

A klíma- és környezetvédelem melletti elköteleződés mértéke több dologtól is függhet. Például az árérzékenységtől, vagyis attól, hogy mennyibe kerül egy adott zöld tevékenységre való átállás. Remekül hangzik, hogy mindenkinek legyen energiahatékony háza, lakása, fűtésrendszere, de ezek sokszor akkora pénzbeli ráfordítást igényelnek, hogy nem minden esetben tudják megvalósulni, hiába vannak sokan tisztában a tényekkel.

Az is számít, hogy egy adott társadalom közpolitikáját mennyire itatják át a zöld kérdések. Azon nyugati centrumországokban, ahol az oktatási rendszerben is beszélnek e kérdésekről, eltérően gondolkodhatnak a zöldkérdésekről, mint egy (fél)perifériás országban, amelynek lakosaira nagyobb anyagi nyomás hárul. A materializmus ráadásul fel is erősödött a pandémia hatására, vagyis a covid-járvány után ismét megnövekedett a fogyasztás mértéke. A zöld gondolatok elfogadottsága ezáltal csökkenni kezdett.

A klímavédelem iránt a fiatalok érdeklődnek a legmagasabb arányban.

Új szakasz kezdődött azzal, hogy a környezetvédő aktivizmus leginkább a fiatal generációhoz köthető. Ők azok, akik Greta Thunberg hatására elkezdtek péntekenként az egész világban iskola helyett tüntetéseket szervezni. Greta neve sokaknak lehet ismerős, mondandójának hatása azonban nem egyértelmű.

Greta Thunberg ikonikus alakja és a másokra gyakorolt hatásának vizsgálata

De vajon elég meggyőző-e, ha egy tizenötéves iskolás lány szólítja fel az embereket a környezettudatosságra? A Greta Thunberg nevéhez köthető a Fridays For Future (vagyis „Péntekek a jövőért”) klímamozgalom célja, hogy felhívja a figyelmet a klímavédelem fontosságára és a rendszerszintű változás szükségességére. Greta 2018-ban (tizenötévesen) arra szólította fel a diákokat, hogy péntekenként sztrájkoljanak iskola helyett, mivel nincs miért tanulni, ha a Föld nem lesz élhető a jövőben.

A második fejezet szerzője, Marek Bertham arra a következtetésre jut, hogy Greta leginkább azokra van hatással, akik már eleve osztoznak az ő környezetről alkotott véleményével: azokra a fiatalokra, akik klímatüntetésekre járnak és tág értelemben véve liberális nézetet vallanak. A Fridays For Future klímaaktivistái szerint ugyanakkor Greta nem vezetője e mozgalomnak, egyszerűen csak felhívja tetteivel a figyelmet az ügy fontosságára és sürgősségére.

A szakirodalom szerint az a leghatásosabb, ha a klímaváltozás következményeivel kapcsolatos üzenetek pozitív keretbe illeszkednek. Vagyis jobb, ha a vizuális elemek (egy tüntetés vagy egy polgári elégedetlenség esetében ez egy plakátot, feliratot jelenthet) pozitív üzenetet tartalmaznak, így ugyanis nagyobb eséllyel győzik meg az ellentétes attitűddel rendelkezőket.

Bertham online kérdőívet használt a Thunberg-jelenség hatásosságának mérésére. Az eredmények szerint a magyar közvélemény fogékony a Greta által sokkolóan közvetített üzenetekre. Ez a szerző szerint (is) fontos tanulság, ezt kihasználva ugyanis

kollektív cselekvéssé lehetne formálni a jelenlegi klímakonszenzust, vagyis mozgósítani lehetne a magyar társadalmat.

Tüntetésen résztvevők attitűdjei: Kik mennek tüntetni?

A harmadik tanulmány szerzője, Mikecz Dániel, azt vizsgálja, hogy milyen szociológiai jellemzőkkel és politikai attitűdökkel rendelkeznek a tiltakozó és aktivista fiatalok. A klímatüntetések (Fridays For Future) egyik legszembetűnőbb ismérve, hogy legnagyobb arányban a fiatalok vannak jelen, többségében diákok, főként középiskolások és egyetemisták. E nemzedéki elem mellett, a nemek közti különbség is megjelenik:

a nők többen vannak jelen a tüntetéseken, nagyobb érdeklődést mutatnak környezetvédelem iránt és nagyobb arányban tartják magukat környezetvédőnek.

Ennek oka lehet, hogy az eljövendő nemzedékek ügye jobban foglalkoztatja őket, és hogy a férfiaknak részvételének költsége a tüntetéseken magasabb lehet.

Regionális különbségek: Miben különböznek a „keleti” és a „nyugati” klímatüntetők?

A negyedik fejezet szerzői, Mikecz Dániel, Buzogány Áron és Piotr Kociba, a Fridays For Future 2019 márciusban, májusban és szeptemberben tartott klímatüntetésein felvett adatokat elemezték. Céljuk a klímatüntető aktivisták attitűdjeinek regionális összehasonlítása volt. Elemzésükben összevetették az ausztriai, a németországi (ennyiben „nyugati”), illetve a lengyelországi és a magyarországi (azaz „keleti”) adatokat.

Az eredmények alapján a kelet-európai aktivisták nyugati társaikhoz képest kevésbé elégedettek a demokráciával, kevésbé bíznak a parlamentjükben és az Európai Unióban. A magyar tüntetők a legkevésbé elfogadóak a bevándorlással kapcsolatban. Ennek köze lehet a 2015 óra tartó, a kormány által állandóan napirenden tartott migránskérdéshez is.

Ellenségnek számítanak-e a klímaaktivisták?

Nem mondhatnánk, hogy távol áll a magyar kormány kommunikációjától az ellenségképek kialakítása. A klímamozgalom épp ilyen könnyen került bele a kormány általános narratívájába 2019-ben.

Az ötödik tanulmány szerzője, Rákos András Dominik, a kormányközeli magyar sajtó 2019 szeptemberi, klímával kapcsolatos álláspontját vizsgálta. Górcső alá vette a 888, a Mandiner, a Magyar Nemzet, az Origo, az MTI és a Pesti Srácok kommunikációját. A tanulmány szerzője Orbán Viktor és Áder János akkori beszédeit is elemezte.

Három közös dolgot talált bennük: (1) az éghajlatváltozást nem ismerik el egzisztenciális fenyegetésként, (2) elhárítják a felelősséget és (3) a migrációval kapcsolatos biztonságpolitikai nézőpontot összemossák a klímaaktivizmussal.

Az e sajtóorgánumokban megjelent cikkek, kimondott vagy kimondatlan módon, tagadják az éghajlatváltozás súlyosságát. Ennek egyik eleme az egyéni felelősségvállalás hangsúlyozása. Ez pont szembe megy a Fridays For Future alapvetésével, ami szerint a klíma védelme érdekében éppenhogy rendszerszintű változásra van szükség.

A felelősség elhárításának egyik jellemzője volt, hogy a kormány nyilatkozataiban „Magyarország klímabajnok”. Magyarország klímapolitikai sikereit aránytalanul nagyította fel a kormányközeli sajtó. Álláspontjuk szerint a klímaválságért főleg a nagy mennyiségű széndioxid-kibocsátású államokat lehetne felelőssé tenni.

A szerző a „klímalobbi” kifejezést használja az általa elemzett cikkekben többször is megjelenő háttárhatalomra utaló tevékenységekre. A Fidesz-kormány által használt valamennyi ellenségkép a „klímalobbi” e fogalma alá sorolható. Ide tartoznak a „baloldali”, „globalista” gondolkodók, Greta Thunberghez közel álló személyek, de Soros György is.

A kormány szerint a fiatal aktivisták naivak és tanulatlanok, és ezért valaki(k) irányítja őket. Ez a valami a „klímalobbi”, ahová olyan szereplők tartoznak, akik szembe mennek a magyar kormány által képviselt értékekkel. A szerző arra a megállapításra jut, hogy a Fidesz 2019-es narratívája szerint a baloldal félelmet kelt a társadalomban a klímaszorongás problémájával, amivel elfedik azt a törekvést, hogy fő céljuk valójában a migrációt támogatása.

Magyarország zöldkérdésekben előre megy vagy hátra?

A hatodik fejezetben a szerzők, Mikecz Dániel, Böcskei Balázs és Vasali Zoltán, a magyar kormány sajtóközleményeinek központi oldalait vizsgálták meg, 2019 márciusa és 2020 júliusa között. A tartalomelemzést a kormany.hu-n, valamint a Magyar Nemzet Online-on (mno.hu) végezték és azonosították a két oldal által használt keretrendszereket.

Az eredmények között hasonlóságot tudunk felfedezni az ötödik tanulmányban olvasottakkal. Azonos a feltevés, hogy a klímamozgalom mögött rejtett politikai szereplők (baloldaliak és liberálisok) állnak és ők mozgatják a szálakat. Az elemzett időszakban a Magyar Nemzet legtöbbször használt értelmezési kerete az volt, hogy újbaloldalinak állította be a klímamozgalmat – „egy görögdinnye: kívül zöld, belül piros”.

A magyar jobboldali sajtó szerint a klímamozgalom hátterében tehát politikai érdekek húzódnak meg. A valódi okokról és célokról azonban nem vesznek tudomást, ezzel pedig a mozgalom hitelességét ássák alá. Ezt bizonyítják a Magyar Nemzet cikkei is, ahol „ócska tudomány”-ként hivatkoznak a klímamozgalomra. A magyar jobboldal nem tagadja teljes mértékben a klímaváltozást, csupán annak kezelését és megoldási kísérleteit hárítja, elbagatellizálja, illetve látszatcselekvéseket nagyít fel.

Összegzés

Hányadán is állunk akkor a környezetvédelemmel?

A klímaválság valóságos, hiába vannak, akik tagadják, vagy éppen próbálják más irányba terelni a diskurzust. Az újhullámos klímamozgalom generációs eleme tagadhatatlan. A „fiataloké a jövő”: a kutatások alapján főként ők azok, akik a leginkább mozgolódnak az éghajlatváltozás miatt. A magyar aktivistáknak és környezetvédőknek nehezített pályán kell boldogulniuk, hiszen a kormánypárti magyar sajtó sokkal inkább ellentart, mintsem támogatná e küzdelmet.

Érdemes azonban megfontolni, hogy a Greta-féle radikálisabb információ átadás vajon hatékonyabban aktivizálná-e a magyarokat. A Fridays For Future budapesti tagjaira főként az jellemző, hogy szigorúan erőszakmentes, azaz békés módon tüntetnek és mozgósítanak. Greta megnyilvánulásaira mondhatjuk, hogy radikálisak, de tettei minden esetben erőszakmentesek.

Noha az egyik tanulmány eredménye szerint hatásos lehet, ha radikálisabb üzenetekkel bombázzák a magyarokat, a vizsgálat mintavételi eljárása miatt erős fenntartásokkal kell kezelni az ott kapott eredményeket. Továbbra is jobb lenne tartani ezt a pozitív üzenetekkel, erőszakmentesen kommunikáló és cselekvő hozzáállást, mivel a szakirodalom alapján hatásosabb a pozitív csomagolás. Az erőszakos üzenetek elzárkózást válthatnak ki a még nem kiforrott véleménnyel rendelkezőkből.

A könyvet elsősorban klímaaktivistáknak és kutatóknak, valamint minden érdeklődő egyetemistának ajánlom. Néhány fejezetben statisztikai számítások és magyarázatok találhatóak, amik elsőre talán kevésbé tűnnek érhetőnek számos olvasó számára, de minden érdeklődőnek érdemes elolvasnia, hiszen ki tudja, hogy kinek milyen új ismerettel, információval szolgálnak az egyes tanulmányok, a (hazai) klímavédelemmel kapcsolatban.

Ideje felébrednünk és komolyan venni a klímamozgalmakat és az éghajlatváltozást!

Címfotó: Béres Márton – Népszava