Hosszú távon is hegemón pozícióját a Fidesz olyan mély társadalmi-gazdasági és kulturális valóság észlelésre építi, amelyeket a magyarok többsége is oszt, igazként fogad el. A legtöbb ilyen percepció az egyén és a társadalom kapcsolatára vonatkozik, számos közülük a valóság hamis felfogását tükrözi. A nyilvános beszélgetések célja, hogy azonosítsa e feltevéseket és bírálja őket, rámutatva arra, hogyan vezet a hamis valóság érzékelés igazságtalan, fenntarthatatlan és veszélyes politikához.
A sorozat első rendezvényét Genetika vs. szocializáció témakörben tartottuk. A beszélgetés résztvevői voltak Boldogkői Zsolt biológus, egyetemi tanár az MTA doktora, Éber Márk Áron egyetemi docens, az Új Egyenlőség szerkesztője és Nyírő Zsanna Jozefa szociológus, kisebbségkutató. A beszélgetést Pogátsa Zoltán, az Új Egyenlőség főszerkesztője moderálta. A társadalom számos csoportjában él az a téveszme, amely szerint az emberek meghatározott tulajdonságokkal születnek, így nem a szocializáció során sajátítjuk el azokat. Ez oda vezet, hogy sokan elvetik vagy alábecsülik az iskolarendszer és a közmédia döntő szerepét az állampolgárok formálásában. A pódiumbeszélgetés résztvevői azt az izgalmas kérdést járták körül, hogy egy emberi sorsot milyen arányban határoznak meg a velünk született gének és milyen mértékben a szocializáció és edukáció sorsunk alakítója.
Egy-egy érdekes mondat a beszélgetésből:
Boldogkői Zsolt: A környezet és a gének lényegében együtt hatva működnek. A gének várják az inputokat a környezettől. Ha megfelelő inputok jönnek, akkor maguk a gének is változnak. Nem a gének szerkezete változik meg, hanem a gének működése. Ez az úgynevezett epigenetika, ami hosszú távú változásokat is tud okozni. Megváltozik a gének működése, emiatt megváltozik az agy mikroszerkezete is. Ha például sokat tanulunk nyelveket, akkor a hippocampusunk megnövekszik, mert megnövekszik az idegi kapcsolatok száma. Ez a kölcsönhatás abszolút jellemző, ami nem jelenti azt, hogy bizonyos genetikai varianciák ne okoznának pszichológiai vagy intellektuális különbségeket.
Éber Márk Áron: Éppen azért, mert viszonylag keveset tudunk a genetika és szocializáció kölcsönhatásáról mindig gyanús az, aki nagyon tudja, ráadásul anekdoták alapján nagyon tudja. Induljunk el onnan, hogy mi az, amiről biztosan tudjuk, hogy nem igaz. Biztosan tudjuk, hogy nincs olyan, hogy lopásgén. Nincs olyan, hogy szorgalomgén. Nincs olyan, hogy tehetséggén. Tudható, hogy ezek a viselkedések nagyon bonyolultan szabályozódnak, egyszerre van egy nagyon sok tényezős genetikai háttér, és van egy nagyon komplex történeti, környezeti hatás, tehát a szocializáció, és ez a kettő egymást is formálja.
Nyírő Zsanna Jozefa: A mobilitáskutatásban gyakran megjelenő felvetés, hogy a tehetség utat tör magának. Azonban a szociológiai kutatások ezt nem támasztják alá. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy nagyon erősen meghatározza a társadalmi környezet azt, hogy sikerül-e valakinek magasabbra jutni a társadalmi ranglétrán.
