A Gangnido térkép ( Honil Kangni Yoktae Kukto Chi To ), egy történelmi , 1402-es koreai világtérkép (itt az 1470-es Ryūkoku másolaton látható), amely egy kínai-központú világképet ábrázol a hatalmasra növelt Kínával és Koreával , a nyugati peremén pedig Afrika, Európa és a Közel-Kelet korai kelet-ázsiai ábrázolásai láthatók. Ezen a reprodukción látható a terjedelmes pergamen elrendezés, amely élesen Kelet-Ázsia hatalmas, rendkívül részletes földterületeire összpontosít, eltörpülve a környező régiók mellett. A Ryūkoku Egyetemi Könyvtár, Kiotó jóvoltából.

Múlt héten, szeptember 4-én az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése elfogadott egy új világtérképre vonatkozó afrikai javaslatot, amely az országok valós méretét mutatja be  egymáshoz képest. Célja, hogy korrigálja a széles körben használt, Gerardus Mercator, egy 16. századi flamand térképész által létrehozott Mercator-vetületen alapuló világtérkép által alkotott világképet. A Mercator-térkép problémája közismert; például Grönland szigetét az afrikai kontinens méretével megegyezőnek mutatja, holott Afrika 14-szer akkora, mint Grönland! Egyszerűen fogalmazva, a Mercator-térképek jelentősen eltúlozzák a globális északot – az Egyesült Államokat és Európát –, miközben Afrikát és Ázsia nagy részét összezsugorítják. A déli félteke többi részével sem bánnak kedvesen. Dél-Amerika, amely közel háromszor akkora, mint Európa, egy tipikus Mercator-térképen összehasonlíthatónak tűnik vele.

Bár nincs földrajzi ok arra, hogy a déli félteke kisebb legyen, mint az északi, a térképkészítők jelentősen kisebbre tették, mivel 40 fokon túl nagyon kevés szárazföld volt, és ezért kivágták. Ez azt jelentette, hogy a legtöbb Mercator-térképen, mivel a nyugati térképkészítők kivágták a déli félteke nagy részét, az Egyenlítő jelentősen lefelé tolódott. Az egyenlítői területek, ahol Afrika nagy része fekszik, összenyomódásának és az Egyenlítő lefelé tolódásának kettős csapása miatt a globális észak, különösen Európa és Észak-Amerika, sokkal nagyobbnak tűnt, mint amilyen valójában. A legtöbb Mercator-térképen az északi félteke jellemzően kétszer akkora, mint a déli félteke, bár a két félteke mérete azonos.

Bármely térképnek, legyen az Mercator- vagy bármilyen más vetület, az a problémája, hogy vagy a méret, vagy az alak hű lehet, de mindkettő nem. A probléma alapvetően az, hogy egy háromdimenziós felületet egy kétdimenziós papírlapra kell kivetíteni. Ezt torzítások nélkül nem lehet megtenni. Csak egy földgömb képes valóban hűen ábrázolni a háromdimenziós Földet. De akkor mit tegyünk, ha földrajzi részleteket akarunk reprodukálni az olvasóink számára könyvekben vagy cikkekben?

A Mercator-vetület nyilvánvaló torzításai és eurocentrikus megközelítése számos alternatívát eredményezett, különösen a szélsőbaloldali vagy progresszív térképészek körében. Mások, különösen az Egyesült Államokban és Európában, ellenezték, azzal érvelve, hogy a méret nem számít, és hogy kényelmesen érzik magukat, ha sokkal nagyobbnak mutatják őket, mint amilyenek valójában. Sokan azonban ellenezték, és alternatív vetületeket próbáltak kidolgozni. A Willy Brandt német szociáldemokrata kormánya által támogatott Gall-Peterson-vetület egy ilyen vetület. A Hobo Dyer-vetület, amely a globális közös tulajdonban van, ami azt jelenti, hogy bárki használhatja jogdíj fizetése nélkül, egy másik. Végül az Egyesült Nemzetek Szervezete véget vetett a térképháborúknak az afrikai nemzetek által benyújtott, egyenlő területű térképek használatára vonatkozó indítvány elsöprő győzelmével. A szavazás 164 volt az indítvány mellett, az Egyesült Államok adta le az egyetlen nem szavazatot.

A Mercator-térkép célja a nyílt tengereken – ahol már nem tudunk navigálni – közlekedő hajók számára a különféle domborzati jellemzők, folyók, dombok, falvak, városok stb. felismerése volt. A nyílt óceánon, ha azonosítjuk a Mercator-térképen a tartózkodási helyünket és az elérni kívánt célt, akkor egyenes vonalban haladhatunk, ahogyan az a térképen is látható. Ez megőrzi az irányt, ami azt jelenti, hogy ha berajzolunk egy útvonalat a Mercator-térképen, akkor annak alapján tudjuk meghatározni az útvonalunkat. Ezért használtak az óceánjáró országok Mercator-vetületeket a navigációhoz, amikor az iránytűn és a szextánson kívül kevés eszközük volt a célállomáshoz viszonyított helyzetük meghatározására.

Fontos megjegyezni, hogy a térképen látható irány nem a legrövidebb út a kiindulópont és a célállomás között. A földfelszín két pontján a legrövidebb út a főkör íve a jelenlegi helyedtől a célállomásig. Egy kétdimenziós térképen egy egyenes vonal a legrövidebb távolságnak tűnhet, de nem az, mivel nem veszi figyelembe a Föld görbületét. Egyszerűen fogalmazva, az ár, amit egy görbült felület lapos, kétdimenziós felületté alakításáért fizetünk, az az, hogy torzítjuk a felület alakját. Bizonyos területeket megnyújtunk, másokat pedig összezsugorítunk. Egy lapos Földön a legrövidebb távolság az lenne, amit az iránytű mutat, de egy gömbön nem.

Korábban a hajók a csillagokat és a déli napot használták a tartózkodási helyük és az indulási helyük becsléséhez. A Mercator térkép és iránytű segítségével sokkal könnyebb volt meghatározni az úti célt, mint megpróbálni kitalálni, hol tartózkodunk egy üres óceánon, ahol nincsenek tájékozódási pontok, és folyamatosan változtatjuk az irányt egy rövidebb útvonal érdekében. A térképen lévő állandó vonalat loksodromá-nak nevezték, és követése nagyban segítette az óceánjárókat. A Mercator térképek népszerűek voltak Európában, különösen Nyugat-Európában, mert az arabokon kívül ők voltak a legfontosabb óceánjáró nemzetek.

Míg az arabok a kereskedelemre összpontosítottak, különösen az Indiai-óceánon, a nyugat-európaiak nemcsak a halászatra, hanem a holtszezonban a kalózkodásra, más nemzetek fosztogatására is összpontosítottak. A vikingek, Hollywood meghatározó romantikus alakjai, különösen brutálisak voltak, a fosztogatást a rabszolga-kereskedelemmel ötvözték. Természetesen, mint minden kalóz, ha egyszer meghatalmazottá válik valaki, ezt az óceáni hatalmat hódítássá alakíthatja. Az északi emberek, vagyis a vikingek, meghódították Franciaországot, később pedig Angliát, és mi normannokként ismerjük őket. Nem sokban különböztek a holland és a brit Kelet-indiai Társaságoktól, kezdve a kereskedelemmel és a kalózkodással, később pedig gyarmatbirodalmakat hoztak létre.

Nem meglepő módon Nyugat-Európa óceánjáró királyságai, amelyek számára a háború, az élelemszerzés céljából végzett halászat, valamint a fókák, rozmárok stb. vadászata a zsír és a bőr után kutatva jelentette a fő vagyonforrást, sokkal inkább a tengerészetre és a hajóépítésre összpontosítottak. Ez azt jelentette, hogy a zordabb Atlanti-óceánra épített hajók bizonyos fejlettségi szinttel rendelkeztek, amelyekkel az arab és indiai hajók nem, bár az iránytű, az asztrolábium, a csillagászati ​​térképek és más tengerészeti eszközök mind Ázsiából származtak.

A nyugat-európai hajók fedélzetre szerelt ágyúkkal rendelkeztek, amelyek lehetővé tették számukra a „széles oldalsó” tüzelést, ami azt jelentette, hogy több ágyú egyszerre tüzelhetett, ellentétben az elöl és hátul elhelyezett ágyúkkal. Ez az egyik fő oka annak, hogy néhány nyugat-európai ország az óceánokat felhasználhatta először az óceáni kereskedelem megragadására, majd később gyarmatbirodalmak kiépítésére. A fix erődökkel ellentétben a hajók úszó erődökként működtek, ami mobilitást biztosított az európaiaknak a tengeri háborúkban, ami a statikus szárazföldi erődítményeknek nem volt.

Ahogy Needham monumentális munkája a kínai tudományról és technológiáról is mutatja, számos tengerészeti előrelépés a hajóépítésben és a navigációban Kínából származott. Cseng Ho hajóinak hét útja a 15. században (1405-től 1443-ig), amelyek Kínából, Délkelet-Ázsiából, Indiából és az arab partvidéken keresztül Afrikába vezettek, azt mutatta, hogy a kínaiak hatalmas hajókat és erős haditengerészetet építettek. Abban az időben jóval megelőzték Európát és az arabokat mind a hajóépítésben, mind a hadihajók építésében. A földbirtokos arisztokrácia és a haditengerészeti parancsnokok közötti belső nézeteltérések a haditengerészet pusztulásához és az óceánjáró hajók építésének betiltásához vezettek.

Bár India szállította az araboknak a hajóépítéshez szükséges fát, és egykor erős haditengerészettel is rendelkezett, az óceánjáró kereskedelmet átengedte az arab kereskedőknek. Sem Kína, sem India, sem az arabok nem tekintették katonailag fontosnak a haditengerészetet. Ahogy egy mogul császár mondta, az óceánok a kereskedőkért vannak, nem értünk, a harcosokért. Az indiai kasztok megosztottsága egy ponton ahhoz is vezetett, hogy a felső kasztok tagjai nem vállalhattak óceáni utakat. A bráhminok által mindig tiltott Kala Pani átkelését nem tartották be szigorúan. India jelentős tengeri terjeszkedést tapasztalt a buddhista időszakban, nem háború, hanem kereskedelem és a buddhista szerzetesek térítése révén. A hinduizmus déli újjáéledése után a felső kasztok óceánokon való utazását tiltó tabut szigorúbban érvényesítették, az óceánokat a kereskedőknek és a zsoldosoknak hagyva. Például az indiai királyok főbb flottái, legyen az Calicut királya, más néven Samundri vagy Zamorin, vagy Shivaji, zsoldos haditengerészeti parancsnokokra és hajókra támaszkodtak, amelyek közül sokat az arabok irányítottak.

Ahogy a történelem is mutatja, a térképek, az óceáni kereskedelem és a háborúk szorosan összefüggenek. Az óceáni hajóutak és a tengeri háborúk stratégiailag fontossá teszik a térképeket. Nem csak az a fontos, hogy hol húzódnak az egyes országok határai, hanem az is, hogy hogyan tekintenek stratégiailag a világra. Ezt láthatjuk jelenleg Bab-al-Mandebben és a Perzsa-öbölben. Egy gyors pillantás a térképre meggyőzhette volna az amerikai vezetőket arról, hogy Irán egyértelmű stratégiai előnnyel rendelkezik a Hormuzi-szorosban, ahogyan a húsziknak van a Vörös-tengeren és a Szuezi-csatornához vezető átjáróban. Az óceánok elhanyagolása megismétli azokat a hibákat, amelyeket Ázsia egy másik korban elkövetett, olyan hibákat, amelyekből tanult. Ezt ma is szem előtt kell tartanunk.

A Savage Minds olvasóbarát. Ha új bejegyzéseket szeretne kapni és támogatni szeretné munkánkat, fontolja meg, hogy ingyenes vagy fizetős előfizetővé válik.

Forrás: https://substack.com/home/post/p-215553667 2026. szeptember 14.

Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó