Egy ház ég, miközben egy erdőtűz terjed Athén külvárosában, Görögországban, 2023. Fotó: Alexandros Michailidis/iStock via Getty Images
A jelenlegi bolygószintű vészhelyzethez azért jutottunk, mert hazugság folyik, miszerint bár a klímaváltozás már folyamatban van, még van időnk kezelni és megmenteni magunkat. Most, hogy az általunk ismert élet egyre inkább eltűnik, sürgős cselekvésre van szükség.
A Föld forr, és a szuper El Niño gyorsan erősödik. Ázsiában, az Egyesült Államok egyes részein és Afrika partvidékén jelenleg történelmi jelentőségű heves esőzések és katasztrofális áradások tapasztalhatók. Nyugat- és Közép-Európát, Délkelet-Ázsiát, valamint Ausztrália és Dél-Amerika egyes részeit a szélsőséges hőhullámok, erdőtüzek és fokozódó aszályok legsúlyosabb kombinációi sújtják. Nem volt hiány a figyelmeztetésből, hogy ezek bekövetkeznek. Számos tudományos bizonyíték áll már rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a globális felmelegedés már folyamatban van, és sokkal gyorsabban halad, mint ahogy azt előre jelezték.
Harminc éve ENSZ klímacsúcs zajlott le, amelyek mindegyikén cselekvésre szólítottak fel, és jó szándékú nyilatkozatokat fogalmaztak meg kormányzati vezetők, klímaszakértők, befolyásos vállalkozások és nem kormányzati klímaigazságosság-szószólók. Mégis, a globális katasztrófa okairól és hatásairól szóló bevált tanulmányok figyelmen kívül maradtak, és nem foglalkoztak velük azonnal. Mindez annak ellenére történt, hogy már számtalan kezdeményezés létezett, amelyek többsége egyszerűen nem mérhető a válság mértékéhez.
Az adatok és a geológiai feljegyzések kristálytisztán mutatják, mennyi idő maradt. Mégis itt tartunk, még mindig felkészületlenül, és elfogy az időnk. A befolyásos fosszilis tüzelőanyag-ipari vállalatok és más nagy kibocsátású cégek tagadása – amelyek a szokásos ügymenet folytatását jelentő, valódi megoldást nem nyújtó megoldásokhoz ragaszkodtak –, valamint azon kormányoké, amelyek megengedték nekik, hogy még a klímapolitikákat is megírják, romba döntötte bolygónkat. Az elmúlt három évben a globális átlaghőmérséklet átlépte az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) 2015-ös párizsi megállapodásában rögzített, „át nem léphető” 1,5 °C-os bolygómelegedési határt, az ipari forradalom kezdete előtti hőmérsékletekhez mérve. A késlekedések, a gyenge fellépések és a hamis megoldások mára nap mint nap fennakadásokat okoznak az életben, a rendszerekben és a megélhetésben szerte a bolygón.
Katasztrofális igazságtalanság és egyenlőtlenség
A korábban katasztrofálisnak tartott hatások egyre normálisabbá válnak. Miközben a globális többség elszenvedi a klímakatasztrófa következményeit, amelyhez ők nagyon kevéssé járultak hozzá, a válságot okozó milliárdosok továbbra is hatalmas globális vagyonra tesznek szert. Az idei El Niño időjárási rendszer miatt 2026 lesz az eddig feljegyzett legmelegebb év. Az El Niño egy olyan időjárási rendszer, amely néhány évente alakul ki a Csendes-óceánban, és változásokat hoz a világ csapadékmintáiban. Valószínűsíthető azonban, hogy 2027 még melegebb lesz, tovább döntve a rekordot.
A történelmi El Niño jelenség akár 1,7°C-kal is felgyorsíthatja az átlagos globális felmelegedést. Ez valószínűleg mezőgazdasági kudarcokat és élelmiszerhiányt okoz. Az ENSZ Világélelmezési Programjának (WFP) 2026. augusztusi jelentése kiemelte, hogy 45 országban mintegy 225 millió ember küzd már veszélyes mértékű éhezéssel az Afrika egyes részein évek óta tartó aszály és az iráni háború miatti élelmiszerárak emelkedése miatt, és hogy Közép- és Dél-Amerikában, a Karib-térségben és Dél-Afrikában valószínűleg mintegy 50 millió ember fog súlyos éhezést tapasztalni 2027 végére.
Ez valóban egy komor kép, és ezt a szörnyű helyzetet súlyosbítja, hogy a világ erdőinek állapotáról szóló éves jelentés szerint percenként 18 futballpályának megfelelő erdőterület pusztul el. Az ENSZ 2026-os globális erdészeti céljairól szóló jelentése megerősítette, hogy 2015 és 2025 között világszerte több mint 40 millió hektárnyi erdő veszett el. A január óta eltelt időszak globális híreinek gyors áttekintése azt mutatja, hogy a fokozódó hőség miatt világszerte egyre több a szélsőséges és pusztító erdőtűz.
Klímaváltozás okozta migráció
Az emelkedő tengerszint, a pusztító aszályok és a szélsőséges időjárási események emberek millióit szakítják ki otthonaikból. Ez egy összetett valóság, amelynek jogi, biztonsági és társadalmi következményei vannak. Sürgősen globális együttműködésre van szükség a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek védelme és igazságszolgáltatása érdekében. Az éghajlati migráció lehet átmeneti, amikor az emberek akaratuk ellenére korlátozott időre elhagyják otthonaikat és közösségeiket az éghajlati katasztrófák miatt, vagy lehet állandó, mivel a hosszú távú környezeti változások egész területeket tesznek lakhatatlanná.
A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint az elmúlt évtizedben több mint 218 millió belső menekült történt éghajlatváltozás okozta katasztrófák miatt. Ami nem teljesen ismert, az az, hogy a jelenlegi éghajlati migráció nagy része az országhatárokon belül zajlik, a migránsok az országokon belüli városközpontokba mennek, ahelyett, hogy elhagynák az országot.
A jövőben azonban ez megváltozhat. A csendes-óceáni térség kis szigetországai lakhatatlanná válhatnak a tengerszint emelkedése miatt, míg a közép-amerikai aszályok határokon átívelő migrációt idézhetnek elő. Itt válik kulcsfontosságúvá a nemzetközi együttműködés és a klímamigrációt támogató globális alapok létrehozásának szükségessége, valamint a helyi alkalmazkodás erősítése az emberek sebezhetőségének csökkentése érdekében.
A mai háborúk egyben az éghajlatváltozás elleni háborúk is
A háborúkat az erőforrások megszerzése és kereskedelmük ellenőrzése érdekében indítják. Évtizedek óta a háborúk az olajról szólnak. A háborúk növekvő számú áldozata és gazdasági hatásai mellett az éghajlat is hatalmas károkat szenved. A háborúk hatalmas mennyiségű, bolygófelmelegedést okozó kibocsátást okoznak, ami felerősíti a gazdasági zavarokat és migrációhoz vezet, potenciálisan további fegyveres konfliktusok ciklusát teremtve. A háborúk nagymértékű pusztítást okoznak otthonokban, iskolákban, kórházakban és más polgári infrastruktúrában, valamint tájtüzeket és károkat okoznak az energetikai infrastruktúrában, amelyek mindegyike nagy mennyiségű üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátásával jár. Ez azonban nem áll meg itt, mivel a kibocsátások a háború utáni újjáépítés során is tovább fognak emelkedni.
A szakértők becslése szerint az Oroszország ukrajnai háborújának négy éve alatt, 2022 februárja óta kibocsátott üvegházhatású gázok teljes kibocsátása körülbelül 311 millió tonna CO2 volt, ami összehasonlítható Franciaország éves kibocsátásával. A kibocsátás több mint négy évvel a háború kezdete után is emelkedik. Eközben az USA/Izrael Irán elleni háborúja állítólag csak az első 14 napban 5 millió tonna üvegházhatású gázt juttatott a légkörbe .
Ez az 5 millió tonna CO2 már most is egyenértékű a 84 legalacsonyabb kibocsátású ország együttes ÜHG-kibocsátásával. A háború mindkét oldala által a régióban a fosszilis tüzelőanyag-infrastruktúra, a katonai bázisok, a civil területek és a tengeri hajók ellen elkövetett támadások által okozott pusztító környezeti károk tovább fogják csapolni a már amúgy is túlterhelt globális szén-dioxid-kibocsátási költségvetést. Ez az a szén-dioxid-mennyiség, amely még mindig kibocsátható, miközben a globális felmelegedés egy bizonyos hőmérsékleti határértéken belül marad, például a Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5°C-os globális átlagon belül. Amikor a kormányok elfogadták, a 66%-os valószínűséggel 1,5°C alatt maradó költségvetést 80 milliárd tonna ÜHG-kibocsátásra becsülték. Az iparosodás óta 65 évbe telt, mire a világ 0,5°C-kal felmelegedett. Ezután mindössze 28 évbe telt, hogy 1°C-kal felmelegedjen. Legfeljebb 17 év múlva, esetleg már jövőre átlépjük az 1,5°C-os küszöböt.
Száguldunk a 3°C-os felmelegedés felé
Az éghajlati konferenciák a CO₂ emelkedésének lassítására, ideális esetben pedig visszafordítására törekedtek. Amint most látjuk, az összes ígéret, a politikai akarat nélküli politikai válaszok, valamint a kormányok, a vállalkozások és az emberek közötti aszimmetrikus hatalom – az elmúlt három évtized válaszai túl kevésnek, túl lassúnak és túl későinek bizonyultak. 2025 elején az Exeteri Egyetem Planetary Solvency című jelentése már beszélt a természet és az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és a fejlett világ kormányai által használt domináns gazdasági modell közötti egyensúlyhiányról. A jelentés a globális felmelegedést szorosabban összekapcsolta a 2050-re várható 3°C-os felmelegedéssel. Ezen a szinten a globális gazdaság a bruttó hazai termék (GDP) 50%-os csökkenésével nézhet szembe 2070 és 2090 között. A tanulmány akár négymilliárd halálesetre is figyelmeztetett – ez a bolygó felének felel meg kevesebb mint 26 éven belül.
Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint világszerte évente körülbelül 489.000 hőség okozta haláleset történik, amelyek nagyjából 45%-a Ázsiában és 36%-a Európában. A szélsőséges hőség csendes gyilkos az építőiparban, az erdészetben, az éttermekben és a konyhákban dolgozók számára. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet jelentése szerint a hőstressz azonnal hatással lehet a munkahelyen dolgozókra, olyan betegségekhez vezethet, mint a hőkimerültség, a hőguta, sőt akár a halál. A kiszolgáltatottabb munkavállalók – a migránsok, a nők és az idősebb munkavállalók – viselik a terhet.
Mivel az élet, ahogyan ismerjük, egyre inkább megszűnik létezni a háborúk, az akaratlan tömeges migráció, a katasztrofális betegségek, az alultápláltság, az éhezés és a konfliktusok miatt, a kormányoknak nincs reális tervük ennek a forgatókönyvnek az elkerülésére. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye már számos megállapodást tartalmaz az enyhítés és az alkalmazkodás kettős megközelítéséről. Ideje finanszírozni és végrehajtani ezeket. A megújuló energiára való áttérést a globális klímaigazságosság mozgalom már évtizedek óta követeli, és ez régóta esedékes. A megújuló energiaforrások növekvő használata ellenére a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása is folyamatosan növekszik. A válaszok egyértelműek, a hogyan még mindig meg kell szabadulni a hatalmi érdekek és szereplők kezéből. Ami még fontosabb, igazságosnak kell lennie.
Jogi nyilatkozat: A cikkben kifejtett nézetek a szerző személyes nézeteit tükrözik, és nem feltétlenül tükrözik azoknak a szervezeteknek a nézeteit vagy álláspontját, amelyekkel együttműködik.
Forrás: https://transform-network.net/blog/analysis/a-fiery-planet-in-an-age-of-climate-change-war-and-migration/ 2026. augusztus 24.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
