Más volt a helyzet Fnideq-ben, Ceuta marokkói testvérvárosában. A menetet nem lehetett megállítani, és július 30-ról 31-re virradó éjjel támadást indítottak a felvonult rendőrség, a hadsereg, a vízágyúk és a könnygázt permetező egységek ellen.
A marokkói deportációs buszokat, amelyek az előző napokhoz hasonlóan készenlétben álltak, hogy az elfogott határátlépőket a Nyugat-Szaharába szállítsák, és ott étel, mobiltelefon és pénz nélkül hagyják őket, felgyújtották. Két halálesetet kell siratni. Sokan a közeli hegyekbe menekültek, hogy onnan tovább induljanak Ceuta felé.
Az első, mintegy ezer fiatal, akik július 30-án, csütörtök délelőtt érkeztek a határra, utat nyitottak az utánuk jövőknek. Először a móló körül úsztak, amely a határ végét jelenti. Ezután a következők kinyitották a határrendőrség kapuit a mólónál. Az érkezők hatalmas örömét beárnyékolta – és továbbra is beárnyékolja –, hogy számtalan velük együtt úszó ember megfulladt. A spanyol oldalon az elmúlt 24 órában 43 holttestet emeltek ki a vízből [időközben a fulladásos halálesetek számát 70–100-ra becsülik], a marokkói oldal nem közöl számadatokat.
Mára már minden nagy spanyol média a helyszínen van. A riporterek egyhangúlag arról számolnak be, hogy az emberek szegénységüket jelölik meg érkezésük okaként („pénzt akarok keresni, hogy segíthessek a szüleimnek!”), senki sem tud a politikusok spekulációiról, miszerint a spanyol legfelsőbb bíróság egy közelmúltbeli ítélete megtiltotta a spanyol hatóságok által a tengeren végrehajtott visszatoloncolásokat. Tavaly állítólag 60 000, Ceuta előtt úszó menekültet a Guardia Civil eljárás nélkül átadott marokkói egységeknek. Mostantól „szabályszerű”, egyedi visszavételi kérelmet kell benyújtani. Sánchez miniszterelnök ma, július 31-én Ceutában ígéretet tett e formális eljárás betartására. Az érkezők közül senki sem hallott a riportereknek Sánchez legutóbbi algériai látogatásáról, sem az arról folyó vitáról, hogy az idősebb szaharai menekültek spanyol állampolgárságot kapjanak, sem pedig arról, hogy két héttel ezelőtt megszűntek az EU külső határellenőrzései Gibraltár környékén. Mindenhol csak a marokkói szegénység miatti dühös tiltakozás hallatszott.
Érdemes áttekinteni az előzményeket: 2020-ban hermetikusan lezárták a Ceuta és Észak-Marokkó közötti határt, a Covid-19 elleni intézkedésként, valamint azért, hogy hirtelen véget vessenek a határon átnyúló, virágzó, hatalmas informális kereskedelemnek. Azóta a transznacionális kereskedelem a TangerMed-en, Afrika legnagyobb kikötőjén keresztül zajlik. Ennek következtében Észak-Marokkó gazdaságának jelentős része összeomlott, tüntetések („Nyissátok meg a határt!”) és felkelések követték egymást, különösen a kórházakban és az iskolákban uralkodó nyomorúság, valamint a rendkívül drága futballstadionok ellen.1
Érdemes megjegyezni, hogy eddig senki sem követelte a lövöldözési parancsot, és hogy Pedro Sánchez láthatóan elutasította az Európai Bizottság felhívását, hogy fogadja el a Frontex-műveletet. (Manfred Weber a spanyol kormány akaratával ellentétben egyenesen Frontex-bevetést követeli.2) Sánchez Spanyolország – és nem az EU – területi integritásának megsértéséről beszél. A spanyol kormány ugyan együttműködik a Frontex-el, de valószínűleg egyrészt attól tart, hogy egy esetleges nagyszabású Frontex-bevetés során az uniós ügynökség Ceutában az ICE-hez hasonló eljárást alkalmazna, ami egész Spanyolországra kihatna, másrészt attól, hogy Ceutában felkelés törne ki, ha a rendőrség és a hadsereg most azonnal tömeges kitoloncolásokba kezdene.
A spanyol állam antiszociális módon reagál, éheztető politikát folytat. Eddig nem alakítottak ki ellátási rendszert étel, víz, mobiltelefon-töltőaljzatok és sürgősségi szállások biztosítására. A több ezer ember közül a túlnyomó többség állítólag máris visszafelé tart Marokkóba.
Ceutából nincs híd Európába; a rendkívül szegények az áttörés után bizonyos értelemben fogságban maradnak az enklávéban, ha nem térnek vissza. Ennek ellenére ebben a lenyűgöző, magabiztos rohamban láthatjuk az első tömeges választ a Közös Európai Menekültügyi Rendszerre (GEAS). Hiszen a GEAS lényegében egy rendkívül korlátozó táborrendszeren alapul az EU külhatárain, és egy hermetikus határ utópia megvalósítását célozza a dokumentumokkal nem rendelkező menekültek számára.
Kiegészítés 2026. augusztus 3.: Időközben az éhező tömegek visszatértek Marokkóba. 3–5.000 marokkói és számos afrikai, valamint több ázsiai országból érkezett menekült maradt hátra. Közülük több mint ezer embert a rendőrség és a katonaság bekerített a ceutai Trampolin strandon. Napok óta nem kaptak ételt, ma pedig még a strand vízvezetékéből származó ivóvizet is elzárták előlük. A CETI befogadótábor környékén és a Tarajal határátkelőhely raktárépületei körül napok óta több ezer ember él az utcán. Ceuta központját és egyes városrészeit a rendőrség és a katonaság lezárta, állítólag néhány polgárőrség is alakult, és számos üzletben és szupermarketben megtagadják a belépést az érkezőktől. A francia Mediapart internetes újság szerint a katonaság augusztus 2. óta vadászik azokra, akik nem hajlandók visszatérni.
Európában és Marokkóban egyaránt megkezdődtek a politikai és média körökben a szakértők nyilatkozatai az Európába irányuló rohamról. Idézzünk egy friss felhívást a helyszínen tartózkodó No Name Kitchen aktivistáitól3:
„Bármi lehet az oka: lehet, hogy ez egy új Zöld Menetelés. Lehet, hogy a marokkói király dührohamot kapott, mert Spanyolország Algériából akar gázt vásárolni anélkül, hogy vámot fizetne Marokkónak. Lehet, hogy azért, mert a 2030-as világbajnokság döntőjét Madridban akarják megrendezni, vagy mert Spanyolország állampolgárságot akar adni a szaharai leszármazottaknak. Lehet, hogy Netanjahu nyafogása az oka, mert Spanyolország elítéli a népirtását. Lehet, hogy Trump dühe az oka, mert Spanyolország nem fizet be elég pénzt a NATO-ba, vagy mert nem engedte, hogy a repülőgépeit feltankolják, mielőtt Irán ellen bombázni repültek. Lehet, hogy Spanyolország „szélsőséges, marxista-kommunista, bolivári” politikája az oka, amely példátlan migrációs áramlásokat okozott. Lehet, hogy a spanyol Legfelsőbb Bíróság volt az, amely több ezer marokkói gyermeket alakított át jogi elemzőkké, akik más országokban is érvényes irányelveket vizsgálnak. Lehet az is, hogy több mint félmillió, Spanyolországban élő ember kezdett el legalizációs eljárást, és ez – a pletyka, hogy „ha ők megtehetik, én is megtehetem” – villámgyorsan terjedt el. Lehet az is, hogy kegyetlen, szadista maffia szervezetek minden skrupulus nélkül az embereket a tengerbe dobják, és aranyat csinálnak az emberek kétségbeeséséből. Mindez lehetséges.
De őszintén szólva, nem erről van itt szó. […] Ami most, minden eddiginél jobban számít, az a képességünk – vagy képtelenségünk –, hogy együtt érezzünk mások szenvedésével. Hivatalos adatok szerint 2025-ben 50 ember halt meg a ceutai tengeren. Beszámolt erről a CNN vagy a BBC? Amit most itt látunk, az nem egy elszigetelt esemény, hanem valami olyan kitörése, ami már régóta forrongott. Az emberek jobb életet akarnak, és ezzel nem várnak egy hetet sem, nem várnak szabályokra, és a tengeren [most felállított] akadályok sem fogják őket megállítani. Minden olvasó mélyen a szívében tudja, hogy ha Marokkóban született volna – és nem egy jómódú család gyermekeként, hanem sötét bőrrel, üres zsebbel és törött fogakkal nőtt volna fel –, akkor kétségbeesésből elindulna. Mindannyian tudjuk ezt, még ha kényelmesebb is csővezetékekről és bűnözésről vitázni. […] Mindenki, aki minden őrült akadály ellenére megpróbál elvándorolni – akár kiabál érkezéskor, akár a kameráknak mosolyogva mutatja a győzelmi jelet –, hős.”4
Ezen felhívás mellett, amely a ceutai helyszínen való közvetlen jelenlétből fakad, figyelemre méltóak azok a nyilatkozatok is, amelyeket a marokkói szakszervezetek tettek, és amelyeket a marokkói Hespress.com internetes portál 2026. augusztus 3-án tett közzé.5 Az Organisation démocratique du travail (ODT) és a Confédération démocratique du travail (CDT) a 2025. szeptemberi marokkói felkelést és a jelenlegi ceutai rohamot annak a mély társadalmi és gazdasági válságnak tulajdonítják, amely az alsó és középső társadalmi rétegek számára nemcsak a vásárlóerő csökkenését és a magas munkanélküliséget eredményezte, hanem döntő mértékben meggyengítette a társadalmi intézményeket is, mint például a szakszervezeteket és a szociális szervezeteket. A nemzeti párbeszédet alapjaiban kell átalakítani annak érdekében, hogy leküzdjük a széles néprétegek tömeges elszegényedését és jogfosztottságát.
Hadd utaljak arra, hogy a marokkói rohamról folytatott vitánk során hasonlóságokat fedeztünk fel a Nagy Világválsággal és az akkori éhínségi menetelésekkel, amelyeket Fox Piven oly találóan elemezett.
Helmut Dietrich
1 Lásd Helmut Dietrich, Mudshahedin el khobs – A kenyér mártírjai Ceuta előtt, Európa erődjénél, SGO 39/2025, https://sozialgeschichte-online.org/wp-content/uploads/2025/11/dietrich_maertyrer-des-brots_vorveroeffentlichungsgo39.pdf
2 Manfred Weber: „A Frontexet jelentősen ki kell bővítenünk, 30 000 főre, és válsághelyzetekben, mint például Ceutában, a Frontexnek kell átadnunk a parancsnokságot.” https://www.augsburger-allgemeine.de/politik/ceuta-vor-ceuta-konferenz-am-dienstag-evp-chef-weber-fordert-eu-innenminister-zum-handeln-auf-114944795;
és: „Ha egy spanyol baloldali kormány nem hajlandó biztosítani a külső határt, akkor a Frontexnek is meg kell kapnia a parancsnoki jogot” – követelte Weber. „Akkor Európának is ki kell lépnie erre a határra, és rendet kell teremtenie.”
https://www.welt.de/politik/ausland/article6a6bb459dd06dd5ef2e3fe60/ceuta-ziel-einer-offenbar-gesteuerten-migrationsbewegung-klingbeil-fordert-solidaritaet-mit-spanien.html
3https://www.nonamekitchen.org/
4Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., 2026. augusztus 3.
5 https://fr.hespress.com/483832-les-syndicats-alertent-sur-les-causes-sociales-de-la-migration-irreguliere.html
Forrás: https://sozialgeschichte-online.org/2026/08/04/ceuta/2/ 2026. augusztus 4.
Fordította: Naetar-Bakcsi Ildikó
