KITÉRŐ AMERIKÁBA

Miközben Európában brutális elnyomásra volt szükség a kapitalizmus továbbhaladásához, ami fokozottan abba az irányba fejlődött, hogy fokról fokra nagyobb terepet kellett átengednie a VALÓSÁG-ból a LÁTSZAT-nak, addig Amerikában, gondtalanul és teljes „szépségében“ mutatkozhatott meg a kapitalista gazdaság fasiszta arculata.

Nincstelen, reménytvesztett emberek tömegei árasztották el az ameriai kontinenset, tőkés befektetőkkel egyetemben. Az új helyzetben mindenki - tehát nincstelen és vagyonos - egyenlö eséllyel juthatott megélhetőségi lehetőséghez, sőt a meggazdagodás lehetőségéhez, egy harmadik, késöbb egy negyedik fél terhére. A kapitalista mentalitást a tömegeknek nem kellett tanítani, azt könnyű elsajátítani. Eddig ők voltak a jog nélküliek, a nyomorban tengődők most ezt a szerepet a túkésekkel együttműködve átruházták a bennszülöttekre, később a feketékre. A LÁTSZAT legkisebb szikráját is elkerülve, kendőzetlenül lett a mindennapos VALÓSÁGUK a földrablás és népírtás, a fasizmus.

VISSZA EURÓPÁBA

Európában lezajlott az első proletárlázadás Párizsban, melyet levertek és a résztvevők közül sokat kivégeztek. Ez egy komoly figyelmeztetś volt mindkét fél számára. A munkásoknak megmutatta, hogy komoly, VALÓS esélyük van a győzelemre, a kapitalistáknak pedig figyelmeztetés lehetett volna, hogy úgy nem mehet tovább, mint eddig.

A munkásmozgalom képviselői levonták a párizsi kommün tanulságait,a tőkés államok kepviselői semmit sem értettek meg belőle. Továbbra is úgy ment minden tovább, min eddig; üldöztetések, terror, gyilkosságok, kivégzések, bebörtönözések.

A kapitalizmus fasiszta jellege megmutatkozott a gyarmatosítások során is. A leggazdagabb országok megszállták Afrikát, Àzsiát, Del-Amerikát. Kifosztották ezeket az földrészeket és ezzel megteremtették a későbbi úgynevezett jóléti államok létrejöttéhez elengedhetetlen felhalmozást. Európában éppúgy, mint a gyarmatokon a LÀTSZAT teljesen elhanyagolható szeret kapott.

Következett az elsö világháború a gyarmatok újrafelosztásáért.

Az első világháború a LÁTSZAT és a VALÓSÁG viszonyán elsőként változtatott jelentősen.

1917-ben kirobbant az orosz szocialista forradalom, mely képes volt győzelmét megvédeni. A szovjet forradalom hatására egész Európán végigsöpört egy szocialista forradalmi hullám, melyeket sikerült vérbefojtani. A szovjet forradalom győzelme arra kényszerítette a kapitalista államokat, hogy változtassanak az eddigi merev, csak a terrorra épülő taktikájukon. A tőkés társadalom igazságtalanságait igyekeztek a lehető legjobban elkendőzni, kiszélesítették a választójogokat, engedélyezték a szocáldemokrata pártok működését. A LÁTSZAT szerepét szerették volna növelni, de bebizonyosodott, hogy ez csak a felépítményben - tehát politikai engedményekben - nyilvánulhat meg. A gazdaság továbbra is a tőke VALÓSÁGOS kegyetlenségét követte.

A XIX. század közepén a lakosság 6-10 százalékának volt szavazati joga.

Európában a párizsi forradalom hatására kiterjesztik a választói jogot vagyoni és műveltségi cenzussal. A XIX. század végén, a XX. század elején fokozatosan csökkentik a vagyoni és műveltségi korlátozást. A munkásmozgalmak hatására egyre szélesedik a választói jog, általánossá válik a férfi válsztói jog és megkezdődik a nők egyenjogúsításáért a küzdelem.

Az első világháború lezárása semmiféle problémát nem oldott meg a vetélkedö nagyhatalmak között.

A új szovjet állam az összes tőkés állam haragját magára vonta és minden LÁTSZAT-ot mellözve, megpróbálták a kapitalizmus egyetlen alternatíváját eltiporni.

Európa vesztes államainak nem volt más választása, mint a terror növelése, egy ideig a demokrácia leple alatt, késúbb a demokrácia leplezetlen mellőzésével.

Németországban megjelent a tőke nyílt, legbrutálisabb változata, a nemzeti szocializmus címszó alatt. Ez az állami berendezkedés -  addig példátlanul - irtotta mindazokat, akiket a gazdasági összeomlás bűnbakjainak kiáltott ki, továbbá mindenkit, akire a náci ideológia a rosszak szerepét osztotta ki. Nyíltságában, - de nem módszereiben! - rokon a korai amerikai  - időközben letünt - fasizmussal, azonban a kor modern ipari lehetőségeivel párosítva az emberiség eddigi történelmében páratlan kegyetlenséggel felszínre hozta a tőkealapú társadalom egyik lehetséges változatát.

Az „új“ fasizmus és nácizmus, két táborra osztotta a kapitalista világot. Az egyik tábor a kapitalizmus VALÓSÁGOS arcát mutatta, a másik tömb inkább a LÁTSZAT- ra törekedett, elkendőzve a VALÓSÁG-ot. Végül a LÁTSZAT-ra törekedők győzelmével kezdetét vette a LÁTSZAT TOTALITARIZMUSÁ- nak kiépítése.

A LÁTSZAT SZEREPE A SZOCIALISTA ORSZÁGOKBAN

Sajnálatos módon Sztálin hatalomra kerülésével a Szovjetunióban is győzelmet aratott a LÁTSZAT a VALÓSÁG fölött.

A LÁTSZAT-szocializmus és LÁTSZAT-kapitalizmus versenyét a LÁTSZAT-kapitalizmus nyerte, mégpedig azért, mert a LÁTSZAT-kapitalizmus kezdetben többet merített a VALÓSÁG–ból és csak a LÁTSZAT-szocializmus feladása után vett irányt a LÁTSZAT TOTALITARIZMUSA felé.

A látszatszocializmus a kapitalizmussal szakított, viszont egy VALÓSÁGOS szocializmusból nem meríthetett, mert ahhoz előbb létre kellett volna hoznia azt. Mivel az nem sikerült, - a bíztató kezdet után, - nem volt a propagandájának csak minimális VALÓSÁG tartalma és ezért elvesztette a tömegek támogatását. A kapitalista LÁTSZAT-VALÓSÁG keverék propagandával jobban lehetett a tömegek tudatára hatni, mint a csaknem teljesen LÁTSZAT-LÁTSZAT szocialista propagandával. A szocialista tábor elsősorban propaganda-háborút veszített a nyugati kapitalizmussal szemben.

A  szocialista rendszerek európai feladásával megnyílt a terep a kapitalizmus LÁTSZAT TOTALITARIZMUSA előtt.

A LÁTSZAT TOTALITARIZMUSA

A mai társadalmat tökéletesen uralja a LÁTSZAT, ezért beszélhetünk a LÁTSZAT TOTALITARIZMUS-áról. A totalitaritás politikai akaratot fejez ki. Ez azt is jelenti, hogy tudatosan elviszi a tömegek tudatát a VALÓSÁG -tól a LÁTSZAT irányába. A LÁTSZAT  az elnyomás legjelentösebb eszköze lett mára. Sokkal fontosabb, mint a katonaság, vagy a rendörség, mert ma, társadalmunk a LÁTSZAT totalitarizmusa hatására megvetéssel néz az állami erőszakra. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az államok nem élnek többé erőszakkal, de csak a legvégső esetekben igyekeznek azt nyíltan alkalmazni. A LÁTSZAT eröszakmentesen éri el azt, ami a kapitalista érdekeket szolgálja.

A LÁTSZAT TOTALITARIZMUSA tehát az elnyomás gyakorlásának olyan módszere, amelyik a demokrácián, a szólásszabadság LÁTSZAT-án keresztül, szabályoz és nyom el mindenkit.

A kapitalista társadalom ma is két osztályból áll.  A kizsákmányolt – VALÓSÁG-osan kizsákmányolt – munkásosztályból és az uralkodó tőkés osztályból. Arról, hogy a munkásosztály miért adta fel eredeti célját, már korábban írtam, most csak annyit jegyzek meg újra, hogy ebben döntö szerepet vállalt a szociáldemokrácia és a sztálinizmus. A lényeg az, hogy ma a munkásosztály, különösen a fejlett ipari országokban odasimul a tőkés demokrácia rendszeréhez és hisz abban, amit az iskolákban, a  médiákban a fejébe sulykolnak. Ezzel elveszítette a forradalmiságát. A munkásosztály, a tömegek irányítása, elvi felkészítése kikerült a forradalmi elméletekkel rendelkező pártok kezéböl, és átkerült a tőkések kezébe, akik természetesen örömmel élnek ezzel a lehetőséggel.

Az uralkodó osztály a tőkésosztály. Ennek képviselői a tőkések szolgalelkű állami vezetői, a politikusok. Ez a felső réteg csaknem teljesen elszakadt a tömegektöl. Politikájuk csak annyiban kapcsolódik a tömegekhez, amennyiben ezeket kordában kell, hogy tartsa. Az erőszak helyett a LÁTSZAT erre a legtökéletesebb eszköz.

A LÁTSZAT egyik része, hogy ebbe a politikai rétegbe bárki bekerülhet, hiszen nem a tőkések választják ki a politikusokat, hanem a tömeg. Ez a VALÓSÁG cseppje az elnyomás óceánjában, amit demokráciának csúfolnak. A többi LÁTSZAT.

Mi történik ebben a rétegben?

A politikai réteg elsődleges feladata a LÁTSZAT megszerkesztése, és a médiákon kersztül a terjesztése. Ebben a komplett politikai testület részt vesz, teljesen függetlenül attól, hogy melyik párthoz tartozik. A választókra bízzák, hogy melyik párt legyen az, amelyik a föszerepet kapja ebben a komédiában. A politikusoknak, és a mögöttük rejtőzködő tőkéseknek természetesen nem mindegy, hogy melyik párt gyöz. Ma nem az elnyomotakkal kell a legfontosabb harcukat megvívni, hanem egymással, a különböző tőkés érdekeket képviselö pártok mögött. Ennek a küzdelemnek a győztese mindig ugyanazt teszi, bármelyik párt is legyen az, ez pedig a LÁTSZAT megőrzése, szerkesztése, vagyis a rendszer fenntartása, a szociális béke biztosítása, a gyilkos kapitalista gépezet örökkévalóságának megvalósítása. Ebben az alapvető célban megegyeznek a pártok, ez végsö soron a tőkések érdeke, a politikusok itt csak eszközök.

A látszat megalkotásában, megszerkesztésében minden politikus egyetért.

Ha a választások során mégis olyan valaki kerülne megválasztásra, tehát politikusi szerepbe, aki nem hajlandó a LÁTSZAT szerkesztésében részt venni, az sohasem lesz sikeres politikus. Neves politikus lehet, sikeres soha. Az ilyen politikus választás elé kerül, vagy elfogadja a rendszer szabályait, és hajlandó a látszat kreálásában aktívan résztvenni, vagy marginális szerepe lesz és élvezheti ugyan a politizálás ilyen-olyan szinten meglévő gazdasági előnyeit, de hatalomról, beleszólásról csak álmodozhat. Ha felemeli a szavát a demokrácia védelmében, máris a LÁTSZAT szerkesztéséhez járult hozzá. Ha hallgat,  akkor élősködővé válik. Ha kiszáll a politikából, akkor szívességet tesz annak a politikai rétegnek - és ezen keresztül a tőkés osztálynak - amelyiknek érdekében áll a Látszat megszerkesztése.

Ma az élet minden területét ellenőrzi a LÁTSZAT. Annyira uralja a társadalmi tudatot, hogy az semmi nem állhat ellent neki.

A művészek – például - szabadon, minden cenzúra nélkül színpadra vagy filmre visznek bármit, ami hivatott volna leleplezni társadalmunk bűneit. A nézö megtapsolja ezeket az alkotásokat - legyen az a művészet bármelyik ága - egy zsüri pedig kitünteti őket, ezzel a zsüri máris lecsapolta az esetleges társadalmi felháborodást, és szolgálatot tett a LÁTSZAT szerkesztőinek, a közönség pedig tétlenül, de egy katarzis élményével visszatér a LÁTSZAT-demokrácia szürke hétköznapjaihoz. Itt nem arra kell gondolni, hogy egy színházi előadás, vagy filmnézés után spontán tüntetésnek kellene kialakulni. Nem erről van szó, hanem arról, hogy a fejekben nem játszódik le semmiféle változás a világszemléletben, minden megy tovább, mint eddig, azaz a nézők elitélik a feltárt „visszásságokat“, majd legközelebb megválasztják újra azokat, akik ezeket a visszásságokat futószalagon termelik. Magyarán a rendszer radikális kritikájához nem jut, nem juthat el, mert a LÁTSZAT TOTALITARIZMUSA már uralja a tudatát.

A LÁTSZAT TOTALITARIZMUSA mindent megfertőz, mindent legyőz, de napról-napra, óráról-órára újra kell szerkeszteni, hogy az újabb és újabb elkövetett igazságtalanságokat lenyomhassák a tömegek torkán és ezáltal minden örökösen ismételhetö legyen.

A LÁTSZAT nem tűr meg maga mellett alternatívát. Minden VALÓS alternatíva, vagy azonnal, vagy fokozatosan elveszti a VALÓSÁG-hoz való reális viszonyát. A LÁTSZAT látszattá asszimilálja és ezáltal a léte elveszti VALÓSÁG tartalmát, leválik a  VALÓSÁG-ról. Emiatt ma  a társadalom többsége elmondhatja a kapitalizmus egyetlen alternatívájáról, a szocializmusról, hogy az ugyan egy szép gondolat, de „SAJNOS“(!!!) megvalósíthatatlan, mert az ember genetikailag stb... stb...stb…A LÁTSZAT felszámolta a tömeg tudatában a szocializmus VALÓSÁG-hoz kötödö szálait. Márpedig, akik egy ilyen (LÁTSZAT) „helyes“ következtetést vonnak le a „VALÓSÁG“ – ból, azok nem fognak semmit sem tenni egy „álom“ megvalósításáért. Aki mégis megpróbálkozik, azzal, hogy elfogadja az egyetlen VALÓS alternatíváját a kapitalizmusnak - ám tegye(!) - a LÁTSZAT megajándékozza őt ezzel a „szabadsággal“, hiszen semmibe sem kerül neki.