A totalitarizmus a tudomány egy speciális területéhez kapcsolódik, a társadalomtudományhoz, a történelemtudományhoz.

Miért?

Mert ez a két tudomány szorosan kapcsolódhat a társadalmi tudat alakításához. Ezek a tudományágak emiatt minden államban és minden társadalomban kétféle irányban mozognak. Egyrészt kizárólag szakmai körökben, szakmai kutatások, fejtegetések és viták irányába, másrészt ezeknek a kutatásoknak, fejtegetéseknek, vitáknak a társadalmi lecsapódása irányába. Míg az elsö esetben egy független tudományról beszélhetünk, addig a második esetben a tömegekre való hatása sok esetben elhagyja a tudomány területét és politikai célkitüzések, szempontok szerint módosítják az eredményeit, vagyis elveszíti függetlenségét. A politika beleavatkozik, mert amikor a széles tömegeknek kell elmagyarázni társadalmi jelenségeket, akkor sok esetben a politikai propaganda átveszi a tudománytól a terepet és összezagyválja a valóságot a látszattal, attól függően, hogy a politikai szereplök mit kivánnak a tömegekkel elhitetni. Elötérbe kerülhet a látszat és sok esetben előtérbe is kerül.

Engem most elsősorban a társadalomról szóló valóság érdekel. Azt kivánom kutatni, hogy a társadalomnak, amiben élünk és a letünt társadalmaknak milyen viszonyuk van, - volt – a valósággal és a látszattal.

A társadalmak mozgása, átalakulása függ a tömegek tudatától és ezen keresztül az akaratától is. Mindaddig, amíg ezt a tudomány nem fedezte fel, addig az államok nem sok hangsúlyt fektettek a tömegek hangulatára, a felfedezése óta azonban óriási jelentösége lett. Emiatt egyáltalán nem mindegy, hogy a tömegek tudata szabadon formálódik-e, vagy valakik befolyásolják, irányítják a formálódását!

4

A látszat és a valóság nem mindig esnek egybe. Talán azt is mondhatnám, hogy ritkán esnek egybe. A tudományok feladata ebböl következik; kideríteni, hogy a látszat és a valóság között milyen viszony van.

Emiatt elöször áttekintem, hogy a történelem során, egyáltalán milyen társadalmak jöttek létre, léteztek. Jelen ismereteink szerint történelmi fejlödésünket az ösközösségi, a rabszolgatartó, a feudális és a kapitalista társadalmak alkották, alkotják. Ezek a a társadalmi formák a bennük uralkodó termelési és elosztási viszonyok miatt kapták a neveiket.

ÖSKÖZÖSSÉGI TÁRSADALOM

Az ösközösségitársadalomban a mai értelemben vett gazdaságról még nem beszélhetünk. A megélhetés alapja nem a termelés volt, hanem a természettöl való elsajátítás. Ezt gyüjtögetéssel, vadászattal, halászattal tették. A zsákmányból mindenkinek jutott, mert ez akkor a társadalom túléléséhez elengedhetetlen volt.

RABSZOLGATARTÓ TÁRSADALOM

A rabszolgatartó társadalom már osztálytársadalom, azaz a társadalom elkülöníthetö két osztályra; a rabszolgatartókra és a rabszolgákra. A rabszolga a rabszolgatartó tulajdona, ezt törvény garantálja. A rabszolgatartónak joga van tulajdonával azt tenni, amit akar. A rabszolga ingyen dolgozik tulajdonosának, aki az elöállított terméket eladja. A rabszolga megkapja cserébe az élete és családja fenntartásához elengedhetetlen dolgokat.

FEUDÁLIS TÁRSADALOM

A feudális társadalom is két osztályra oszlik; a földesurakra és a jobbágyokra. Ebben a társadalmi formában a termelés alapja, - éppenúgy, mint a rabszolgatartó társadalomban,- a föld. A kézmüvesség mindkét társadalomban kiegészítö szerepet játszott. A földesúr, - miként azt a neve is mutatja, - a föld birtokosa. A jobbágy szabadabb, mint a rabszolga, de teljes szabadságról szó sem lehet. A jobbágy köteles ingyen munkát végezni urának és terményadót is szolgáltat számára. A jobbágy eltartja saját magát és családját. A földesúr az ingyenmunka termékét elsajátítja és  piacra viszi.

KAPITALISTA TÁRSADALOM

A kapitalista társadalom két osztályát a tőkések és a munkások alkotják. A termelés súlypontja áthelyezödik a mezögazdaságról az iparra. A tőkés a termelési eszközök birtokosa. A munkások arra kényszerülnek, hogy munkaerejüket eladják a tőkéseknek. A munkásoknak a végzett munkáért a tökés pénzt ad, de nem a végzett munka teljes értékét. A munkás tehát megkapja a bérét, de munkaidejének egy részében ingyen dolgozik a tőkésnek. A megtermelt árut a tőkés piacra viszi a befolyt pénzből fizeti a termelés költségeit, a fennmaradt összeg a nyeresége. A munkás bére is a költségek között szerepel.

A TÁRSADALOMRÓL ÁLTALÁBAN

A fentiekben különböző társadalmi formációkról beszéltem. Az ember közösségi lény. A közössége belsö mechanizmusát, a termelést, az elosztást, a közösség törvényeit, szokásait, hagyományait,közigazgatását, politikai berendezkedését társadalomnak nevezzük. Minden társadalom legfontosabb jellemzöje, hogy miként állítja elö és ossza el a létszükségleti javakat, vagyis az adott társadalomban milyen gazdasági forma az uralkodó.

A GAZDASÁG

A gazdaság fogalmát a gazda szótőre vezethetjük vissza. Mit jelent a szó; gazda?

CHAT GPT; a gazda az a személy, aki valamely vagyon, terület, állat, háztartás vagy tevékenység felett rendelkezik, irányítja és felelősséget visel érte.

WIKI; a vidéki, a mezőgazdasági életformában kialakult tulajdonos és tekintély, aki birtokol – földet, házat, jószágot, - amellyel gazdálkodik, azzal a céllal, hogy javait gyarapítsa.

Mi hát a lényege a gazda szónak?

Nem más, mint a birtoklás, a birtokolt vagyon felügyelete és gyarapítása.

Mi ment át ebből a gazdaság kifejezésbe?

Pontosan annyi, amennyit a fentebbi meghatározások közvetítettek.  A gazdaságban valaki birtokol és arra törekszik, hogy azt, amit birtokol, megőrizze és gyarapítsa.

Az eddigi társadalmak, - kivéve az ősközösségit, - mindig két osztályra bomlottak. Ezek közösen állították elő a társadalom szükségleteit és a luxuscikkeket, de a termelőeszközök az osztálytársadalmakban sohasem voltak társadalmi tulajdonban, emiatt helytelen lenne a gazdaságot ebben az értelemben „társadalminak“ tekinteni.

A gazdaság szóban értelemszerűen, a termelési eszközök birtokosai a gazdák, hiszen ők rendelkeznek azzal a tulajdonnal, ami a gazda szó meghatározasában alapvető szerepet kap. A rabszolgatartók, a földesurak és a tőkések a gazdák, a gazdaság működtetői végsö logika szerint, hogy  óvják és gyarapítsák a vagyonukat.

Ebből logikusan következik, hogy a gazdaság fogalma egyoldalúan torzított; vagyis csak a javak termelési módjáról szól, az elosztás módja hiányzik belőle. Egy társadalom gazdaságához éppúgy hozzátartozik az elosztás, mint a termelés. Fontos azt is mindig szem előtt tartani, hogy a termelő emberek, akik  közvetlenül vesznek részt egy-egy termék elöállításában, mennyit kapnak vissza egy adott társadalomban munkájuk gyümölcséből.

A LÁTSZAT SZEREPE A TÁRSADALMAKBAN

Mindezek után rátérek a dolgozatom témájára, azaz hogy mi a szerepe a társadalmakban a látszatnak és milyen viszonyban van a látszat a valósággal az egyes társdalmi formákban.

ÖSKÖZÖSSÉGI TÁRSADALOM

A látszat erősen vegyül a valósággal. A mindennapokat azonban inkább a látszat uralja, a valóság a megélhetésben játszik inkább szerepet, az eszközök, a módszerek javulásában, viszont még ebben is  fontos szerepet kap a làtszat, vagyis a szellemekhez való könyörgés, hogy a vadászat sikeres legyen, a termény ne pusztuljon el. Majd ha mindez sikerrel járt, akkor a köszönet, nem egy esetben az áldozatok bemutatása a szellemeknek, Tudományos gondolkodásról nem beszélhetünk, bár az ősközösségben élő ember is kutatta a látszat és a valóság viszonyát, kevés, de sokszor igen jelentős eredménnyel. A társadalmi tudatot a látszat uralta különbözö hiedelmek alapján, melyekböl később kifejlődött az osztálytársadalmak istenhite.

A látszat uralkodó volt, de ennek nem volt társadalmi jelentősége, mivel az ősközösségi társadalom nem osztálytársadalom volt.

RABSZOLGATARTÓ TÁRSADALOM

A rabszolgatartó társadalom kevés teret engedett át a látszatnak. A termelés a rabszolgamunkán alapult és később a tömegek szórakoztatása is a rabszolgák feladata lett. Ez a társadalom nem kendőzte el a brutalitását, mert a brutalitás volt az alapja a termelésnek és az elosztásnak. Itt a látszatnak szinte semmi szerep nem jut. A társadalom a VALÓSÁGOT adja vissza mindennap. A rabszolgát munkára hajtják, megverik, megerőszakolják, olykor meg is ölik. Csak annyit kap, amennyi a létfenntartásához, szaporodásához elegendő. A LÁTSZAT a társadalmi érintkezés bizonyos formáiban, az állam vezetésében kapott egy ideig bizonyos szerepet. A korai demokráciákban jelen volt a LÁTSZAT. Az ókori demokráciákból gyakran jókora tömegek ki voltak zárva.  Ennek ellenére az òkori görögöket tekintjük a demokrácia megalapítóinak, ám ez a demokrácia (is),  LÁTSZAT demokrácia volt.

Később csaknem mindenütt levették az államok vezetéséröl a demokrácia látszatát és nyílt diktatúrákat vezettek be, melyek nem kendözték már el ennek a társadalomnak a VALÓSÁGOS brutalitását.

Összegezve; a LÁTSZAT a politikában kap szerepet, a termelés és elosztás a maga VALÓS brutalitásában jelenik meg, vagyis a VALÓSÁG dominál a LÁTSZAT-nak marginális szerep jut.

FEUDÁLIS TÁRSADALOM

A feudális társadalomban ugyan a javak előállításának és elosztásának a módja lényegesen megváltozott a rabszolgatartó társadalomhoz viszonyítva, viszont a feudális állam egy kevésbé brutális formában, mégis átvette a korábbi diktatúrák módszerét. A király már nem rendelkezett akkora hatalommal, mint a korábbi császárok, de lényegét tekintve továbbra is egyfajta egyeduralkodó volt. A társadalom alsó osztályát továbbra is kegyetlenül elnyomták, ha muszáj volt, brutális eszközökkel is.

Összefoglalva. A LÁTSZAT-nak tehát itt is jelentéktelen a szerepe, elsősorban az államigazgatásban jelenik meg, míg a termelésben és elosztásban a VALÓSÁG  tükrözödik vissza. A VALÓSÁG dominál, a LÁTSZAT-nak marginális szerep jut.

(Mindkét társadalmi formációban léteztek tudományok. A tudósok  kutatták a látszat és a valóság viszonyát, összefüggéseit, de ezeknek az eredményeknek az állam vezetésében és a tömegek tudatában szinte semmi szerep nem jutott.)

(Folyt.köv.)